A XII. kerületben, a Hertelendy utca és Ugocsa utca sarkán lévő telket a Ganz és Társa Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár Rt. báró tornyai Schossberger Lajostól vásárolta meg 1924. június elején. A bérház építését még a nyár folyamán, 1924 augusztusában megkezdték a Magyar Építő Rt. és a Magyar Magas- és Betonépítkezési Rt. kivitelezésében.
Az épület ötlete az 1922-ben megindult állami lakásépítési akció hatására fogant, ugyanis 1923-ban oly értelmű törvényt fogadtak el, amely alapján a lakásínség csökkentésébe bekapcsolódó közületeket kedvezményekkel jutalmazták: házadómentességet kaptak, a vállalatok az építési költségeket leírhatták a társulati adóból – ezen felül 1923 őszétől az építési költség hatvan százaléka erejéig 10 éves kedvezményes állami kölcsönt is biztosítottak az építtetők részére. A kölcsön odaítélését a Lakásépítési Állandó Bizottság bírálta el, mely fontos szempontként mérlegelte, hogy elsősorban egy-, két-, háromszobás kislakások épüljenek a modern közegészségügyi követelmények figyelembevételével.
Mivel az építkezés augusztusban indult, ezért műnyelven „augusztus háznak” nevezte a Magyarország című lap 1924 decemberében. Tagadhatatlanul augusztusi építésű ház volt – ugyanakkor a két világháború között az „augusztusi ház” kifejezés jellemzően azokra az épületekre, leginkább bérházakra vonatkozott, amelyeket általában év végén vagy év elején kezdtek el építeni, és a következő augusztusi bérnegyedre váltak beköltözhetővé.
A házat Wälder Gyula tervezte, aki korábban a Wekerletelep építésében is részt vett, ugyanekkor készítette a Budapesti Székesfőváros Közlekedési Rt. Akácfa utcai székházának terveit, de nevéhez kötődik a Madách Imre téri épületegyüttes is. A Ganz-ház volt Wälder Gyula egyik első neobarokk stílusú épülete. Az Ugocsa utcára eső sarok levágása nem Wälder ötlete volt, azt a telek adottságai diktálták, mely már a XX. század elején így szerepelt a térképeken.
Miként Budán máshol, itt is már az építkezés elején gondok adódtak a talajvízzel és a forrásokkal. Éppen ezért az alapozásnál öt centiméteres kavicsréteget, valamint vassínekkel megerősített fémlemezeket kellett alkalmazni. Miután a két pincét kialakították, akkor kezdtek hozzá a felmenő falakhoz.
A bokrétaünnepet – amikor az építkezés elérte a legmagasabb pontot – 1924. december 29-én délben tartották jelentős számú meghívottal. Az eseményen a Ganz vezetői – Szüllő Árpád, Szuk Géza, Fabinyi Tihamér – mellett megjelent Petrichevich-Horváth Emil, a Népjóléti Minisztérium államtitkára, aki a lakásépítésért felelt, és akit meleg hangú beszédben köszöntöttek. Ő pedig méltatta az építtetőket, akik az akadályok ellenére is gyors munkát végeztek. Az ünnepségen jelen volt Vasváry Géza és Török Gyula is, a minisztérium osztálytanácsosai, az Országos Lakásépítési Miniszteri Biztosság vezetői.
Az épületben ötven darab két-, három-, négyszobás lakást helyeztek el, melyeknek belmagassága három méter tizenöt centiméter. A manzárdszinten az átutazó tisztviselők számára létesítettek egyszobás garzonlakásokat. Központi fűtést azonban nem kapott a 13 milliárd koronába kerülő épület.
A két utcafront – az Ugocsa és a Hertelendy – azonos ablakkiosztású, mindkét irányba emeletenként tizenkét-tizenkét ablak néz, melyeket a második emeleten elhelyezett három-három erkély mögött erkélyajtók helyettesítenek. Jobban megnézve, illetve az épületet körbejárva rájövünk, hogy Wälder szellemes játszott a szintkülönbséggel. Az Ugocsa utca felől négy emeletet – plusz egy későbbi beépítés után a manzárdszinten még egy szintet – látunk, míg a Hertelendy utca felől ötemeletesnek tűnik a ház, az Ugocsa utcai földszinti lakások itt ugyanis az első emelet magasságában folytatódnak. Amíg a Hertelendy utcában az alsó szintre üzletsor és három kapunyílás esik (ezek egyike a ház másik bejárata), addig az Ugocsa utcában a földszinti lakások alatt csupán pinceablakokat láthatunk.
Ugyan a Magyarország című lap decemberben még úgy tudta, a homlokzatot egyszerű, sima, cifraság nélküli műkövekkel díszítik, Wälder végül mégis alkalmazott némi díszt a földszinti nyílásoknál, illetve elsősorban az első és második emeleti ablakok körül. Valamint a legfölső szinten mindkét utcafronton elhelyezett négy ovális domborművet, melyek párban az istenek hírnökét Merkúrt, illetve a villámok istenét, Jupiter ábrázolták.
Előbbi a hírközlésre, illetve a gyorsaságra utalhat, míg az utóbbi egyértelműen a Ganz villamossági üzletágára vonatkozik. Úgyszintén a gyárra utalnak a Hertelendy utca felőli földszinti nyílásokban elhelyezett minták: a fogaskerék és a villámok.
Hogy valóban augusztusi ház lett-e, tehát elkészült egy év alatt, és 1925 nyarán beköltöztek-e a lakók – nem tudjuk. Mindenesetre a Ganz és Társa 1925 szeptemberében kért csak engedélyt a személyfelvonó és a teherlift beszerelésére.
A Hertelendy utcai bérpalota elsősorban a gyár tisztviselőinek készült. Már a kezdetektől az épület lakója volt többek között Kovács Ernő, a Ganz-féle Villamossági Rt. főmérnöke, később a villamossági gyár igazgatója. Ő a bérház lakója maradt azt követően is, hogy 1937-ben a Ganz eladta azt a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank nyugdíjintézetének – sőt az államosítást követően is, egészen 1951-ben bekövetkezett haláláig. Szintén a kezdetektől itt lakott és szintén a villamossági gyár üzemmérnöke volt Kovács János, aki még az 1970-es években is itt élt.
Az 1940-es években itt lakott Szöllősné Marton Márta művészettörténész, aki József Attila Óda című versének múzsája volt, illetve halálig a ház lakója volt Halász Aladár erdőmérnök is, akinek emléktáblát állítottak.
Nyitókép: Százéves sarokház Budán (Fotó: Pápai Tamás László/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció