Budapest és Bécs között a közlekedés mindig is meghatározó jelentőségű volt, hiszen az ország ezen keresztül kapcsolódik Nyugat-Európához, ezért az, hogy a magyar fővárosból milyen sebességgel, illetve milyen minőségű közlekedési eszközzel lehet elérni Bécset, soha nem volt mindegy. Nem volt ez mindegy a középkorban sem, sőt kiemelkedően fontos volt Mátyás király alatt, majd a Habsburg Monarchia idején is. Hasonló volt a helyzet a vesztes I. világháború után is. Nem véletlen, hogy az első villamosított hazai vasútvonal a Budapest–Hegyeshalom viszonylat volt.
A villamosítás sikere ellenére Budapest és Bécs között 90 éve megjelent egy új közlekedési eszköz. Gyors volt, áramvonalas, piros, és nem kellett hozzá mozdony, saját erejéből futott, akár 110 kilométeres óránkénti sebességgel, amellyel lehetővé vált, hogy a Budapest és Bécs közti távolságot kevesebb mint 3 óra alatt tegye meg. Ez volt az Árpád sínautóbusz, amely mindezeken túl a Ganz számára teljesen új piacokat nyitott meg.
Valójában a történet úgy kezdődött, hogy a MÁV tartozott a belga államvasútnak. E tartozás kiegyenlítése végül árukkal történt, ennek részeként készült el a budapesti Ganzban egy olyan sínautóbusz, amelyben Ganz–Jendrassik dízelmotor dolgozott. A belgáknak készített vonat annyira jól sikerült (bár csak egy példány került Belgiumba), hogy ennek mintájára a Ganz elkezdett kifejleszteni egy hazai viszonyokra optimalizált vonatot. Ez lett az Árpád sínautóbusz, aminek fejlesztésébe a Ganz valójában megrendelés nélkül, a saját kockázatára kezdett bele 1933-ban, majd 1934 májusára el is készült az első vonat.
Ezt az első motorvonatot Árpád névre keresztelték, ez lett a neve az egész típusnak is. Az Árpád első üzemi futópróbájára 1934. június 4-én került sor, ahol kiderült, mennyire jó szerkezetet raktak össze a Ganz mérnökei és munkásai. A vonat sikerrel érte el a 110 kilométeres utazó- és a 128 kilométeres végsebességet.
Az Árpád maga nem volt nagy jármű, hiszen az első pár kocsi 22, későbbi példányai 23 méteresek voltak, és 72 utast tudtak szállítani. Az Árpád típusból 7 kocsi épült, nem mind a hét járművet nevezték el a honfoglaló vezérekről, az első kapta az Árpád nevet, a többiek a Tas, a Huba, Előd, Szent István, Szent László és Mátyás király neveket kapták. A vonatok 1934 és 1940 között készültek el, de természetesen az elsők addigra már bőven közlekedtek.
Mitől volt ez a jármű ennyire különleges? Azt szokták mondani, hogy ami szép, az valószínűleg jó is. Az Árpád szép. Nemcsak a meggypiros-elefántcsont fényezés és az elegáns art deco belső miatt, hanem azért, mert a vonalai letisztultak, áramvonalasak. A motorja egy 220 lóerős Ganz–Jendrassik dízelmotor, ami a könnyű kocsiszekrényt viszonylag gyors sebességgel tudta mozgatni.
A motorvontot 1934 során több próbának is alávetették, majd nemzetközi bemutatkozó körútra indultak vele. Ez a nemzetközi bemutatkozás is jól sikerült, azonban a Budapest–Bécs viszonylaton való menetrendszerű közlekedés is nagy visszhangot váltott ki.
Bécsbe 1934 végétől járt két vonat, az Árpád és az Előd lett beosztva e viszonylatra, és a Keleti pályaudvarról közlekedtek a Wien Ost állomásra, az utat 2 óra 58 perc alatt teljesítették. A többi kocsi belföldi viszonylatban járt.
Azonban az Árpád motorkocsicsalád sokkal több volt annál, mint egy sima motorvonat. A Ganz ezzel egy olyan típust alkotott, amely meghatározó terméke lett a budapesti gyárnak, a következő évtizedekben a világ számos országába exportálták az Árpád alapján kifejlesztett, már több kocsis motorvonatokat. Az első jelentős exportsiker Argentína volt, de szinte minden kontinensre eljutottak a Budapesten készített motorvonatok, illetve például Romániában licensz alapján gyártották.
A háború után a 7 darabos hazai flotta sorsa kalandosan alakult, volt, amelyik elpusztult, volt, amelyet a szovjetek használtak, a MÁV állományában egy, a Tas maradt. Ezt 1958-ban a MÁV átadta a GYESEV-nek, és itt, a Győr–Sopron–Ebenfurt vasúton közlekedett 1975-ig.
A kocsit ezután selejtezték, de a Közlekedési Múzeum védetté nyilvánította, ezért nem vágták szét. A kocsit felújítás után Árpádra keresztelték át, és sokáig nosztalgiaüzemben közlekedett. Ma ez a kocsi múzeumban van, a Közlekedési Múzeum kiállításán, az Északi Járműjavítóban mindenki megtekintheti.
Nyitókép: Az Árpád bemutatkozása Budapesten (Fotó: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, LTSZ: TFGY 2018.1160.1)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció