A dohányzás káros szenvedélyét az amerikai kontinest meghódító felfedezők hozták be Európába. A Kárpát-medencében először a XVI. században kezdődött a dohány termesztése. A kora újkori pestisjárványok idején Erdélyben, a nagyszebeni orvosok megelőző módszerként a dohányzást javasolták. II. József Habsburg császár támogatta az akkori Magyarország területén a dohánytermelést. A bánsági községek számára eredeti amerikai dohánymagokat hozatott. A XIX. század elején megnőtt a szivarok iránti kereslet.

Magát a szivar szót Vörösmarty Mihály ajánlotta, a cigarro és a szipa szó helyett. A dohánytermékek előállítása és kereskedése 1850-ig szabadon, törvényi korlátozás nélkül folyt, majd 1851-ben szigorú, államilag szabályzott  keretek közé vonták a dohányipari tevékenységet.

(Fotó: Millisits Máté)

Öntöttvas dohánylevélvágó a XX. század elejéről (Fotó: Millisits Máté)​

Dohányszita (Fotó: Millisits Máté)

 A mai Budapest területén a XIX. század közepén létesült az első dohánygyár a Síp utca 23. szám alatt. Ebben az erzsébetvárosi gyárban a XIX. század második felében 300-400 ember dolgozott, akik évente 25-30 millió különböző szivart állítottak elő. Ez a gyár 1944-ig működött.

A második dohánygyár, az erzsébetvárosinál jóval nagyobb méretű és jelentősen több munkást foglalkoztató, a Ferencvárosi Dohánygyár volt.  Az igazgatósági irodák és lakások a dohánygyár Ráday utcai frontján helyezkedtek el, az üzemi épületek a Köztelek utca – Üllői út – Kinizsi utca által határolt területet is felölelték. Ebben a ferencvárosi gyárban a szivarok mellett a XVIII. és XIX. század kedvelt dohányipari termékét, a burnótot is előállították. A dolgozok létszáma 1200 főt tett ki. 

IX. kerület, Ráday utca 28., a Dunamelléki Református Egyházkerület Székháza, korábban a Ferencvárosi Dohánygyár igazgatósági irodái és szolgálati lakásai voltak itt, ez a Köztelek utcai oldal (Fotó: Millisits Máté)

IX. kerület, a Köztelek utca – Üllői út – Kinizsi utca által határolt  területet, ez a Kinizsi utcai oldal, egykor a Ferencvárosi Dohánygyár épülete (Fotó: Millisits Máté)

A IX. kerületi gyár életéről rendelkezünk a legtöbb információval, mivel a gyár egykori vezetőjének a fia, Zolnay Vilmos élete vége felé írásba foglalta a dohányiparral kapcsolatos személyes emlékeit. A visszaemlékezéséből tudható, hogy az igazgatósági épület ebédlőjének falait ifjabb Berkes Antal (1874–1938) festőművész alkotásai díszítették. A festmények elkészülésének oka viszonylag prózai, Zolnay édesapja előtt idősebb Berkes Antal, a festő édesapja volt a gyár igazgatója.

Zolnay ezekkel a szavakkal emlékezett vissza az igazgatói lakosztályra: „tizenketten  laktuk az állással járó természetbeni  lakást. Sokan voltunk, mégis akadt bőven hely, hiszen kilenc szobánk volt, és micsoda szobák, nem is szobák, termek. Ezek egyikét, amelyet mi ebédlőnek használtunk, Berkes Antal festette ki, remekbeillő mennyezetképet festve allegorikus alakokkal, élénk színekben, mely festményt a mennyezet négy sarkára kisebb körökbe festett tavasz, nyár, ősz és tél egészítették ki.”

Amint „A Mária-énektől a genfi zsoltárokig” című írásban már bemutattuk, az egykori dohánygyári épületegyüttes 1912-től a Dunamelléki Református Egyházkerület Székháza, amely egyben a református teológusképzés otthona is lett. Ezt az évszázados épületet az 1980-as években egy új internátusszárnnyal bővítették, amelyet a környékbeli kamaszok gondatlan cselekedetükkel felgyújtottak, e tett  következtében a kollégiumi szárny  2019. január 23-án kiégett. A dohánygyári korszakban kétszer, 1885-ben és 1904-ben pusztított nagyobb tűzvész a gyár épületegyüttesében. A második alkalommal a Kinizsi utcai, raktárnak használt üzemi területen keletkezett nagyobb kár.

A Lágymányosi Dohánygyár 1910–1965 között (Forrás: dohanymuzeum.hu)

Budafoki út 59–63. (Fotó: Millisits Máté)

Budafoki út 59–63. (Fotó: Millisits Máté)

A városfejlődés következtében szükségessé vált a Ferencvárosi Dohánygyárnak a fővárosban a lakosság által kevésbé sűrűn lakott részére történő áttelepítése. Alkalmas helyszínként a Lágymányos akkor gyéren lakott részét választották ki. A Budafoki út 59–63. szám alatt épült fel Budapest legnagyobb dohánygyára. A termelés 1911-ben indult meg, a régi ferencvárosi gyár gépparkját nem hozták át, hanem új, akkor korszerűnek tekinthető  villamos energiával hajtott gépek segítségével történt a termelés.

Lágymányosi Dohánygyár, fiatal hölgy cigarettadoboz-hajtogató gép mellett 1956-ban (Forrás: Fortepan, Bauer Sándor)

A dohányzási szokások változásával és egy-egy dohánytermék elfogyasztására szánt idő lerövidülésével a XIX. században oly népszerű szivart a városi lakosság körében a pár perc alatt elszívható cigaretta váltotta fel. A Budafoki úti gyárban előbb a szivarok és pipadohányok, majd később a cigaretták készítése állt a termelés középpontjában. A 1950-es években a Moni, Budapest, Budavár, Daru, Kossuth, Mirjam, az 1960-as évek első felében a Fecske, Toto, Velence elnevezésű cigarettákat készítették.

A gyárat 1965-ben bezárták, a magyarországi cigarettagyártás a vidéki dohánygyárakban folytatódott tovább, Pécsett, Egerben, Debrecenben és Sátoraljaújhelyen. A Budafoki úti egykori dohánygyári épület számos cég és hivatal irodáinak biztosít helyet.

Az Óbudai Dohánygyár a Budapest III. kerületének központjában, a Flórián tér sarkán 1892-ben épült, feltehetően Zobel Lajos tervei alapján.  A gyár népszerű terméke a Memphis cigaretta volt. Átlagban 500 ember vett részt a termelés folyamataiban, és  54 millió szál cigarettát készítettek havonta. Óbudán 1950-ben szűnt meg a dohánytermékek előállítása. Az egykori dohánygyár épületében előbb a Vörös Szikra, majd 1957 és 1989 között a Budapesti Rádiótechnika Gyár működött. Napjainkban a Flórián Udvar nevű irodaház található a falai között.

Az Óbudai Dohánygyár 1893-ban (Forrás: dohanymuzeum.hu)

Az  egykori Óbudai Dohánygyár épülete (Fotó: Kozics Júlia)

A fővárosi dohánygyárak közül a legrövidebb ideig a kőbányai működött, 1922-től 1949-ig. A Kőbányai út és a Könyves Kálmán körút által közrefogott  saroktelken építették fel a gyárépület, ahol a termelés cigaretták előállításán alapult. A dohánygyár bezárása után a falai között a Magyarországra érkező görög menekültek számára biztosítottak ideiglenes szálláshelyet. A gyárból megmaradt házrészben később a Szentágothai János Egészségügyi Szakképző Iskola működött. Napjainkban a gyárépületet a Könyves Éjjeli Menedékhely és Nappali Melegedő intézménye a hajléktalanellátásban használja.

A Kőbányai Dohánygyár a Kőbányai út és a Könyves Kálmán körút sarkán (Fotó: Millisits Máté)


A görög menekültek emléktáblája a Kőbányai Dohánygyár egykori épületén, a Könyves Kálmán körút 84. alatt (Fotó: Millisits Máté)

A Kőbányai Dohánygyár bezárás után átalakított épülete 1966-ban, a Beloiannisz falu felépüléséig itt volt görög kolónia lakhelye (Forrás: Fortapan)

Kőbányai Dohánygyár (Fotó: Millisits Máté)

Kőbányai Dohánygyár (Fotó: Millisits Máté)

Budapesten 2019-ben az erzsébetvárosit kivéve a többi egykor dohánygyárnak helyet adó épület még áll, de egyik megmaradt épületen sincs olyan tábla vagy bármilyen ismertetőjel, ami arra utalna, hogy valaha az épületek falai között dohánygyár működött.