Budán még tartottak a harcok, Pesten viszont már véget ért az ostrom, amikor már a Vörös Hadsereg által elfoglalt városrészben elindult a közlekedés . A közvetlen harcok nyugtával a túlélő százezrek életét újjá kellett szervezni a városban, ennek fontos része volt a közlekedés újraindítása úgy, hogy szinte minden romokban hevert. Döbbenetes módon a villamosközlekedés első fecskéjeként február 7-én már a Váci úton az újpesti víztorony és a Forgách utca között az 55 villamos közlekedése megindult. Ez azért volt lehetséges, mert a villamosállomány egy része viszonylag épségben élte túl az ostromot. A Szabadság című lap 1945. január 25-én ezt írta:

„A Beszkárt máris megindította, mint megírtuk, a helyreállító munkát. Az orosz katonai parancsnokság kívánságának megfelelően elsősorban a külvárosok felé vezető villamosvasúti vonalakat fogják rendbe hozni. Mint megtudtuk, a villamoskocsiállomány alig szenvedett veszteséget, sem a németek nem hurcolták el a pesti közönség által annyira megszokott sárga villamoskocsikat, sem bombatalálat nem érte a remízekben pihenő közúti vagonokat. […] Az autóbuszokat még korábban elvitték a németek. Elhurcolták valamennyi Beszkárt személygépkocsit is, a valahogyan mégis megmaradt Trolleybuszoknak pedig az akkumulátorait szedtek ki.”

Autóbuszroncsok Budapesten (Fotó: Fortepan/Képszám: 32052)

Valójában nem volt ennyire rózsás a helyzet, és a lap is tévedett. A villamosok esetében valóban voltak működőképes járművek. Az ostrom előtt a BESZKART állományában 1860 egység volt (motor és pótkocsi együtt), a harcok elvonulása után 504 motor és 334 pótkocsi maradt üzemképes, azaz kevesebb, mint az állomány fele, de legalább megvoltak. A belvárosban a felsővezetékek romokban voltak, az egész városban pedig a felsővezetékek alig több mint 16 százaléka maradt épen. A Kerepesi úton, a Rókus Kórháztól kifelé gőzvontatású szerelvényeket indítottak, a gőzmozdonyokat a MÁVAG gyárból kölcsönözték. 

Üzemképes autóbusz valóban nem nagyon maradt, például 1945. február 21-én a Szent Domonkos utcai telepen csak 9 működőképes autóbuszt találtak, igaz azokat rövid úton lefoglalta a Vörös Hadsereg. A BESZKART egyébként az ostrom előtt megpróbálta az autóbuszok egy részét megmenteni, 58 kocsit Bicskére vittek, igaz a harcok okozta károk és a fosztogatás nyomán csak 25 autóbuszt tudtak 1945 tavaszán forgalomba állítani. Az óbudai trolibuszvonal viszont teljesen elpusztult.

Február 7-én még egy fontos esemény történt a budapesti közlekedés felélesztésében, eddigre sikerült a Nyugati pályaudvart olyan állapotba hozni, hogy az vonatokat is tudjon fogadni. Ez azért volt fontos, mert a város ellátása élelmiszerrel vagy tüzelővel csak vasúton történhetett. Az első távolsági vonat február 9-én futott be e pályaudvarra. Az első, zsúfolásig telt személyvonat pár nappal később, február 13-án Szolnokról futott be közel 11 órás késéssel, azaz valójában fél nap alatt tette meg az utat.

Vonat érkezik a Nyugati pályaudvarra 1945-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 211063)

 A Keleti pályaudvar pár nappal később állt működésbe, a forgalom, igaz csak Gödöllőig, február 17-én indult meg. Ennél sokkal jelentősebb volt az, hogy a Nyugati pályaudvarra február 19-től élelmiszerszállító vonatok futottak be Karcagról, Kisújszállásról, Gyomáról, Szarvasról és más alföldi településekről, ami hihetetlenül fontos volt a valójában éhező városi lakosság túlélése szempontjából. A Keleti az első személyvonatot pedig február 20-án fogadta.

Február 13-ra Budát is bevették a szovjetek, ám Pest és Buda között – mivel a visszavonuló német csapatok az összes Duna-hidat felrobbantották – a kapcsolat szünetelt. A két várost elválasztotta a folyó, és csak nagyjából két héttel a városon belüli harcok vége után, február 26-án kezdődött meg a forgalom evezős csónakokkal, amelyeket egy élelmes vállalkozó indított meg. A csónakok egyszerre 9 főt tudtak átvinni a Dunán. Csepp volt ez az átkelni vágyók tengerében, de legalább volt valami kapcsolat.

Átkelés csónakokon Pest és Buda között (Fotó: Fortepan/Képszám: 211076)

A következő hetekben, hónapokban egyre több vonalon indult meg a közlekedés és a dunai kapcsolat is – ideiglenes hidakkal – megteremtődött, de még messze volt a város közlekedési rendszerének teljes újjáéledése. 

Nyitókép: Gőzmozdony és villamos a Széll Kálmán téren (Fotó: Fortepan/Képszám: 5807)