Ha arra kérnék a kedves olvasót, képzelje el Szent Istvánt, milyen arc jelenne meg előtte? A legtöbbeknek vélhetően egy szakállas, markáns arcú, egyenes derékkal álló, középkorú férfiember, aki határozott, ellentmondást nem tűrő tekintettel mered a horizont egy pontjára. Nos, ha ez a kép él bennünk, az nem véletlen: elvégre egy államalapító király nem lehet határozatlan figura, gondolhatnánk magunkban, és ha így véljük, minden bizonnyal egészen közel járunk az igazsághoz.

Egy állam megteremtése, a közigazgatás megszervezése, a királyi hatalom megszilárdítása, egy törzsekből álló, nomád eredetű nép letelepítése és egy új vallás, a kereszténység bevezetése ugyanis akkora feladat volt, amekkorát a magyar történelem során keveseknek sikerült végrehajtania. Szent István azonban e kevesek közé tartozik.

István megkoronázása a Halászbástyánál álló szobrának egyik talapzati domborművén (Fotó: Ludmann Mihály/pestbuda.hu)

Államalapító szent királyunk alakja éppen ezért legendák tárgya, a nemzeti hagyomány része, amely az évszázadok során olyan szilárdan belénk ivódott, hogy általában hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy voltaképpen István (Vajk) is hús-vér ember volt. Ezért eshet meg az, hogy észre sem vesszük, hány szobor, dombormű, mozaik és egyéb alkotás ábrázolja őt Budapest-szerte. Pedig legalább 37 helyen találkozhatunk vele (a Szent István-parkba szánt szobrot nem számítva) ám ezek közül önálló, vagyis nem épületet díszítő, egész alakos szobor mindössze hat darab van: a következőkben ezeket mutatjuk be részletesebben. 

1. Budai Vár – A pompás uralkodó

A leghíresebb természetesen a Várban, a Mátyás-templom és a Halászbástya között álló, Stróbl Alajos által készített monumentális lovas szobor (amelyről itt írtunk bővebben). 

A Mátyás-templom és a Halászbástya között álló, Stróbl Alajos által készített lovas szobo​r (Fotó: Ludmann Mihály/pestbuda.hu)

A négy méter magas alkotás királyunkat hadvezérként, uralkodói pompájában ábrázolja: fején a korona, jobb kezében kettős kereszt (a balt a gyeplőn tartja), hátán a koronázási palást.  Az ünnepélyességet sugárzó bronzszobor 1905-re készült el, és egy évvel később leplezték le, azóta szemléli a Mátyás-templomot. 

A talapzatára faragott domborművek Istvánhoz köthető eseményeket örökítenek meg: a koronázás pillanatát, a törvényhozást, a templomalapítást és Bécs hódolatát. Érdekességük, hogy a Szent István körül álló alakokban valójában jóval később élő emberek arcmását ismerhetjük föl, köztük például Liszt Ferencét, Alpár Ignácét, Hauszmann Alajosét és Wekerle Sándorét. 

2. Gellért-hegy  – Az esendő fiatal 

Érdekes, hogy Stróbl alkotásán kívül Budapesten Szent Istvánról egyetlen olyan szobor létezik, amely a királyt lóval ábrázolja: Kő Pál 2001-es alkotása a Gellért-hegyen, a Sziklakápolna bejáratával szemben. A fogalmazás nem véletlen: ez ugyanis nem lovas szobor, hanem csak ló és lovasa, az uralkodó ugyanis az állat mellett áll, nem ül rajta, sőt: még csak meg sem érinti. 


Kevés szobornak jut ilyen lenyűgöző háttér (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A király alakja nem is állhatna távolabb a Stróbl-féle jellemtől: itt egy fiatal, szerény, gyötrődő, alázatos arcú Istvánt láthatunk, kezében templom-modellel: az alak jóval közelebb áll a keresztény emberképhez, mint a szigorú, ellenfeleivel szemben kíméletlen királyhoz. Az alkotás megmutatja az ember esendőségét (mégha államalapító szent király is az illető), ám a kritikusabb hangok szerint István érzékenysége ebben az esetben már-már kissé túlzóra sikeredett: egy ilyen személyről nehezen képzelhető el, hogy politikai riválisa holttestének darabjait ellenfeleihez küldeti szét. 

3. Máriaremete – István felajánlja országát Máriának 

Mégha nem is volt olyan jámbor, mint a Gellért-hegyi alkotás alakja, a krónikák alapján annyi bizonyos, hogy határozottsága és kiváló politikusi erényei mellett István igyekezett jó kereszténynek lenni, s a hagyomány szerint országát Szűz Mária kegyébe ajánlotta. Ezt több, egyházi vonatkozású Szent István-szobor is megjeleníti. Ezek közül a II. kerületi Máriaremetei kegyhely templomának kertjében álló, úgynevezett Szent István-kút a legkifejezőbb. 


Balra a teljes szoborkompozíció, jobbra Szent István alakja kiemelve (Fotó: Wikimedia)

Krasznai Lajos alkotását 1938-ban, a Budapesten rendezett Eucharisztikus Világkongresszus  és Szent István-emlékévében állították föl, és kifejezetten a felajánlás pillanatát jeleníti meg: a térdelő, alázatos király az országot jelképező koronát a fölötte álló Mária felé nyújtja, vele szemben pedig Szent Gellért püspök térdel. A szobor alakjai szépen kidolgozottak, az alkotó ügyelt a részletekre is. Érdekesség, hogy a kompozíció készítéséhez annak idején szerzetesek álltak (illetve térdeltek) modellt.

4. Farkasrét – Csak Isten előtt hajtott fejet

A Farkasréti temetővel szemközt álló Mindenszentek-plébániatemplom kertjében 2014-ben avatták fel a Manhertz István díszítőszobrász által készített Szent István-szobrot. Az alkotás másolat, eredetijét az egyik legjelentősebb XX. századi egyházi szobrász, Máriahegyi (született Miereisz) János készítette. A viszonylag kis méretű, hófehér szobor körülbelül 1,5 méter magas, és Szent István ábrázolását tekintve átmenetet képez a fönt jellemzett alázatosabb egyházi, és a harcosabb világi István-képek között, bár természetesen előbbihez áll közelebb. 


Büszkén hajt fejet, ám kezéből hiányzik a kettős kereszt (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A szépen megmunkált szobor külsejét tekintve leginkább a Stróblnál leírt István-figurát jeleníti meg: az uralkodó díszes öltözetben, bal kezében gömbbel (országalmával), a jobban kettős kereszttel látható (amelyet általában nem láthatunk a helyén – úgy tudni, azt biztonsági okokból a templomban tartják). Fejét alázatosan, de nem megalázkodó módon hajtja le. A mozdulat jól megjeleníti, amit Istvánról gondolunk: keménykezű uralkodóként kevés földi ember akarata előtt hajolt meg, a mennyek ura előtt azonban mindig. 

5. Sashalom – Ma is körülötte zajlik az élet

Államalapító királyunk második legmonumentálisabb szobráért (a Stróbl-féle alkotás után) a kertvárosba, a  XVI. kerületig kell utaznunk. 2001 óta a kerületi városháza előtti parkban áll Szent István király szobra, hivatalos nevén Országalapítási emlékmű. A két, angyal által összefogott boltív alatt álló, életnagyságúnál nagyobb, 5/4-es méretarányú szobor R. Törley Mária alkotása (egyebek mellett ő készítette a VII. kerületi Madách téren nemrég felavatott Sisi-szobrot is). 


Határozott arcú uralkodó (Fotók: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Az emlékmű középpontjában István király áll szikáran és egyenesen, jobb kezét kardjára támasztja, a balt a szívére helyezi. A bronzszobor arca érzelemdús, jól kidolgozott: a király tekintetével határozottan tekint előre, szemöldöke kissé felvonva. Gondosan megmunkált a ruházata és a palástja is; részletessége az embert történelmi merengésre ösztönzi. Van is élet körülötte, hiszen a nyüzsgő park a helyiek kedvelt, mindennapi találkozó- és sportolóhelye, amelybe a nagy király szobra épp olyan természetességgel illeszkedik bele, ahogyan Szent István alakja minden magyar szívébe.

6. Hősök tere – Uralkodóink között a legnagyobb

A köztéri Szent István-szobrok közül mindenképpen szót kell ejtenünk még két jelentősebb alkotásról, amelyek bár nem önmagukban állnak, mégis a leghíresebbek közé tartoznak mind közül. A Hősök terén álló Millenniumi emlékmű (szemből nézve) bal oldali ívének első királyalakja az 1911-ben készült Szent István-szobor Senyei Károly alkotása.

Szent István a Hősök terén (Fotó: Ludmann Mihály/pestbuda.hu)

 Az összes közül talán ez ábrázolja a legünnepélyesebben államalapító királyunkat: leengedett jobb kezében kardot tart, felemelt baljában pedig az apostoli kettős keresztet emeli magasba. Ruhája libben, arca nyugodt és határozott, fejét a szentségére utaló glória szegélyezi. Alakja lendületet, erőt sugall: ha ránézünk, minket is magával ragad az államalapítás hevülete, a szilárdság, amellyel a magyarság megvetette lábát a Kárpát-medencében, alakuló birodalmak és eltűnő népek Európájában. 

6+1. Szent István-bazilika – Megdicsőülve

A Szent István-szobrok közül az egyik legkülönlegesebb nem köztéri, de bárki által megtekinthető: ez pedig nem más, mint a Szent István-bazilika főoltárának főalakja, amely a várbeli lovas szoborhoz hasonlóan szintén Stróbl Alajos munkája. Az 1905-ben készült márványszobor egyszerű, ünnepélyes, bal kezében országalmát, jobban pedig kettős keresztet tart, s a megvilágításnak köszönhetően valóságos fényfürdőben áll a baldachin alatt. Hosszú haja és fiatalos arca egészen krisztusi, amely – oltárszoborról lévén szó – talán nem is olyan meglepő. 


A bazilika oltárszobra már-már krisztusi (Fotó: bazilika.biz)

Érdekesség, hogy az eredeti tervek alapján ezen a helyen Ausztria védőszentjének, Szent Lipót szobrának kellene állnia, minthogy magát a bazilikát is neki szentelték volna eredetileg. A hosszúra nyúlt építkezés közben, a millenniumhoz közeledvén azonban felmerült, hogy államalapító királyunk ne csak egy mellékoltárt kapjon, hanem szenteljék neki magát a bazilikát is, amelyre meg is kapták az egyházi engedélyt, így valósult meg a templom olyan formában, ahogyan ma ismerjük. 

Egy képmás, amelyet maga István is láthatott

Láthatjuk tehát, hogy a budapesti szobrok többféleképpen ábrázolják Szent Istvánt. Az önmagukban álló alkotásokon kívül azonban még számos helyen találkozhatunk államalapítónk képével, hiszen több mint harminc különböző ábrázolása ismert, ezek között vannak épületdíszek, domborművek, üvegablakok és mozaikok is. 

Ám mind közül Budapesten egyetlen olyan alkotás ismert, amely Istvánt nem az alkotói fantázia, hanem egy, a saját korában készült kép nyomán jeleníti meg: Rieger Tibor koronázási palástdomborműve a várbeli Kapisztrán téren, a Mária Magdolna-templom szentélyének helyén. 

Balra a Rieger-dombormű alakja, jobbra a koronázási paláston lévő kép (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu/Wikimedia)

A másfélszeres életnagyságú paláston az eredeti, ezer év alatt megkopott szövethez képest az alkotói fantázián átszűrt, de a valósághű részletességgel kidolgozott alakok kitűnően tanulmányozhatók. Ezt segíti a mellette fölállított interaktív, többnyelvű tájékoztatópanel is. A palást Szent István-alakja természetesen magán viseli a középkor ábrázolóművészetének sajátosságait, hiszen tudjuk, hogy eredetileg miseruhának készült, amelyet István király és felesége, Gizella készíttetett és adományozott a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának. A rajta lévő Szent István-figura bal kezében országalmát, jobban lándzsát tart, fején korona. 

Vegyük észre az  épületszobrokat! 

A fönt bemutatott szobrokon kívül természetesen még számos kisebb, jellemzően épületek díszítőelemeként létező ábrázolás jeleníti meg Istvánt. Ilyen többek között a Mátyás-templom déli (Mária)-kapujának bal oldalán lévő is, így fordulhat elő, hogy a Halászbástya ölelésében álló, Stróbl-féle lovas szobor és a templom sarokpillérjében álló alkotás majdhogynem egymással néz farkasszemet. Figyelemre méltó még a számos mellszobor, dombormű és (nemegyszer Róth Miksa-féle) üvegablak mellett a Thököly út 171. számú házának falfülkéjében álló figurája és a (Hősök tereihez hasonlóan) szintén Senyei Károly-féle, egész alakos szobor, amely a mai Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának Szentkirályi utcai épületét díszíti, s amely segít felidézni minden arra járónak, hogy a ház eredetileg a Szent István Társulatnak adott otthont. 

Államalapító királyunknak tehát többféle arcát láthatjuk városszerte, gyakran olyan helyeken is, ahol nem is számítanánk rá. Érdemes ezért mindig nyitott szemmel járni Budapesten, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a ház, amely mellett rendszerint villamoshoz sietünk reggelente, nemcsak egy bankfiókot rejt, hanem első királyunk arcképét is.  

A nyitóképen Szent István farkasréti szobra látható (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)