A soha el nem készült épület – 5 érdekesség a pesti Városházáról

Írta: Bukovszki Péter

2021. november 9. 10:00

Az eredetileg sérült katonák ellátására épült, ám örökké befejezetlenül maradt Városház utca 9-11. szám alatti épület 300 éves története bőven tartogat izgalmas epizódokat: a mai Központi Városháza nem csak az 1848-as forradalomban játszott szerepet, de több jelentős személyiség is született a falai között, és még egy vándorló Pallas Athéné-szobornak is otthont adott.

Az elmúlt napokban sok szó esett arról, eladó-e a pesti Városháza vagy sem. Nos, egy valami biztos: a főváros egyik legnagyobb épületének falai több száz év történelmét őrzik. A ma Központi Városházaként ismert ház eredetileg sérült katonák ellátására épült, erre utal régi neve, az Invalidus-palota is. A latin invalidus szó ugyanis rokkantat, munkaképtelent jelent és régen a hadirokkantakra használták. Az intézmény létrejöttéhez jelentősen hozzájárult a bőkezű Széchényi György érsek 157 000 forintos birtokadománya 1692-ben, ám a megvalósulásig, amely III. Károly idején, 1716-ban kezdődött, még jó két évtizedet várni kellett, és a munka is jóval döcögősebben haladt, mint tervezték.

Ilyen lett volna az Invalidus-palota, ha teljesen elkészül, A. E. Martinelli terve azonban végül soha nem valósult meg teljesen, a ház északi traktusa nem épült fel (Forrás: FSZEK/Kleiner rézmetszete 1739-ből)

Az épület sohasem készült el teljesen

Bár a palota Budapest egyik legnagyobb épülete, melynek Városház utcai főhomlokzata körülbelül 190 méter, Gerlóczy utcai oldalhomlokzata 170, Bárczy István utcai oldala pedig 150 méter hosszú, eredetileg még nagyobb lett volna. Fortunato de Prati kamarai építész tervei alapján kezdték építeni 1716-ban, a munka azonban nagyon lassan haladt, 1722-ben meg is rekedt, végül Anton Erhard Martinelli építész új terveket készített, s a félbemaradt munka már ezek alapján indult újra 1727-ben. Az alapító III. Károly (német-római császárként VI.) 1740-es halálával azonban utolsó pártfogóját is elvesztette az építkezés, ráadásul Pest városa sem járult hozzá a mai Károly körút mellett húzódó XV. századi városfal lebontásához, amely a továbbépítést akadályozta, így a munka abbamaradt, s bár a mai Károly körút felőli oldalon később épült egy (azóta elbontott) szárny, a Martinelli-féle épület örökre befejezetlen maradt. 

Klauzál Gábor, a Batthyány-kormány minisztere is az épületben született 1804-ben (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Fotótár/TF_P_1030_1957)

Itt született Klauzál Gábor

Az épület több ismert ember szülőháza is egyben. Második emeletének egyik szobájában látta meg a napvilágot 1804. november 18-án Klauzál Gábor, aki később, az 1848-as forradalom alatt a Batthyány-kormány földművelés, ipar, és kereskedelemügyi minisztere lett. Klauzál Édesapja révén kötődött a katonasághoz: János Nepomuk ugyanis császári királyi huszár ezredesként szolgált. A miniszter születésének századik évfordulóján határozta el a főváros, hogy emléktáblát helyez el a szobában, erre azonban csak három évvel később, 1907 májusának végén került sor. 

Szintén itt, a mai Városházában született korábban, 1754. június 13-án Zách János Ferenc csillagász és geodéta, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként kutatta az eget, és akiről kisbolygót és a Hold egyik kráterét is elnevezték. Emlékét a Városháza Kammermayer Károly tér felé eső sarkán 2005 óta emléktábla őrzi.  

A Károly-kaszárnya a mai Városház és Gerlóczy utcák sarkánál 1894-ben, amikor a főváros tulajdonába került. Ezután lett belőle Központi Városháza (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.037) 

Laktanyából lett Városháza

Az épület 1784-ig töltötte be eredeti funkcióját, ekkor a mindent megreformálni kívánó kalapos király, II. József ugyanis úgy döntött, hogy az Invalidus-palotát laktanyává alakíttatja át, így kapta – alapítója után a Károly-kaszárnya nevet. Ezt a rendeltetését egészen a XIX. század végéig megtartotta, végül az 1894. évi XX. törvénycikk értelmében a katonai kincstár eladta Budapest fővárosának a Szabadság tér helyén álló Újépülettel, a Citadellával és több más fővárosi laktanyaépülettel együtt. Ezután Hegedűs Ármin tervei alapján hivatali célokra alakították át, így lett belőle Központi Városháza.

A Kossuth-bankó egyik, 1848. szeptemberében nyomott példánya

Itt nyomtatták a Kossuth-bankót 

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején a Károly-kaszárnyában rendezték be azt a bankjegynyomdát, amelyben a legendás Kossuth-bankók készültek. Az épület egykori Gránátos, ma Városház utcai részében 1848 júniusában kezdődött a bankjegyek nyomtatása három gyorssajtó gépen, amelyeket a nyomda megszervezésével és vezetésével megbízott Landerer Lajos hozatott Londonból, illetve Bécsből. A nyomda fennmaradt, 14 pontos ügyrendje szerint minden munkásnak esküt kellett tennie, mielőtt felvették, a bankók készítése két műszakban zajlott: reggel 7-12-ig, illetve délután 2-től este 7-ig, és mindenki köteles volt fél órával munkakezdés előtt megjelenni, a késés fizetéslevonással járt. A forradalom nyomdája 1848. december végéig működött a mai Városháza épületében, ezután a kormánnyal együtt Debrecenbe helyezték át. 

A budai régi Városháza eredeti Pallas Athéné-szobrát a pesti Városháza Párizsi utcával szemben nyíló kapubejárójának egyik fülkéjében találjuk (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A budai Óvárosháza Pallas Athéné-szobra őrzi a bejáratát

Ha bekukucskálunk a Városháza Párizsi utcával szemben nyjló bejáratának kapuján, az egyik oldalsó szoborfülkében ismerős, ódon szobrot vehetünk észre. Ez nem más, mint a városvédő Pallas Athéné 1785-ben Carlo Adami olasz mester által faragott mészkőszobra, amely eredetileg a Szentháromság téri régi budai Városháza sarkát díszítette. A 150 centiméter magas mű az 1800-as évek végén tűnt el a helyéről, majd miután egy budai villa kertjében rábukkantak, 1928-ban visszaállították eredeti helyére. A kőanyag romlása miatt az alkotást végül az 1960-as években cserélték le a Szentháromság téren ma is látható másolatra, az eredeti pedig Pestre került, hogy immáron az időjárástól védett helyen fogadja a látogatókat. 

A Városháza épülének 300 éves falai tehát számos érdekes történetet rejtenek magukban, egy dolog azonban feltűnően állandó maradt: hiába készült számos nagyszabású terv az épület befejezésére a legutóbbi években is, a házat valójában soha nem sikerült befejezni.  

Nyitókép: a Központi Városháza épülete ma (Fotó: pestbuda.hu)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


A főpolgármester úr most, 1 évvel hivatalba lépése után, jelentette be, hogy pályázatot írnak ki a városháza-park megújítására. Jobb késón mint soha!



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó