A magyar autópálya-hálózat közepe Budapest. Ezt eleve így tervezték meg, hiszen már az első, 1942-es autópálya hálózati tervei is e szemléletet tükrözték. A hazai autópályák tervezése, kivitelezése hosszú előkészítések után, 1960-ban kezdődött meg.
Az első időben két irányt tartottak elsődlegesnek, a Balaton és a nyugati határ felé vezető szakaszokat. Az első autópálya-építés valójában ezért a két nyugati autópálya, a Bécs felé vezető M1 és a Balaton felé vezető M7 közös, Budapest-Törökbálint közötti szakasza volt. Ez a 7,3 kilométeres rész 1964-re készült el, majd folytatódott az építkezés, igaz viszonylag lassan.
A Törökbálinttól kiinduló és Balatonaligáig tartó autópálya kivitelezése 1963-ban kezdődött meg, és 1971-re készült el fél szélességben, azaz félautópályaként az út, azaz a majdani autópálya egyik oldala, a bal pálya két rendes és egy leállósávja épült meg eddig. Két évvel később, 1973-ra legalább Székesfehérvárig elkészült a jobb pálya is. Ez már akkor is kevés volt, annak ellenére, hogy sokkal kevesebb autó járta az utakat, mint manapság, ezért a csúcsidőszakokban különös közlekedési rendet vezettek a félig megépült autópályaszakaszon, pénteken és szombat délelőtt csak a Balaton irányába lehetett haladni, míg vasárnap délután csak Budapest felé. A Magyar Hírlap 1975. április 28-án, a közelgő átadáshoz közeledve ezt írta
„Gyorsított ütemben folyik az M7-es — a balatoni autópálya — építése, erről értesültünk a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közúti főosztályának műszaki osztályán. Pillanatnyilag az autópálya bal oldalán Balatonzamárdiig (112 km), Budapestről haladva pedig a jobb oldalon Székesfehérvárig (60 km) üzemel. Dr. Hevesi István, a műszaki osztály vezetője az értesüléshez hozzáfűzte: A szervezett munka eredményeként június végére teljes egészében elkészül az autópálya Balatonaligáig, vagyis 90 kilométer hosszúságban. Ez azt jelenti: előreláthatólag július elején üzembe helyezzük. Utána valószínűleg megváltozik a forgalmi rend is, mert vasárnaponként megszűnik az egyirányú forgalom. Ezt követően kerül majd sor a bal oldali, Martonvásárig vezető rész rekonstrukciójára.”
A pálya teljes szélességben Balatonaligáig 1975. július 3-ra lett kész. Utána évtizedekre megállt a fejlesztés, és csak Zamárdiig vezetett tovább fél szélességben az autópálya. A Mélyépítéstudományi Szemle 1975. augusztus 1-i száma ezt írta az építkezésről:
„A szocialista brigádok kongresszusi munkaverseny felajánlásai, a jobb munkaszervezés és a magas fokú gépesítés együttesen lehetővé tették, hogy az új, 30 km hosszú forgalomba helyezett szakasz építése az eredetileg tervezett 1976. év májusi határidő előtt közel 1 évvel korábban befejeződjék. A 60 — 90 km jobbpálya-szakasz két évig tartó kivitelezése során mintegy 1,3 millió m3 föld került mozgatásra, 260 ezer m2 beton és 100 ezer m2 aszfaltburkolat épült meg. A főpálya burkolata 24 cm vastag bazaltbeton, a leálló, a gyorsító- és lassítósávok, valamint a csomóponti ágak és pihenőhelyek burkolata aszfalt.”
Miért Balatonaligáig volt fontos erőltetett ütemben kiépíteni az autópályát? A hivatalos indok az volt, hogy itt ágazott el az észak balatoni 71-es út (ekkor még a tervekben szerepelt egy külön észak-balatoni autópálya, az viszont Szabadbattyánnál ágazott volna ki), de valójában fontosabb szempont volt az, hogy Balatonaligán volt a párt- és állami vezetők üdülőkomplexuma, azaz a „fontos embereknek” hasznos rész készült csak el teljes mértékben.
A fent idézett cikkrészlet még egy dologra rávilágított, az autópálya burkolata nem aszfalt volt, hanem beton, ezt akkor kedvezőbbnek tartották az ilyen gyorsforgalmi útvonalon.
Az M7-es autópálya budapesti vége sem volt még teljesen kész, hiszen ekkor még épült a BAH csomóponton a felüljáró, amely a bejövő forgalmat volt hivatva elosztani. Amikor az autópályát még tervezni kezdték, akkor egyébiránt úgy számoltak, hogy Budapesten az autópályák forgalmát a Hungária körút nyomvonalában vezetett autópálya-körgyűrű fogja majd összekapcsolni (illetve a városon keresztül a Rákóczi út, gyorsforgalmi városi autóútként fogja átvezetni a forgalmat az M3-as felé), azonban mire az M7 legalább Zamárdiig elkészült, addig a Hungária körúti autópálya-gyűrű helyett már az M0 elképzelés került előtérbe, na nem a kivitelezés, csak a tervezés szintjén.
A fennálló hiányok ellenére a megépült M7-es sokkal gyorsabban elérhetővé tette a Balatont Budapestről. Az is kedvező volt, hogy ekkor már természetesen megszűnt a hétvégén az időszakos egyirányú forgalom, és az autók akár 120 kilométeres sebességgel (ez volt akkor az autópályán a megengedett maximum) suhanhattak a Balatonra vagy onnan Budapestre.
Nyitókép: A Budapestről induló első autópályák, az M1 és M7 elágazása (Fotó: Fortepan/Képszám: 87664)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció