Ma már elképzelhetetlennek tűnik, de az 1950-es években korlátozták Magyarországon a gépjárművásárlást. Magánszemélyek csak 1958-tól vásárolhattak használt gépjárművet engedély nélkül, majd 1959-ben már az új járművek vásárlását is engedélyezték, igaz, akár éveket is kellett várni egy új autóra. A következő évtizedben egyre több gépkocsi jelent meg a hazai utakon, egy évtized alatt megtízszereződött a hazai személyautó-állomány.

Az 1960-as években egyre több gépkocsi jelent meg Budapest útjain, a kép 1967-ben készült a Lánchídon (Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr) 

Azonban a hazai útrendszer csak nehezen bírta a folyamatosan növekvő forgalmat. A közlekedésfejlesztéssel foglalkozó szakemberek nagyratörő elképzeléseket fogalmaztak meg: egy autópálya-hálózat kiépítését javasolták, amelynek központja természetesen a főváros lett volna. A leendő autópályák összekötésére pedig az akkor még elég kiépítetlen Hungária körutat látták a legalkalmasabbnak.

Ha az elképzelés megvalósul, akkor a mai Hamzsabégi úton egy magasban vezetett többsávos autópálya épült volna a Dunáig, ahol egy hídon átkelve a Hungária körúton egy autópálya-felüljárón vezették volna el a forgalmat. Innen indult volna ki a többi autópálya. A városfejlesztők szeme előtt a párizsi példa lebegett, ahol nagyjából a városközponttól hasonló távolságra épült ki a Périphérique, ami egy többnyire magasan vezetett többsávos körgyűrű.  

Parkoló autók a Dózsa György úton 1967-ben. A hazai útrendszer csak nehezen bírta a folyamatosan növekvő forgalmat (Forrás: Fortepan/Képszám:25604)

Az autópályák építése az 1960-as években elindult, és 1971-ben elérkezettnek látták az időt, hogy kiírják a pályázatot az új déli autópályahíd tervezésére, amelynek a helyét a Déli összekötő vasúti híd mellett képzelték el.

A pályázatra magyar tervező cégeket hívtak meg: az Uvatervet, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalatot, a Budapesti Műszaki Egyetemet, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatot és a Közlekedés-tudományi Egyesületet. A pályázatról a Magyar Nemzet 1971. szeptember 23-án adott hírt:

„A hídépítést két ütemben hajtják majd végre. Egyelőre az első ütem kivitelezésének terveit kell elkészíteni. Olyan közúti forgalmi csomópontok tervezendők, amelyeknek két építési üteme egymásból kifejleszthető, megfelel a távlati elképzeléseknek és városképi szempontból az adott környezetbe illeszkednek. A Duna-híd az első ütemben kétszer kettő, a második ütemben kétszer négy közúti forgalmi sávszélességű lesz, mindkét ütemben biztosítani kell négy nyomú, három méter széles gyalogos és két nyomú kerékpár­utat. Megoldható az új Duna-híd emeletes kialakítással is.”

A budai alsó rakpart a mai Pázmány Péter sétánynál, háttérben az Összekötő vasúti híd 1970-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 193052)

A  pályázat kiírói két lehetőséget láttak arra, hogy a híd illeszkedjen a városképhez és a környezetéhez, azaz a tervezett híd mögött lévő vasúti híd masszív vasszerkezetéhez. Az egyik lehetséges, a pályázatban nevesített megoldás az volt, hogy ehhez a rácsszerkezethez hasonló híd épüljön, míg a másik az volt, hogy az új híd szinte teljes takarja el a vasúti hidat. A tervezőknek a pályázatokat 1972 áprilisáig kellett benyújtaniuk. A már említett cégek több tervvel is pályáztak, így összesen 11 pályamű érkezett, amelyeket 1972. május 15-én mutattak be.

Légi fotó Lágymányosról 1970-ben; a területre tervezték az autópályahidat (Forrás: Fortepan/Képszám: 87263)

A győztes a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat egyik kollektívája által papírra vetett terv lett. A hatalmas, hatnyílású betonhíd nyílásbeosztása illeszkedett a vasúti hídéhoz, azaz egy-egy nyílása közel 100 méteres volt. A gigantikus betontömeg mögött – a látványtervek szerint – „elveszett” volna a vasúti híd. A tervek szerint az első szakaszban fél szélességben, irányonként csak két sávban épült volna meg, majd ezt lehetett volna tovább szélesíteni. Talán a hatalmas betonhíd ötlete sokakban visszatetszést kelthet, a világban számos, szépen kivitelezett betonszerkezetet találunk; a rajzok alapján ez a híd is ebbe a sorba csatlakozott volna.  

Azonban 1973-ban az Autó-Motor című lap 1973. március 6-i számában már nem ezt a hidat mutatták be, mint megépítendőt, hanem egy másikat, amelyet szintén a pályázatra adott be a Főmterv, de ott nem díjazták. A Főmterv elképzelése egy rácshíd volt, amely végső kialakításában két szinten vezette volna el a forgalmat.

A déli autópályahíd egyik terve: a Főmterv elképzelése egy rácshíd volt, amely végső kialakításában két szinten vezette volna el a forgalmat (Forrás: Városi Közlekedés 1972/4)

Ha a tervek közül bármelyik is megvalósult volna, akor ma Budapest valójában egy sokkal kisebb, zártabb város lenne, hiszen a Hungária körút mint egy modern várfal fogná körbe: a Hungária körgyűrűn kívül lévő városrészeket egy soksávos, kétszintes autópálya választaná el a belső városrészektől. Az a hatalmas forgalom, amely most nemcsak a Hungária körúton, de az M0-s autópályán halad át, mind ezen a sávon jelenne meg. Mai szemmel az 1970-es években született elképzelés Budapest jelentős részét élhetetlenné tette volna.

Nemcsak a levegőszennyezés lenne hatalmas – a környékbeli városrészekben messze az elviselhető felett –, de gondoljunk abba bele, hány kamion, teherautó és személyautó képezne állandó „falat” ezen a nyomvonalon.

Egy másik elképzelés a hídra: hatnyílásű acélhíd terve a BME tervezőitől (Forrás: Városi Közlekedés 1972/4)

Egy autópálya számos sajátos infrastruktúrát kíván: kamionpihenők, benzinkutak, motelek szolgálják ki az utazókat. Ha megvalósult volna a belső autópálya-gyűrű terve, akkor az ilyen, és ehhez hasonló létesítmények nem a városon kívül, hanem a belváros szélén lennének. Bár a tervezők szeme előtt Párizs példája lebegett, de a francia fővárost számos más autópálya kerüli meg, nem egyedül a Périphérique.

Szerencsére az 1970-es évek második felében más elgondolás, a várostól messzebb vezetett M0-s körgyűrű megépítése került előtérbe, így a hatalmas, kétszintes híd tervét is elvetették. A tervpályázat meghirdetése után 24 évvel valóban átadtak egy hidat ott, ahol az akkori autópályahidat elképzelték. Ez a Rákóczi híd, amely alapjaiban más, mint amit 1971-ben ide elképzeltek.

A többszintes autópályahíd helyett a Lágymányosi híd épült meg, amely tíz éve, 2011-ben, a szatmári békekötés 300. évfordulóján kapta a Rákóczi híd nevet  (Fotó: a szerző felvétele)

Nyitókép: Az 1971-ben meghirdetett pályázaton nyertes terv. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat hatalmas, hatnyílású betonhidat képzelt el a Duna fölé (Forrás: Városi Közlekedés 1972/4)