Csaba királyfitól Gábriel arkangyalig – Különleges üzeneteket hordoznak Budapest főterei

Írta: Millisits Máté

2021. febr. 7. 9:00

Budapest szimbolikus terein a XX. század első felében több olyan nagyszabású szoborcsoportot állítottak fel, amelyek elsőre talán könnyen értelmezhetőnek tűnnek, ám valójában jóval mélyebb jelentést hordoznak. A Hősök tere, a Szabadság tér vagy a Kossuth tér szobrai egytől egyig olyan alkotások, amelyek megjelenésükkel identitásformáló erővel is hatnak a sokat megélt magyarság számára.

A Budapest kiemelt helyszínein a XX. század első felében elhelyezett köztéri alkotások változó történelmi helyzetben jöttek létre, szimbolikájukat megvizsgálva találunk szakrális és profánnak tekinthető jelentéseket is. A magyar főváros ikonikussá vált terein rövid idő alatt több monumentális szoboregyüttest állítottak fel, amelyek elsődlegesen könnyen érthető jelképrendszerük mellett tágabb értelmezésre adtak lehetőséget. A Hősök terén Gábriel arkangyal, kezében a Szent Koronával, a Szabadság téri irredenta szoborcsoportból a Csaba királyfit megjelenítő Kelet vagy az Országház előtt álló Kossuth-szobor „magvető" alakja mind-mind olyan alkotások, amelyek identitást formáló erővel hatottak a történelem viharaiban megpróbált magyarságra.

A Millenniumi emlékmű a Hősök terén az egymásra rétegződött szimbólumok gyűjtőhelyévé vált. A tér közepén monumentális korinthoszi oszlopfő emelkedik. Az oszlopot magas talapzat és rajta a honfoglaló hét vezér lovas szobra fogja közre. Ez az alsó szint a történelem reális, régmúlt világába vezet vissza. A honfoglalás dicső korát nemcsak a Zala György által megmintázott szobrok idézték meg ebben a korban, hanem Munkácsy Mihály és Feszty Árpád monumentális méretű festményei is, amelyeket a XX. század hajnalán a Szépművészeti Múzeumban, illetve a Városligetben felépített pavilonban lehetett megtekinteni.

A Hősök tere a 1930-as években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Árpád vezér szobra, Zala György alkotása 1912-ből, a Millenniumi emlékműről készült fotó 1956-ban készült (Forrás: Fortepan/Képszám:39758)

A Hősők tere 2020-ban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Hősök tere közepén álló oszlopot Gábriel arkangyal szobra koronázza. Nagyméretű alkotását Zala György az 1900-as párizsi világkiállításon mutatta be – kiemelve a készítés alatt álló Millenniumi emlékmű szoboregyüttesből –, a művet pedig a francia zsűri aranyéremmel jutalmazta. Gábriel angyal egyik kezében a magyar állam évezredes múltját szimbolizáló Szent Koronát tartja a magasba, míg a másik kezében az apostoli kettős keresztet fogja.

A tér közepén álló oszlop tetején Gábriel arkangyal szobra található (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szoboregyüttes nemcsak a honfoglaló magyarok és a Szent István által hazánkban meghonosított kereszténység eszmeiségét idézi, hanem a kannelúrás (hosszában íves vájatokkal díszített) oszlop alkalmazása révén az ókori görög-római világot is a szemlélő eszébe juttatja. Róma városában, Traianus császár uralkodásának idején diadaloszlopot állítottak, amely domborművek segítségével mutatta be a hódító hadjáratok eseményeit. A Millenniumi emlékművön a nemzet dicső pillanatait reprezentáló domborműveket nem az oszlopon, hanem a királyszobrok alatti térmezőkben helyezték el.  A szoboregyüttest két oldalt közrefogó múzeumi épületeket az antikvitás megidézésével tervezte meg Schickedanz Albert építész.

Bár a Műcsarnok már 1896-ra elkészült, timpanonjába csak 1938-ban készítette el Zsellér Imre a Szent István, a művészetek pártfogója című mozaikját (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1896-ra elkészült Műcsarnok oszlopos timpanonját záró háromszögű mezőt díszítetlenül hagyták, míg az 1906-ban átadott Szépművészeti Múzeum oszlopai fölött az olümpiai Zeusz-templom timpanonszobrának másolatát helyezték el. A műcsarnoki főhomlokzat csak pár évtizedig maradt „üres”, 1938-ban a Szent István-év tiszteletére Zsellér Imre iparművész készített ide mozaikot, „Szent István, a művészetek pártfogója” címmel. Ezzel a műalkotással a kereszténység egyfajta szellemi válaszként jelent meg a szemben álló Szépművészeti Múzeum főhomlokzatán meztelen szobrok segítségével megidézett görög-római hiedelemvilággal szemben. 

Az 1906-ban átadott Szépművészeti Múzeum oszlopai fölött az olümpiai Zeusz-templom timpanonszobrának másolatát helyezték el (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1920. július 4-én, délután fél ötkor a Trianon-palotában aláírt békediktátum, amelynek következtében a történelmi Magyarország területének kétharmadát elveszítette, tragikusan meghatározta a Kárpát-medence magyarságának mindennapjait. Budapesten az első Trianon elleni nagyobb tüntetéseket a Millenniumi emlékmű Árpád-szobránál tartották. Az emlékmű 1929-ben kiegészült az első világháborúban elesett hősi katonák jelképes sírjával. A sír felirata a következő volt: „Az ezeréves határokért”. A hősökre való emlékezés központi helyszíneként a tér 1932-től nevében is viseli a hősök tere elnevezést.

Hősök tere, Millenniumi emlékmű: megkoszorúzzák Árpád vezér szobrát. A Területvédő Liga tiltakozó gyűlése a béke megkötése ellen a (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1920. május 23.)

Hősök emlékköve (Forrás: nagyhaboru.blog.hu)

A Szabadság téri szobrok és az Ereklyés Országzászló

Száz évvel ezelőtt hetvenezer Trianon elleni tiltakozó jelenlétében avatták fel azt a négy szobrot, amelyek a békediktátum során elcsatolt területeket jelképezték. Az 1921. január 16-án a Szabadság téren felállított, négy égtájat szimbolizáló, irredentának is hívott szoboregyüttest később az Ereklyés Országzászló, a Magyar Fájdalom és Bandholtz tábornok szobrai tették teljessé, amelyeket azonban 1945-ben eltávolítottak térről.

A Szabadság tér az 1921-ben felállított négy irredenta szoborral, amelyek a Trianonban elcsatolt területeket szimbolizálták. Háttérben az Országház kupolája látszik (Forrás: korabeli képeslap)

A négy szobor felállításának ötletét Kertész K. Róbert építész, miniszteri tanácsos vetette fel 1920 nyarán. Elgondolását támogatta Urmánczy Nándor, a Védőligák Szövetségének elnöke is, aki a szervezési munkákban vállalt kiemelkedő szerepet. A leleplezési ünnepségen Zadravecz István római katolikus tábori püspök szentmisét mutatott be, amelynek szentbeszédében kiemelte: „Észak, Dél, Kelet és Nyugatnak testvérei! Halljátok az itt élő magyarok üzenetét! A magyarok Istene, a szent zászló, a szabad ég, a magyar lélek a tanúnk, hogy addig nem nyugszunk, amíg Északkal, Déllel, Kelettel, Nyugattal nem egyesülünk.” Urmánczy Nándor a püspöknél is harciasabb beszédet mondott. A műkőből elkészített négy szobor megformálásában leginkább a reneszánsz és a barokk közötti stílus, a manierizmus világa volt felfedezhető.

A Szabadság téren 1928-ban felállított Ereklyés országzászló fényképe Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái című könyvében

A monumentumok csoportalakítása alapján olyan érzése lehetett a szemlélőnek, hogy ezek egy nagyobb méretű, középső szobor mellékalakjai. A Szabadság téren azonban nem készült főalak, annak helyére hét évvel később az Ereklyés Országzászlót helyezték el, amely az anyaországot jelenítette meg. Az irredentának nevezett szobrok mint „mellékalakok” az aradi Szabadság-szobor mellékalakjaival hozhatók párhuzamba. Az 1890-ben felavatott aradi szobor főalakja a Hungáriát megtestesítő nőalak, amely bal kezével Szent István kardját fogja és Mátyás király Párizsban őrzött halotti pajzsát tartja, másik kezét magasba emelve babérkoszorút mutat fel. 

 Az aradi emlékmű mellékalakjaiban a harckészség, az ébredő szabadság, az áldozatkészség, a haldokló harcos jelenik meg. A Szabadság téri irredenta szobrokon a fájdalom mellett a düh, a harag és a harcias erő felmutatása volt érezhető.

Kisfaludi Strobl Zsigmond Észak című szobra a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)

Az Északnak hívott szoborcsoportot Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) készítette, művén egy keresztre feszített női Hungária-alakot formált meg, melyhez a szorosan hozzábújó fiatal fiú a szlovák nemzet ragaszkodását kívánta jelképezni a műalkotáson. A személyt egy erőtől duzzadó, szablyával előretörő kuruc vitéz alakja védte. Ez az ábrázolásmód a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) idejére emlékeztetett, amikor két nemzet tagjai együtt küzdöttek a közös célokért. A megkínzott Hungária alakja képzőművészeti és szépirodalmi alkotásokon mint testi szenvedéseket elviselő nőalak a kora újkorban, a török csapatokkal vívott harcok során jelent meg.

Nyugat. Sidló Ferenc szobrászművész alkotása a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)

Sidló Ferenc szobrászművész Nyugat című alkotásán az ábrázolt személy jobb karjával a nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, baljában erősen tartja a magyar kettőskeresztes pajzsot. Fölötte állt a Hadúr alakja, kezét az ifjú címert szorító karján nyugtatja – jobbjában védően tartja a nemzet pallosát. Arcán kemény dacot és önbizalmat lehetett megfigyelni. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turulmadár jelent meg. Az ifjú az elszakított (Lajta-Bánság) vármegyéket jelképezte, térdre hullva esett a Szent Koronára. A szobor felavatásának idején egyedül a történelmi Magyarország nyugati országrészében sikerült az elcsatolásra kijelölt területek kis részét megtartani, az 1921 decemberében tartott soproni népszavazás eredményeként. 

A Csaba királyfit megjelenítő Kelet, Pásztor János szobrászművész alkotása a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)

A történelmi Magyarország legnagyobb lélekszámú magyarsága az elcsatolt keleti részeken élt. Pásztor János Kelet című kompozíciójának főalakja Csaba királyfi, aki az ősi hun-magyar erőt hívatott megtestesíteni. A megtorlás pillanatát várva felszabadítja a bilincsekbe vert Erdélyt jelképező – kezében az országrész címerét görcsös reménységgel tartó – alakot. Csaba királyfi alakjának kultusza a két világháború közötti időszakban teljesedett ki, Csanády György író nevéhez köthetően. Az 1921-ben írt Székely Himnusz kiemelt személye a királyfi, akihez a költeményben a fohásza hangzik: „Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillagösvényen!” (Csaba királyfi, Attila hun uralkodó fia a székely mondai hagyomány szerint eljön, hogy megmentse a bajba jutott székelyeket.) 

Szentgyörgyi István Dél című alkotása a Szabadság téren (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)

Szentgyörgyi István Déli országrészt megidéző alkotása bajuszos, középkorú, magyar férfi szablyával és magyar címerrel ellátott pajzzsal, védelmezően áll a Délvidéket jelképező sváb leánynak leírt ifjú hölgy mellett. Az előttük elterülő búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és a Bánságot jelképezik.

A négy szobor közül ez volt a legstatikusabb hatású, legkevesebb érzelmet sugárzó mű. A szoborkompozíción indulat, düh kevésbé érződött. Szobrászi megformálásában a XIX. század művészi akadémiáinak az antik művészi hagyományt továbbéltető gondolkodásmódja is megfigyelhető. 

A monumentumok alkotói megbízásuk idején a magyar szobrászat ifjú, de már egy-egy köztéri megrendeléssel elismert művészei voltak. Az irredenta szobrok esetében a kivitelezésre szánt rövid idő, a megrendelői elvárások, az ország nyugtalan közéleti helyzete a téma kevésbé igényes feldolgozását eredményezte. A négy szobrász a két világháború közötti időszakban a magyar művészet kitüntetésekkel elismert, a Képzőművészeti Főiskola tanári tisztéig jutó személyiségeként a kulturális élet meghatározó alakjává vált. A művészek közül Kisfaludi Strobl Zsigmond tudott egyedül az 1945 utáni, új politikai rendszerben is szimbolikus jelentőségű alkotásokat készíteni, köztük a Szabadság téren 1949-ben, a Sztálin születésének 70. évfordulóján felavatott Hála-szobrot.

A négy szobor együtt azt az elgondolást kívánta erősíteni, hogy a Kárpát-medencében a magyarsággal addig együtt élt népek között töretlen harmónia áll fenn. Az itt élők számíthatnak a magyarságra. Az I. világháború utáni időkben a nemzetiségek ki tudták nyilvánítani, hogy a történelmi Magyarország helyett az új államok részeként a kisantantnak is nevezett négyes – Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia – területén képzelik el az életüket. 

A trianoni békediktátumot a magyar országgyűlés 1920-ban ratifikálta, majd 1921-ben törvénybe is emelte. A nemzetközi egyezmény magyarországi elfogadásával betiltottak minden, nyíltan az irredentizmust hirdető szervezetet. Az elkövetkező években a tiltakozásnak csak burkoltabb formái jelenhettek meg. A Bethlen István miniszterelnök vezette magyar kormány arra törekedett, hogy az állam a kisantant országok és a trianoni szerződést Magyarországra erőszakoló államok által teremtett teljes nemzetközi elszigeteltségből kitörjön. A miniszterelnöknek az 1920-as években többször kellett nemzetközi fórumok előtt nyilatkozatot tennie, hogy a kormány a békeszerződés pontjait tartja tiszteletben. 

A magyar revíziós gondolat Európában az 1920-as évek vége felé kezdett támogatókra találni Lord Rothermere brit sajtómágnás és Benito Mussolini olasz miniszterelnök megnyilvánulásaiban. E két európai politikus nyilatkozatai bátorítólag hatottak a magyar irredentizmus képviselőire. Bethlen István a „tűrve támogatás” eszközével próbálta a mozgalmat és a revíziós akciókat kezelni.

Az Ereklyés Országzászló talapzata 1934-ben a Szabadság téren (Fotó: Fortepan/Képszám: 39241)

Ahogy az 1920-as évek vége felé egyre több apróbb változás volt megfigyelhető a nemzetközi politikában, Magyarországon egyre több helyen állítottak a trianoni békediktátum ellen tiltakozó köztéri alkotásokat, amelyek közül kiemelt hely illette meg a Szabadság téri Ereklyés Országzászlót. Az államalapító király, Szent István ünnepén, 1928. augusztus 20-án, a budavári Szent Jobb körmenet után két órás ünnepség keretében – de az ország vezetőinek látványos távolmaradásával – felavatott Ereklyés Országzászló kialakításában a magyarság ezeréves múltjának dicső és szenvedésekkel teli pillanatai egyesültek. 

Az ereklyetartóba az akkori Magyarország minden településéről és az elcsatolt országrészek törvényhatósági városaiból szállítottak földet, valamint nemzeti tragédiák színhelyeiről is, így a tatárjárás véres helyszínéről, az 1241. április 11-12-e között vívott muhi csata emlékére. A mohácsi vész területéhez kapcsolódva a Csele patak partjáról, amelyet  II. Lajos király halálának helyszíneként tartottak számon, Petőfi Sándor kiskőrösi és Kossuth Lajos monoki szülőházának kertjéből és az 1848-1849-es csataterek földjeiről. Ezenkívül az I. világháború hatalmas magyar emberáldozataihoz kapcsolódó helyszínekről, az 1916 augusztusában vívott csata helyéről, Doberdó-fennsíkról és a keleti front kiemelt helyszínéről, Galíciából. A községek és törvényhatóságok elhelyezett földjeit pedig a zászlórúdba ütött szegek jelezték. 

A magyar föld kultikus tisztelete nem volt előzmények nélküli, már Kossuthnak is vittek ajándékba hazai földet az őt Torinóba meglátogató tisztelői. A zászlórúd posztamensét egy széttárt szárnyú turulmadár és egy világháborús harcos alakja díszítette. A talpazaton Rothermere és Mussolini egy-egy, a revízióval kapcsolatba hozható, mondatát jelenítették meg.

A zászlót tartó, 20 méter magas rúd csúcsát egy esküre emelt kéz faragása koronázta, a kezet Horthy Miklós kezéről mintázták. A Szabadság téri nemzetiszínű zászlót – csakúgy, mint 1920-tól a Parlement előtti lobogót – csak félárbócra húzták fel. Urmánczy Nándor, a zászlóállítás főszervezője a következő szavakkal zárta a beszédét: „Ez a zászló csak félárbócon csüng, de az árbóc csúcsán ott van az esküre emelt kéz. Szent fogadalmunk szimbóluma, hogy nem mondunk le egyetlen talpalatnyi földről.”

Kossuth, a magvető, a nemzeti akarás szobra

Horvay János (1874-1944) szobrászművész a XX. század elején a Kossuth-szobrok specialistájává vált, Ceglédtől Békéscsabán át Pécsig ő készíthetett monumentumokat az egykori kormányzó tiszteletére. Ezeken a Kossuth-ábrázolásokon a művész a „Magyarok Mózesét” lelkesítő pózban, előremutató kéztartásban jelenítette meg.
 
A budapesti Kossuth-szobor pályázatának kiírásakor, 1905-ben Horvay János más szobrászokkal versengve nyújtotta be pályaművét, amelyen nem a „csatába hívó” államférfit ábrázolta, hanem Kossuthot mint a „szabadság igéit” hintő személyt helyezte a kompozíciója középpontjába. 
 
Ezt a pályázatot azonban eredménytelennek nyilvánították. A későbbi, 1908-as pályázaton már hirdettek győztest, e pályázat Horvay János számára hozott sikert. A 12.000 koronás első díj elnyeréséhez Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc hathatós közreműködése is hozzájárult.

A Kossuth-szobor 1937-ben (Fotó: Fortepan/Új Nemzedék napilap)

A szoborcsoport kompozíciója és szobrászi megfogalmazása egyedi, a történelmi hűséggel nincs összhangban. A Batthyány-kormány tagjait ábrázolja: Kossuth minisztertársai elgyötörtek, még a vértanúvá vált kormányfő, Batthány Lajos is erőtlen, mélabús politikusként jelenik meg. Kossuth mint a szabadság igéit hintő személy bár erőteljes megjelenésű, mégsem lelkesítő. A magvető hinti a vetőmagot; jó vagy dudvás földbe egyaránt. A magvető példázata az evangéliumok központi üzenetét tolmácsolta a szimbólumok nyelvén. Kossuth korára értelmezve a magvető alakjában a néző láthatta azt a politikust, aki a Kárpát-medencei népek részére szabadságjogokat ajánlott fel, de ezzel ők csak kis részben kívántak élni.

A Kossuth-szoborcsoport 2019-ben (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Hosszú előkészítés után Horvay szoborcsoportját 1927-ben a Parlament előtti tér északi oldalán állították fel, és az év november 6-án gróf Apponyi Albert (1846-1933) beszédével avatták fel. Apponyi a magyar politikai közélet doyenjének számított, aki az 1920. január 16-án, a Magyarországgal kötendő békeszerződés vitájában mondta el híressé vált, bár eredményt nem hozó védőbeszédét. Budapesten, a gróf 75. születésnapján a Ferenciek terét nevezték el róla.
 
Magyarország megváltozott geopolitikai helyzetében az alapvetően pesszimista hangvételű emlékmű is más értelmezési lehetőségeket kapott, többen a trianoni békediktátum okozta fájdalom ábrázolását látták az 1848-as kormány tagjainak letargikusnak tűnő megformálásában.
 
A szoborcsoportról felavató beszédet mondó Apponyi Albert a központi figurát, Kossuth Lajost mint példaképet és szimbólumot emelte ki: „Ha ennek a szobornak jelentőségét egy szóval kellene megjelölni, úgy azt a nemzeti akarás szobrának nevezném. Mert erről kell, hogy ma elsősorban szóljon a magyar népnek, de nem egyedül annak, hanem a világnak is, amelyhez Kossuth a törvénytelen elnyomatás idején fordult: sikertelenül, de mégsem hiába. A Kossuth-szimbólumban megrögzített nemzeti erőre és annak átvitelére az idegen nemzetek tudatába, ma nagyobb szükség van, mint valaha. Megrendülve állunk hazánk szülöttjének szobra előtt. Ehhez a halotthoz nem is szólok így: Legyen áldott emléke, hanem úgy, hogy: Éljen ez az emlék mindenkorra, mint a magyar nemzeti energia jelképe és a magyar feltámadás záloga” – mondta. 
 
Apponyi Kossuth Lajos alakját mint szimbólumot fogta fel: egyszerre tekintette a nemzeti akarás, a nemzeti erő és energia szimbólumának és legfőképpen a magyar feltámadás zálogának.

Az 1952-ben felállított, lelkesítőbbnek ítélt Kossuth-szoborcsoport az Országház előtt 1967-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 31613)

A II. világháború után, politikai okokból, pesszimista hangvételű alakformálására hivatkozva előbb Budapesten „ideiglenes helyre”, majd 1973-ban állandó jelleggel Dombóvárra szállították, ahol a város parknegyedében, részekre bontva állították fel. A budapesti Kossuth téren 2015-től a szoborcsoport mérethű hiteles másolata látható, az eredeti 1927-es kialakítás szerint.

A Kossuth téren 1934-ben gróf Tisza István mártír miniszterelnök, 1937-ben II. Rákóczi Ferenc szobrát avatták fel.

Tisza István szobra 1938-ban (Fotó: Fortepan)

Tisza István szobra 2019-ben (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Rákóczi Ferenc lovasszobra az Országház előtt​ (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A trianoni békediktátum 100. évfordulójára készült, és 2020. augusztus 20-án felavatott Összetartozás Emlékhelyét, a Parlament középtengelyében a Kossuth tér és az Alkotmány utca találkozásánál alakították ki. A trianoni békeszerződés előtti utolsó település-összeírás 12.485 helynevét tartalmazó emlékmű, amely szimbólumhasználatában – a történelmi Magyarország teljes lefedésének igényével – a Szabadság téren egykor állt Ereklyés Országzászló gondolatvilágával rokonítható.

A Nemzeti Összetartozás Emlékhely​e. Két oldalt, a gránitfalakba vésve a történelmi Magyarország valamennyi településének neve szerepel (Fotó: Wachsler Tamás/Steindl Imre Program)

Nyitókép: A Millenniumi emlékmű a Hősök terén (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Összesen 4 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Budapest nagy kozponti fotere az Erzsebet ter kellene, hogy legyen. Merete, elhelyezkedese es tomegkozlekedesben betoltott szerepe is erre predesztinalna. Forgalma meghaladja a cikkben emlitett harom nagy ter egyuttes forgalmat a felszin alatt es felett egyarant.
Ezzel szemben az Erzsebet ter, a Deak terrel megtoldva jelenlegi szettagoltsagaban es lepusztultsagaban meltatlan a fovaroshoz, pedig minden szempontbol adja magat, hogy annak elso szamu fokuszpontja legyen. A Kossuth terhez hasonlo egyseges terrendezes utan Budapest fotere, a magyar Trafalgar Square lehetne. A teret szegelyezo epuletek rekonstrukcioja mellett magat a teret is vegre rendezni kellene, hogy a kaotikus bazari allapotok helyett esztetikus arculatot tukrozzon. Jelenleg ossze nem illo funkciok sokasaga ossza meg a teret megfosztva annak lehetosegetol, hogy ott barmifele szinvonalas rendezvenyt lehessen tartani. A hasznavehetetlen, esztetikailag jelentektelen buszpalyaudvar, a szabadteri kocsmakent funkcionalo godor a maga uvegborzalmaival es orokke szutykos labaztatojaval, az oreg eletveszelyes fakkal teli szemetes kutyaszaros kijozanodopark es mindezek mellett a vegtelenul gagyi es odanemillo oriaskerek.
A teren allo elegans szallodakban megszallo kulfoldi barataim hivtak fel ra a figyelmemet, hogy az ablakbol kitekintve szabalyos terfalak koze szoritott kaosz, egyfajta balkani Disneyland tarul elejuk hatterben a bazilika fennseges kupolajaval... Megjegyeztek, hogy Budapest egyedulallo szepsegehez meltatlan ez a ter es nem ertik miert nem ezt hozzak rendbe eloszor a sok apro belvarosi terecske helyett. Ezt en magam sem ertem. Harom keruletunk metszespontjan harom metrovonalunk mellett tobb nagy fout fut itt ossze beleertve az Andrassy utat amire melton buszkek vagyunk. Kivalo kozlekedesi kapcsolatokkal Budapest legnagyobb es egyik legszebb terenek kellene itt allnia amely mindenfele vidam vagy eppen meghitt unnepi alkalmaknak, nagymeretu kulturalis rendezvenyeknek adhatna otthont kozepen a felujitott, mukodo es ejjel kivilagitott Danubius-kuttal. A ter atfogo rekonstrukcioja lehetoseget adna egy hatalmas tobb szintes (a godor teruletet is magaba foglalo) melygarazs kialakitasara is. Ez jelentosen enyhitene a bevaros parkolasi problemain, mikozben segitene a teren zajlo rendezvenyek lebonyolitasat is. Mindez nemcsak megkoronazna az Andrassy utat es ezzel melto ellenpolusa lehetne a Hosok terenek, de egyben eletet lehelhetne a kornyezo utcakba es terekbe megujulast hozva mindharom erintett kerulet ma meg elhanyagolt zugaiba is.
Az embernek az az erzese tamad, hogy mintha mindenkori politikusaink irtoznanak a gondolattol, hogy Budapest belvarosaban letrejojjon egy nagy tagolatlan ter ami esetleg, neadjisten tomegtuntetesek szintereve is valhatna... Ezt azonban adminisztrativ eszkozokkel meg lehetne elozni, ha tenyleg ettol rettegnek, mikozben az egesz pesti belvarosnak jot tenne, ha a sziveben vegre letisztult attekintheto allapotok alakulnanak ki.


"Magyarország területének kétharmadát elveszítette, tragikusan meghatározta a Kárpát-medence magyarságának mindennapjait. Budapesten az első Trianon elleni nagyobb tüntetéseket a Millenniumi emlékmű Árpád-szobránál tartották. Az emlékmű 1929-ben kiegészült az első világháborúban elesett hősi katonák jelképes sírjával. A sír felirata a következő volt: „Az ezeréves határokért”. Hát ezek a katonák nem az ezeréves határok védelmében estek el. Az ezeréves határok elvesztése, annak a háborúnak volt a következménye, amit az osztrák ház nagyravágyása robbantott ki. Ezek a katonák idegen imperialista érdekek miatt vesztek el és nem a haza védelmében.


Az Erzsébet tér nagyon emblematikus helye Budapestnek. Az Aquarium klub az átlátszó vízfelülettel, amelynek a partján fiatalok üldögélnek éjjelente, (persze még a járvány előtt), az óriáskerék, a discók, nagyon feldobta Budapest éjszakai életét.
Remélem, hamarosan vége a járványnak, és ismét egy világvároshoz méltó éjszakai nyüzsgés színhelye lesz! Nagyon jó, hogy nem itt épült fel a Nemzeti Színház, ami a Duna parton sokkal szebb elhelyezést kapott.


Ez az anyag minden általános iskola 7. vagy 8. osztályában, illetőleg a nyolc osztályos gimnázium 3. vagy 4. osztályában kötelező tan- és vizsgaanyag kellene legyen!!



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó