Az alapítók eredeti elképzelése egy olcsó, a tömegek számára is megfizethető színház létrehozása volt, ahol operákat játszanak. Az ötlet nem volt új, hiszen évekkel korábban már próbálkoztak Budapesten egy népnek szánt operatársulattal, a „Vígoperával”, de ez a terv gyorsan megbukott.

Az elképzelést Márkus Dezső, az Operaház karnagya elevenítette fel, és a fővárostól ajándékba kapott telken Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza tervei szerint alig kilenc hónap alatt meg is épült a Népopera. A vállalkozás részvénytársaságként működött, tehát sikeres, népszerű előadásokat kellett tartania.

Az Erkel Színház eredeti homlokzata (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A megnyitót 1911. december 7-én, csütörtök este tartották. Az új épületet így mutatta be a Vasárnapi Ujság 1911. december 17-i száma:

„A Népopera homlokzata imponáló, tiszteletet parancsoló: egyiptomi hatású ó-görög építőművészet képe, oldalt is, csakhogy a czélszerűség-, illetőleg szükség parancsolta felső ablakok, meg közelről nézve a színes üvegek, elárulják, hogy az újkor alkotta a szokatlan nagy pogány templomot. Nagy felületek, csupa egyenes vonal, csupa felséges egyszerűség.

A Rákóczi-út felől (a Luther-udvaron túl) érve a Népoperához, szemben találjuk a főkaput. Belépve, óriási széles előcsarnokba érünk, a hol a színház egész közönsége kényelmesen, a másutt életveszélyes tolongás nélkül, elfér. […] A nézőtér nem éppen magas: az oldalfalak két emeletén rövid páholysor ugrik ki, de a színpaddal szemben annál terjedelmesebb az emeletek széktömegeinek csarnoka. A Népopera Budapest legnagyobb színháza: 3200 az ülőhelye, kétszer annyi, mint (az eddig legnagyobb) Népszínházé. – A nézőtér a dísztelenségig egyszerű: fehérségét csak az ívalakú padmaly barnás színe váltja fel.”

A nézőtér 1917 után (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A hatalmas, 3200 nézőt leültetni képes színháznak jelentős feltételeket kellett teljesítenie, ugyanis a főváros csak így adta ingyen a telket. Egyrészt állandó magyar színtársulatot kellett szerződtetnie, az előadások nyelve csak magyar lehetett, és a külföldi darabok mellett nagyon sok magyar művet is műsorra kellett tűznie. A jegyek árát is maximálták, a legdrágább 3 korona, míg a legolcsóbb 50 krajcár lehetett, és ezt 3 évig nem is emelhették. A Népopera célját a Zene című szaklap 1912. évi októberi számában így határozták meg:

„A ,»Lammermoori Lucia« felevenítésével a Népopera kulturmissziót teljesített. A »nép«-et csakugyan ily könnyű, fülbemászó muzsikával kell megnyerni a zenekultúra számára s erre a célra keresve sem talál­nánk Verdi, Donizetti, Lecocqnál stb. alkalmasabb mestereket, annál is inkább, mert a m. kir. opera ugyancsak elhanyagolta őket.”

Az I. világháborúig sikeresen működött a Népopera, nagyon gazdag repertoárral, műsorra került Wagner teljes életműve, a magyar klasszikusok és szinte minden akkor népszerű opera.

A háború azonban a széles néptömegek lelkesedését a grandiózus operaelőadásokkal szemben lecsökkentette, és a vállalkozás csődbe ment. A Népopera 1915. május 15-én megszűnt, a következő években csak külső társulatok játszottak a hatalmas épületben.

Ekkor némileg a profilja is megváltozott az épületnek, ugyanis Falidi Gábor bérelte ki azt, és Városi Színházzá alakította át. A férőhelyek számát a kétharmadára, 2400-ra csökkentette, de sokáig nem tudta ő sem életben tartani. Egymást váltották a bérlők, később a neve is változott, 1932-től Labriola Varieté néven működött. Annak ellenére, hogy sűrűn változott a bérlők személye, a hatalmas színházépületben rangos előadásokat tartottak, a kor szinte összes nagy énekese megfordult a színpadán.

Az épületet 1940 és 1945 között a Magyar Művelődés Házának hívták, és a rangos operaelőadások, hangversenyek mellett otthont adott az akkor kibontakozó Gyöngyösbokréta mozgalom bemutatóinak is, de a Budapestre menekült Kolozsvári Színház is itt játszott néhány hónapig.

A Magyar Művelődés Háza nézőtere 1942-ben a Budapest Kórus hangversenyén (Fotó: Fortepan/Képszám: 71823)

A II. világháború után rövid ideig mozi működött az épületben, majd 1951-től az Operaház fennhatósága alá került. Ekkor az épületet átalakították, a nézőtérre ekkortól már „csak” 1819 fő fért be.

Ekkor megpróbáltak az akusztikáján is javítani, de azt véglegesen csak az 1961-es átépítésnél, Kotsis Iván tervei szerint sikerült megoldani. A korábban nem túl jó hangzású teremből így, az Opera honlapján olvasható meghatározás szerint „a világ egyik legjobban hangzó termét” hozták létre.

Az új homlokzat 1971-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 21812)

Ekkor az épület külseje is megváltozott, az eredeti homlokzat elé egy 13 méter széles új épületrész, egy előépítmény került, ez a mai homlokzat, így egy tágas előtér jött létre. Az első emeleten egy új, két emelet belmagasságú, 400 négyzetméternél is nagyobb társalgó-büfét alakítottak ki.

Az Erkel Színház ma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A színház 1953-tól viseli Erkel Ferenc nevét, és a legnépszerűbb operákat játszották benne, nagyon sok emberrel szerettetve meg ezt a műfajt. Az épület azonban 2007-re elöregedett, akkor be kellett zárni. A léte is bizonytalanná vált, előbb próbahely, majd raktár lett belőle, sőt az is szóba került, hogy lebontják. Végül azonban a felújítás mellett döntöttek, és 2013. november 7-én, Erkel Ferenc születésének évfordulóján, a magyar opera napján ismét megnyílt.

Majdnem lebontották, de végül felújítva ismét várhatja a nagyközönséget (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Népopera homlokzata az Élet című lap 1911. december 10-i számában