Mi maradt az egykori Pestből és Budából, annak 168 évvel ezelőtti világából? Meglepően kevés. A nagy, emblematikus épületeknek még nyoma se volt: se Parlament, se Bazilika, se Andrássy út, se Nagykörút, se Halászbástya, se Szabadság-szobor nem volt, és még a Margit-sziget se így nézett ki. Volt persze, ami már állt, de egész más külsővel: például a Mátyás-templom vagy a budai Vár. Összeszedtünk azért 12 helyet, amelyet akár Petőfi is láthatott.

A Szarvas ház és környéke az egykori Tabánban

1. Szarvas ház és vendéglő

A Budára tartó forradalmi tömeg 1848. március 15-én minden bizonnyal elhaladt a Szarvas ház mellett, a Várhegy déli oldalán, hisz nem messze volt innen a hajóhíd hídfője. Nem teljesen azt az épületet látták, amelyet mi ma gyönyörűen felújított formájában nézhetünk meg: ugyanis magát a teret 1894-ben az Attila út rendezésekor lesüllyesztették, ekkor kapta az épület a hangulatos teraszát. Ezt leszámítva a homlokzata az 1810-es évekből való, vendéglő pedig már (egy korábbi épületben) a XVII. század végétől működött itt, innen is a tér Szarvas neve. 1838-ban a nagy árvíz idején sokaknak nyújtott menedéket Rácváros értelmiségének kedvelt vendéglátóhelye. 1849 januárjában állítólag itt fogták el Czuczor Gergelyt, a várostrom idején pedig Aulich tábornok hadiszállása volt, és a szükség úgy hozta, hogy a kávéház egyúttal elsősegélynyújtó hellyé is vált.

A budavári börtön (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

2. Kossuth és Táncsics börtöne

A forradalmi nap emblematikus épületének a helyén már a középkor óta állt épület: itt volt IV. Béla magánlakosztálya, majd valószínűleg III. András idején itt állították fel az első budai pénzverdét is. Mai formáját persze jóval később, 1810 és 1833 között nyerte el. Laktanyának építették, a neve József-kaszárnya lett, de börtönként vált be a gyakorlatban, falai közt sok neves, Habsburg-ellenes értelmiségi volt elzárva, köztük Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos és Czuczor Gergely is. Az intézményi profilhoz képest állítólag meglepően kedélyes és jól berendezett szobái voltak, ahol a fogvatartottak szellemi tevékenységet végezhettek, sőt az ablakból még az arra járókkal is társalkodhattak. Táncsics ennek ellenére nyilván boldog volt, amikor a forradalmi menet a nevezetes napon az ablakon keresztül kiszabadította, és kocsira ültette. A szabadságharc eseményeihez még egy szomorú momentum köti: 1849 elején négy embert végeztek ki az osztrákok a kaszárnya udvarán. A XIX. század második felében térparancsnokságként funkcionált, utána pedig a Pénzügyminisztérium használta. A II. világháború után az Egyesült Államok tulajdona lett (jóvátételként kapták vagy vették, máig vitatott), tőlük 2014. júniusában került vissza újra magyar kézbe. 

Ház az egykori Schmanen Gassén (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

3. Klasszicista ház (Batthyány utca 25.) 

Még egy budai helyszín: az egykori Schmanen Gasse, a mai I. kerületi Batthyány utca 25. számú háza. A gyönyörű épület 1815 körül épült, udvarán valamikor kis présház is állt (természetesen, hisz a Dunának ezen az oldalán minden valamirevaló domboldalon szőlő nőtt). Homlokzata teszi felejthetetlenné: kör alakú nyílásokból női fejek néznek ki az utcára, amelyek a négy évszakot, a Napot és a Holdat ábrázolják. Eredeti az íves, kőkeretes kapu, a lépcsőház, a korlátok, az ablakkeretek és a függőfolyosó is: mind-mind azokat az időket idézik, amikor a forradalmi ifjúság a városban kószált. Kevés hasonló klasszicista lakóépület maradt fenn a városban, vagy a szédítő ütemű városfejlődés, vagy a háborúk tüntették el ezeket a házakat. A kis épületet a közelmúltban gyönyörűen felújították.

A Lánchíd az első éveiben

4. Lánchíd

Át Pestre! No de még nem ezen a hídon… Az építkezés csak az ősszel jutott el odáig, hogy az átkelő ideiglenes jelleggel megnyílhatott a forgalom előtt. Hivatalos avatójára csak a következő évben, 1849. november 20-án került sor. De a pillérek már a márciusi forradalmi napok alatt is álltak – és állnak máig változatlanul.

Klasszicista szálló az Akadémia közelében (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

5. István Főherceg szálló

Pest elegáns, egységesen klasszicista teréből, a mai Széchenyi István térből mára már csak egy épület maradt. (Persze most is nívós épületek szegélyezik, de ezek már más építészeti korszakok hírmondói.) Az Akadémia utca sarkán álló sarokházat 1835-ben építette ifjabb Zitterbarth Mátyás, a kor sokat foglalkoztatott építésze. 1846-tól István főherceghez címezve szállóként működött, s így lett az 1848–49-es események egyik fontos helyszíne, ahol számos sorsdöntő tanácskozás zajlott. Hentzi bombái megsebezték, de újjáépült. A lehető legjobb helyen: 1865-től mellette magasodott az Akadémia, két évvel később a koronázási ceremónia központi helyszíne lett az előtte lévő tér, 1889-től pedig bérlője lett Gundel János, a neves dinasztia alapítója. Mai állapotában nem teljesen olyan, mint a forradalom idején volt: 1928-ban két emelettel megmagasították. 

Várfal a belvárosi udvarokban (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

6. A pesti városfal

Néhol még látszanak darabok ma is abból a városfalból, amely 1848 márciusában még hosszú szakaszokon keretezte a várost. Igaz sokat már le is bontottak belőle, mert útjába állt Pest terjeszkedésének (például a Deák tér közelében lévő rondellát 1786-ban, a Duna-parti északi rondellát 1788 körül számolták fel, a Kecskeméti utca végén lévő kapu lebontásáról 1794-ben hozott határozatot a pesti városvezetés). A Vámház körút vonalában viszont még biztosan láthatta a Múzeumhoz csődülő forradalmi tömeg – és láthatjuk mi is, ha sikerül jó pillanatban valamelyik ház udvarára bejutnunk (de legalábbis a kukucskálón befotóznunk, ahogy tettem én is). Az V. kerületi önkormányzat a közelmúltban egy mini múzeumot is létesített a témáról a Királyi Pál utca 13/b alatt, de a Bástya utca Duna felőli végén egy kis játszótérnek is bájos történelmi hátteret ad a tűzfalba beépített XV. századi kőfal.

Barokk palota a korzó közelében (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

7. 100 éves étterem

A 100 éves vendégfogadó (az életkorához az étterem szó nem illik) persze jóval több mint százéves. 1831-ben nyílt meg a belváros szívében, nem messze az akkori Városházától, egy barokk palota földszintjén. Ezt az épületet 1755-től Péterffy János ítélőtáblai ülnök építtette, és hogy megmaradt máig, talán épp a vendéglátóiparnak köszönheti. Szerényen és társtalanul áll a nagyra nőtt Pesten, jóval a mai utcaszint alatt. A hagyomány szerint már a XVIII. század végén is működött itt vendéglő. 1831-ben Buda Városához cégérezték, és azóta, tehát 170 éve megtartotta funkcióját. Nem hiába, hiszen nagyon jó helyen volt: közel a régi Pest központjához, ahol a vásárokat is tartották. Könnyen lehet, hogy a nevezetes márciusi napon is többen betértek ide a forradalom ebédszünetében. 

Eddig ért a nagy árvíz (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

8. Árvízjelző tábla

A forradalmárok közül sokaknak még élénken élhetett az emlékezetében az éppen tíz évvel azelőtti, 1838. március közepi nagy árvíz, amely a város számos épületét döntötte romba, és nagyon sok halálos áldozatot is követelt. Az utókor okulására a víz levonulta után az épen maradt épületek falán árvízjelző táblákat helyeztek el, amelyeken egy vonal mutatja, meddig ért a víz. Ma 81 ilyen táblácskáról tudunk, közülük 34 látható a város házfalain vagy templomaiban. Feliratuk beszédes bizonyítéka a város elmagyarosodásának, egyfajta pillanatfelvétel: hol német, hol magyar, hol szerb, sőt latin vagy héber nyelven szólalnak meg. A betűtípus sem egységes, van, ahol gót, máshol pedig latin betűvel tüntetik fel a német „vízállás” jelentésű szót, és szinte mindig más és más helyesírással, ide értve az egészen magyarosan leírt „vasszer” változatot is. Ezen a táblán, amely a 100 éves étterem oldalán van, a Wasserhohe szerepel – a Városházára tartó forradalmi tömeg egy-egy tagjának már megakadhatott rajta a szeme.

A szerbek temploma a pesti belvárosban (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

9. Szerb templom

A letűnt kor városképéből a legmaradandóbb épületek a templomok: ezekből számos olyat fel tudnánk sorolni, amelyek már 1848. március 15-én is álltak. Köztük van a Szent Györgynek szentelt is, amely a belvárosi Szerb utcában áll, újabb beszédes bizonyítékaként a soknemzetiségű városnak. A templomot 1733-ban állították, harangtornya 1752-ben készült el. Ez az épület is a mai utcaszint alatt van, de ez a szép kerítés és a kert miatt nem olyan feltűnő, mint a Veres Pálné utca – Szerb utca sarkán álló klasszicista lakóépületnél, amelynek földszinti ablakpárkányai a földet érik.

10. Nemzeti Múzeum  

Hát persze, erről az épületről mindenki tudja, hogy már akkor is állt. A városfalon kívülre épült hatalmas építmény már a modern Magyarország hírnöke volt. A következő évtizedekben körülötte formálódott ki a pesti „mágnánsfertály”, és ide került a politikai élet központja is, a régi Országháza. 1848-ban azonban még társtalanul állt az év nemrég megnyitott, lenyűgöző monumentalitású közgyűjteménye (régiségtár, levéltár, könyvtár egyben), közelében csak olyan kétes hírű helyek voltak, mint a Két Pisztoly fogadó.

A Kilián laktanya az Üllői és a Nagykörút sarkán (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

11. Mária Terézia laktanya

A városfalon ugyancsak kívül, de még távolabb esett a szintén frissen átadott kaszárnya. Ma Kilián laktanyaként ismert, korábban (1892-től) Mária Terézia nevét viselte.  Az 1830-as évek végén a bécsi udvar nagyszámú katonaság telepítését határozta el a magyar fővárosba, ennek köszönhető, hogy Pesten ezenkívül még két óriási hasonló épület volt (az Újépület és az Invalidusok laktanyája). Az üllői országútnak ez a szakasza a XIX. század közepén szinte teljesen beépítetlen terület volt. Tervezője Hild József, a kor sztárépítésze. Az épület most kívülről jó állapotban van, de észszerű hasznosítása egyelőre megoldatlan.

A Nereidák kútja a Ferencieken (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

12. Nereidák kútja

És végül egy kedves szobor a Belvárosból, a márciusi történések epicentrumából. A Pilvaxból jövet az ifjak már elhaladtak mellette, és aztán napközben többször is. Ott állt nagyjából, ahol ma is, a Ferenciek terén – de az igazsághoz hozzátartozik, hogy amit ma láthatunk, az már csupán az eredeti másolata (az a II. világháborúban pusztult el). Uhrl Ferenc alkotását 1835-ben állították fel, ez volt az első művészi kivitelű kút, amely Pest városát díszítette.