Tudják, milyen épület van a húszezres bankjegyen? Az ideiglenes magyar képviselőház Pesten (ezt olvashatjuk is odaírva). Az az épület, amelyet ma Olasz Kultúrintézetként ismerünk a VIII. kerületi Bródy Sándor utcában.

A kép egy korabeli metszet alapján készült, rajta az épület előterében bájos hölgyek és elegáns urak sétálnak, a fákon túl látszik Ybl Miklós másik remeke, a Festetics-palota (ma Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem), illetve a szintén általa tervezett kerítés, amely a múzeum kertjét veszi körbe. A képen feltűnik egy talapzaton Berzsenyi Dániel 1860-ban felavatott szobra is, az első olyan alkotás a városban, amely a magyar kultúra egyik fontos alakjának állított emléket. És látszik az is, hogy a ma Palotanegyedként ismert területen még nincsenek paloták, a Képviselőház szomszédságában is csak egy egyszerű, talán emeletes lakóház áll.

Hogy miért érdemes e képen elmerengeni? Egyrészt azért, mert az 1848. márciusi forradalom követelésének valódi beteljesülését és ezzel a polgári Magyarország alapját az áprilisi törvények jelentették. Csak ezek április 11-i elfogadásáról a költészet napja miatt általában kevesebb szó esik. De van egy másik különös aktualitása is a helynek: ugyanis először 1866. április 14-én, azaz éppen 150 éve ülésezett itt az országgyűlés. Pedig az épület már előző télen készen volt, és a király jelenlétében ünnepélyes keretek közt át is adták azt. Megírta az újság, híre ment az egész országban, ünnepélyes fogadásban se volt hiány. Holott mindenki tudta, hogy akkor még nem lehet használatba venni…

Persze ma is szinte felfoghatatlan, ahogy és amilyen gyorsan ez a tekintélyes palota elkészült. Hogy szükség lesz rá, az 1865 nyarán derült ki: ez már a Habsburg-önkény enyhülésének fontos jele volt. A rendek azonnal léptek, meghívásos pályázaton tervek készítésére kérték fel a kor nagy neveit, Ybl Miklóst, Diescher Józsefet, Szkalnitzky Antalt és Wieser Ferencet. Helyszínként a Nemzeti Múzeum szomszédságában, a Főherceg Sándor utcában lévő Sándor szekerészlaktanya kínálkozott, innen sebtében el is kezdték kiköltöztetni a katonákat. Ferenc József augusztusban jóváhagyta Ybl terveit, aki azt is vállalta, hogy kilencven nap (!) alatt megvalósítja az építkezést! Már bőven az alapokat ásták, mire októberben az építész benyújtotta Pest városának az engedélyezési terveket: minden perc számított, amely a magyar függetlenség e fontos momentumához vitt közelebb.

A régi Országgyűlés épülete régen – és ma Olasz Intézetként

Valóságos médiahisztéria kísérte az építkezést, az újságok folyamatosan, nap mint nap tudósítottak az építkezés állásáról. „Végre szeptember 11-én az építési munka is elkezdődött s azóta ernyedetlen szorgalommal, csaknem lázas sietséggel folyik” – számolt be a Vasárnapi Ujság október elején, hozzátéve azt is, hogy „bízunk a határozott ígéretekben s az ég segítő jó kedvében, mely a rossz idő s az elemek alkalmatlan dúlásait ez idén talán későbbre fogja halasztani”.

Az építkezésen nyolcszáz munkás dolgozott: mivel nem voltak munkagépek, a 90 napos határidőt kézzel kiásott alapokkal és egyenként megmunkált homlokzati elemekkel teljesítették. Nem volt idő a kísérletezésre, Ybl a legjobb osztrák mestereket fogadta fel – ezen a munka nélkül maradt magyar asztaloslegények meg is sértődtek, és Ybl Üllői úti otthona előtt éjszakai macskazenével fejezték ki nemtetszésüket, sőt az ablakait is beverték. A nagy erőfeszítés nem volt hiábavaló: az épület valóban kész lett az 1865. december 9-re kitűzött határidőre, lehetett ünnepelni.

Ünnepelni lehetett, de ülésezni nem. A falak és az egész épület még nedves volt belülről, szinte meg sem száradt a vakolat a megnyitóra. És persze nem volt benne berendezés sem. Mire ténylegesen is használatba lehetett venni a képviselőházat, eltelt majdnem egy fél év. Az alsóház először 1866. április 14-én ülésezett itt.

Sajnos csakhamar kiderült az is, hogy az ülésterem akusztikája rossz: már a második ülésnapon felszólaltak emiatt a képviselők. Hangosítás nem lévén ez a napi működést is erősen gátolta, így alig néhány napos használat után visszaköltöztek a Nemzeti Múzeum épületébe, ahol korábban üléseztek, illetve ahol utána évtizedekig a felsőház terme is volt. Ybl a következő évre átalakíttatta a belső teret.

Bár egy állandó országház megépítésének óhaja évtizedekig jelen volt, az új épület végül csak 1885–1904 között valósult meg Steindl Imre tervei alapján. Addig a tisztelt képviselő urak az Ybl-féle épületet használták. Hogy miképpen zajlott itt az élet, arról Mikszáth Kálmán is többször írt – aki szerint ez az épület „vékonydongájú”, egyszerű, dísztelenségében pedig úgy néz ki, mint egy bérház. „A Ház amilyen, olyan, a mienk.”

A régi képviselőházba később az Olasz Kultúrintézet költözött be 1942–1943 folyamán, a II. világháborút súlyos károkkal vészelte át, de külső homlokzata ma újra olyan, mint amilyen 150 éve volt. Csendesen simul bele abba a városba, amelynek egyik legelső, neoreneszánsz stílust felvonultató és ezzel Pest mai arculatára is erős hatást gyakorló épülete volt: jogos, hogy a legnagyobb címletű bankjegyünket díszítse a képe.