A tábornagy

1858. január 5-én hunyt el Joseph Wenzel Radetzky gróf, császári tábornagy. Cseh nemesi katonacsaládban született, végigharcolta a francia háborúkat: részt vett a németalföldi és a rajnai hadjáratokban és a napóleoni háborúkban is, ahol számtalan sebesülést szerzett, jelentős sikereket ért el, és többször magas kitüntetésekben részesítette az udvar. A bécsi kongresszus után egy rövid kitérőt követően az itáliai hadszíntérre vezényelték, ahol a '30-as években aktív hadműveleteket irányított, majd az itáliai császári erők főparancsnokává nevezték ki. Az 1848–49-es olasz forradalmi megmozdulások és felkelések leveréséért s eddigi életútjáért az akkor 82 éves tábornok megkapta a Habsburg-ház legmagasabb elismerésének számító Aranygyapjas rendet. 1857-ben vonult nyugdíjba az agg hadfi 72 év szolgálattal a háta mögött és 46 kitüntetés birtokosaként. Röviddel ezután Milánóban hunyt el baleset következtében.

Az induló

Nevét sokak számára azonban inkább az id. Johann Strauss szerezte vidám induló tette halhatatlanná, amelyet a mester a tábornagynak ajánlott. Az induló mai is milliók kedvence, a Bécsi Filharmonikus Zenekar újévi koncertjeinek egyik legkedveltebb tétele.

A zeneszerző az „Alter Tanz aus Wien” című népdalt használta fel a műhöz. Amikor Radetzky és hadserege 1848-ban győztesen tért meg a custozzai csatából, az anekdota szerint Strauss ezt a dalt hallotta énekelni a katonák által az utcán. A melódiát rögtön be is építette változtatás nélkül az indulóba. Az elejét pedig egyesek szerint Haydntól merítette.

A kaszárnya

Radetzky nevéhez több magyar vonatkozás is köthető: Gyöngyösön kezdte katonai szolgálatát 1784-ben a Caramelli-vértesezredben, lányát, Friederikát gróf Wenckheim Károly vette nőül, s a család Békés megyei, gerlai birtokán éltek. De állomásozott Sopronban is, majd a magyarországi császári-királyi csapatok főparancsnokának tanácsadója volt. Utóbb pedig Pest-Budán szolgált hadosztályparancsnokként. Valószínűleg talán ez utóbbi ténynek köszönheti a főváros, hogy a tábornagy nevét egy hatalmas kaszárnya is megőrizte: a budai Vízivárostól északra állott egy katonai raktárépület, amelyet 1897-ben laktanyává építtetett át az állam.

A Radetzky laktanya helyén már a római korban is egy megerődített katonai tábor állt: dalmáciai és noricumi hispán lovasok állomásoztak ott, akiket a II. században vezényeltek tovább innen. A bécsi katonai kormányzat 1840-ben rendelte el ennek a helyén, a mai Bem tér, valamint a Bem József és Fekete sas utcák által közrefogott területen, az akkori várostól északra egy hatalmas katonai raktár megépítését. Az építkezések 1842-re befejeződtek, és attól kezdve a grandiózus, klasszicista építmény mint magtár és sütöde szolgálta a császári erőket. Az előtte álló Király teret, a mai Bem tér elődjét is átnevezték: 1841-től már sokatmondóan az Élelem tér nevet viselte. Ebből a raktárból biztosította 1848–49-ben a magyargyűlölő Heinrich Hentzi, az osztrák városparancsnok is a budai várat őrző császáriak vágómarha- és gabonatartalékait, valamint pótolta lőszer-, gyutacs- és tüzérségi készleteit, amíg azt az ostromló honvédsereg el nem foglalta. A pékséget és a gabonatárolót 1895-ben végleg hadianyagraktárrá alakították át, a terület pedig a Pálffy tér elnevezést kapta.

1897-ben Benedickty József főmérnök tervei alapján az egész épületet átformálták egy eklektikus, részint négy-, illetve háromemeletes kaszárnyává, amelyet gróf Radetzky tábornagyról kereszteltek el. A Gróf Radetzky laktanyába a 7. és 14. számú utászzászlóaljak költöztek be a várbeli Nándor laktanyából. A Budapesti Könyvtár Egyesület II. számú katonai könyvtárát is itt nyitotta meg.

Változások változások hátán

Az ezt követő évtizedekben többször is nevet és gazdát cserélt az épület. Az I. világháborúban hadikórháznak rendezték be, amiről a sajtó mint Fedák Sári kórházáról írt, mivel az énekes-primadonna is az önfeláldozó ápolónők egyike volt. A Tanácsköztársaság alatt Pogány József hadügyi népbiztos a torz marxista ideológiát követve rendeletet adott ki a budapesti laktanyák átnevezésére: felfogása szerint a régi hadseregek az uralkodó osztályok képviselői voltak, és laktanyáikat népelnyomókról nevezték el. Az új névadó, Petőfi Sándor így válhatott egyszerre munkásmozgalmi és szocialista vezérré. A népbiztos a régi-új Petőfi laktanyába költöztette a Vörös Hadsereg egy hídépítő zászlóalját, valamint a Dunaőrséghez tartozó Vörös Dunai Hajóraj folyamaknászai és motorcsónakos alakulatai is itt kaptak elhelyezést. 1919. november 15-én az amúgy csendes budai polgárok szokatlan üdvrivalgása közepette vidám nótaszóval vonultak be a Nemzeti Hadsereg csapatai a kaszárnyába, amely hamarosan visszakaphatta az eredeti nevét.

1921. november 5-re virradó éjjel aztán kigyulladt a Gróf Radetzky. A források ellentmondásosak: egyszerre nyilatkoztak balesetről és gyújtogatásról. Csakhamar egész épületrészek borultak lángba, és számtalan ponton recsegve-ropogva égett az épület. A helyzet komolyságára való tekintettel a főváros összes kerületéből odavezényelték a tűzoltókat: az embertelen erőfeszítések ellenére így is közfalak omlottak le, s a lángtengerben mintegy 10 ember veszítette életét. A kaszárnya rendbehozatalára külön kitért az 1923–24. évi állami költségvetés is a rendkívüli kiadások rovatában. A helyreállított laktanya új lakói az 1. utászzászlóalj műszaki katonái lettek. A Monarchia műszaki alakulatainak veteránjai tartottak 1936. augusztus 20-án a laktanya udvarán nagyszabású megemlékező ünnepséget, amelynek végén elhelyeztek egy hősi emléktáblát is. Tervbe vették az utász hősökre emlékező szoborcsoport elkészítését is, mindezt azonban elsodorta a háború.

1945 után ismét kísértett a múlt: az újraalakított, egyre inkább kommunistává váló Honvédelmi Minisztérium döntést hozott, hogy létesítményeit „demokratikus elkötelezettségű” vagy a „népelnyomókkal szembehelyezkedő” történelmi személyiségekről nevezzék el. Így lett a laktanya új névadója Görgey Artúr. Aztán egy remek „demokratikus” fogással átadták használatra az épületet az ÁVH-nak. Az 1956-os eseményekben is fontos szerepet kapott a kaszárnya és az előtte álló Bem-szobor is, hiszen lényegében részben innen indult el az a megmozdulás, amely forradalommá vált,és megdöntötte a kommunista diktatúrát. Az épület tetején éktelenkedő sarlós-kalapácsos nemzeti színű zászlót kiskatonák vonták be, kivágták a rákosista címert, majd ismét kihelyezték a lobogót az épületre. A forradalom leverése után az új hatalom vasökle, a Munkásőrség vette birtokba. Érdekesség még a laktanya múltjából, hogy 1962-ben olyan nógrádi kommunista párttagokat gyűjtöttek ide, és őriztek a felelősségre vonásukig, akik a nyilaskorszakban a Fegyveres Nemzetszolgálat tagjaiként tömeggyilkosságokat követtek el.

Így tiltakoznak civilek a laktanya átépítése ellen

A rendszerváltáskor, 1989-től a Magyar Demokrata Fórum székházává lett, utóbb irodaházzá. Az épület 2007-től ideiglenes műemlékvédelem alatt állt, egy 2011-es rendelettel pedig végleg műemlékké nyilvánították. Mindezek ellenére a tulajdonosi kör jelentős átalakításokat tervezett és kezdett el az épületen. Irodaház, kereskedelmi célú helyiségek és többszintes mélygarázs kialakítása volt a cél.

Egy 2012-ben meghozott bírósági ítélet kötelezte őket a munkálatok leállítására és a helyreállításra, majd az elmúlt években bonyolult jogi és politikai viták után állt meg végül az épület átalakítása, jogerősen kimondva: az épület műemlék.