A Budapesti Történeti Múzeum előkertjében (a Várkert Bazár felé tartva) egy dombormű ábrázolja Johannes Regiomuntanust. Rátonyi József szobrászművész 1979-ben felavatott műve egy széken ülve jeleníti meg a tudóst, mellette reneszánsz csillagászati eszközök. A munkát a Kommunális Beruházó Vállalat rendelte meg annak idején. Elhelyezése miatt a szobor talán kevéssé ismert, bár az emléktáblák, köztéri domborművek sorsa gyakran a szerény láthatóság, itt is erről van szó.

Johannes Regiomontanus (1436–1476), a „a csillagászok csillagásza”, a XV. század egyik legnagyobb szellemi alakja volt, és hozzájárult ahhoz, hogy a Mátyás-féle királyi udvar a magas színvonalú csillagászat egyik legfontosabb európai központja legyen. Mindennek 550 éve, aminek apropóján az Országos Széchényi Könyvtárban kamarakiállítás nyílt az életműről, ősszel pedig a Magyar Tudományos Akadémia egy nagyszabású tárlattal jelentkezik majd.

Regiomontanus-dombormű a Budapesti Történeti Múzeum előkertjében (Fotó: H. P.)

Regiomontanus Janus Pannonius közvetítésével érkezett az országba, aki Rómában egy követjárás során felkereste a tudóst, és az 1467-ben alapított pozsonyi egyetem (Academia Istropolitana) matematikaprofesszori székébe hívta Vitéz János esztergomi érsek nevében. Regiomontanus (családi nevén Johann Müller, nevét latinosította, és szülővárosa, Königsberg nevét vette fel) kora egyik legtehetségesebb matematikusa, csillagásza és műszerkészítője volt. A lipcsei egyetemen latint és matematikát tanult, később a bécsi egyetemen Georg Peuerbach csillagász tanítványa (majd segéde) volt. Kutatások szerint 1465–1468 és 1469–1471 között tanított a pozsonyi egyetemen.

1468-tól találjuk Budán, ahol mint csillagászt és asztrológust a király a tanácsadójaként foglalkoztatta. Mint tudjuk, Mátyás maga is művelt volt a csillagászat és az asztrológia terén, és bőkezűen támogatta a természettudományos kutatásokat. Regiomontanus műveket ajánlott az uralkodónak, és csillagászati eszközöket készített neki. Regiomontanus egyebek mellett napórákat, csillagászati évkönyveket szerkesztett, trigonometriai függvénytáblázatot készített, megfigyelte a mágneses deklináció jelenségeit, műszerszerkesztői tevékenységet is folytatott Budán.

A tudós 1471-ben váratlanul elhagyta az udvart, és Nürnbergbe költözött. Távozásának oka nem ismert, elképzelhető, hogy része volt a leleplezett Vitéz János-féle Mátyás elleni összeesküvésben.

 A reneszánsz kori csillagász, matematikus, asztrológus a budai csillagvizsgálójában (Fotó: H. P.)

Már Nürnbergben a maga alapította nyomdája adta ki Ephemerides című művét, az első mai értelemben vett csillagászati évkönyvet, amely az1475–1506-os évekre szólt. Regiomontans csillagászati évkönyveit használta Columbus is felfedezőútján. Írt egy csillagászati öröknaptárt is, csíziót, ami több tucat kiadást ért meg (magyarul is), ám az idők során módosult, egyre több praktikus tanács került bele – az érvágásról, állattartásról –, vagyis tudománytalan babona. Ez már természetesen nem az eredeti tudós mű, ahogyan a szerző nevét is komolytalanul „lefordították” magyarra: Király Hegy Jánosnak.

1475-ben IV. Sixtus pápa Rómába hívatta, hogy vegyen részt a naptárreform előkészítésében. A híres tudós itt halt meg negyvenévesen, a hivatalos közlés szerint pestisben, de egyesek szerint gyilkosság áldozata lett. A római Pantheonban temették el. Mátyás később Nürnbergbe küldte Hans Dorn műszerkészítőjét Regiomontanus hagyatékának megszerzéséért.

Regiomontanus tudományos írásait esztergomi és budai tartózkodása alatt Vitéz Jánosnak és Hunyadi Mátyásnak ajánlotta. Az OSZK könyvtára (Régi Nyomtatványok Tára) értékes Regiomontanus-kiadásokat őriz, amelyeket most a Regiomontanus-Codex lapjaival és egyéb, az életművet kísérő dokumentumok kíséretében bemutat a közönségnek.

Nyitvatartás: 2018. március 22 – május 31.

Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, VI. emelet, Manuscriptorium,
Budavári Palota F épület