A kúria szavunk latin eredetű, a király székhelyén (latinul in Curia Regis) folytatott bírói tevékenységre utal. A Magyar Királyi Kúriát mint intézményt 1723-ban hozták létre, első önálló otthonába viszont csak 1804-ben költözött: a pesti Ferenciek terén álló egyemeletes, klasszicista épületbe. Szegényes kinézete miatt egyáltalán nem volt méltó a magas hivatal tekintélyéhez, ezért 1868-ban Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter megrendelésére Szkalnitzky Antal és Koch Henrik építészirodája készített terveket egy új épülethez, a kivitelezés azonban elmaradt. Hauszmann pályakezdő építészként – Berlinben végzett tanulmányai után frissen hazatérve – éppen ebben az irodában dolgozott, és részt vett a tervek megalkotásában is.

A Kúria régi épülete a Ferenciek terén (Forrás: Hauszmann Alajos: A budapesti Igazságügyi Palota. Budapest, 1901)

Az ügy az 1890-es évek elején került ismét előtérbe, amikor az Erzsébet híd tervbe vett építése miatt a pesti Belváros utcahálózatát újraszabályozták, és számos épületet bontásra ítéltek – köztük a Kúriának otthont adót is. Hauszmannt 1891 novemberében bízták meg egy új épület tervezésével, melyben a Kúrián kívül helyet kellett kapnia a budapesti Ítélőtáblának is, mert annak székhelye is a szabályozás áldozatául esett. A két intézmény összeházasítása mellett elsősorban költségvetési okokból döntöttek. Később még a királyi Főügyészség és Koronaügyész hivatalait is ide költöztették. A régi épületet 1895-ben valóban elbontották, de emlékét a mai napig őrzi a Curia utca neve.

A Ferenciek tere (Kígyó tér) 3. számú ház, mellette balról a Kúria épülete. A szabályozás során az egész háztömböt elbontották (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.052)

A Kúriát – tekintve a királyhoz szorosan kapcsolódó funkcióját – kézenfekvő lett volna Budára, a Királyi Palota mellé telepíteni, az Ítélőtáblának viszont egy könnyebben megközelíthető helyre volt szüksége. Az utóbbi igény győzedelmeskedett, és az Igazságügyi Palotának keresztelt épület számára végül az Országházzal szemben találtak méltó telket. Tekintélyes megjelenését segítette, hogy mind a négy oldalról szabadon állt: a Nádor, az Alkotmány, a Honvéd és a Szalay utcák határolták.

Hauszmann az építőbizottságok észrevételei szerint módosított, a végleges terveket 1893 nyarán készítette el, beosztásáról pedig így írt A budapesti Igazságügyi Palota című könyvében: 

„A királyi Kúria és az Ítélő Tábla térszükséglete körülbelül egyenlő volt, és így az elrendezés nem lehetett más, mint az épület egyik felébe, külön udvar körül a Legfelsőbb Ítélőszéket [a Kúriát – A szerk.], másik felébe pedig, szimmetrikus elrendezés mellett a másodfokú Ítélőszék helyiségeit csoportosítani, az épület középső részét pedig a bejáratokra, csarnokokra, dísztermekre, lépcsőkre stb. fenntartani.” 

Az Igazságügyi Palota földszinti alaprajza közepén a hatalmas csarnokkal (Forrás: Hauszmann Alajos: A budapesti Igazságügyi Palota)

Az épület valóban nagyjából téglalap alaprajzú, melynek hosszabbik oldala fut az Országházzal párhuzamosan. A 125 méteres főhomlokzat középen egy rendkívül széles, a sarkokon pedig jóval keskenyebb kiszökellések (rizalitok) lépnek előre, illetve ugyanez megfigyelhető a telek szabálytalanságai miatt kissé rövidebb hátsó homlokzaton is. Az épület közepén egy hatalmas, 40-szer 18 méter oldalhosszúságú csarnok helyezkedik el, melyet 24 méteres magassága tesz igazán impozánssá. Tökéletes térharmóniájával, hatalmas dongaboltozatával klasszikus hatású, Caracalla római császár fürdői jelenthették számára az előképet. Ez a csarnok köti össze a két szárnyban elhelyezkedő irodákat, valamint a közönségnek is váróteremként szolgált.

Az épület közepét uraló hatalmas csarnok a római fürdők mintájára készült (Forrás: Néprajzi Múzeum honlapja, neprajz.hu)

A nagy csarnok előtt, a középtengelyben kapott helyet még egy kisebb előcsarnok és egy összekötő tér, melyekbe a középrizalit hármas kapuján belépve vezet az út. Az előcsarnok fölött, az első emeleten helyezkedik el a díszterem, melynek hatalmas ablakai a középrizalitban kialakított erkélyre nyílnak. A középtengelyben elhelyezett nagy csarnokot a homlokzat is előrevetíti: hat korinthoszi oszlopból álló, felül timpanonban záródó hatalmas kapuzat (portikusz) emeli a főhomlokzat monumentalitását, és sugallja a hasonlóan grandiózus belsőt.

Az Igazságügyi Palota főhomlokzatának terve (Forrás: Hauszmann Alajos: A budapesti Igazságügyi Palota)

A kapuzat mellett, a középrizalit két szélén egy-egy sisak nélküli torony, a sarokrizalitok tetején pedig széles, ám alacsony tornyok (pilonok) állnak. Ezeket az alapformákat tekintve az épület előképe szinte bizonyosan a berlini Parlament, vagyis a Reichstag Paul Wallott által tervezett és 1884-1894 között emelt épülete lehetett (az építész egyébként Hauszmann hallgatótársa volt Berlinben). Ugyanakkor a szemben lévő magyar Parlament épülete is befolyásolta a megjelenését: versengeni nem tudott vele, ezért úgy akart kitűnni, hogy ellentétesen viselkedik. Míg a neogótikus Országházat felfelé törekvő tornyok és tetőzet jellemzi, az Igazságügyi Palotát római barokk stílusban alkotta meg a tervező, ami a lapos tetőben és az erőteljes, vízszintes párkányokban figyelhető meg.

Paul Wallott: A Reichstag épülete Berlinben a XX. század elején (Forrás: Fortepan/Képszám: 9041)

A homlokzatot számos szobrászati dísz egészíti ki: a timpanonba Zala György alkotása került, mely három részből áll. Középen egy bírósági tárgyalás jelenik meg, a két sarokban pedig a Törvényhozás, illetve a Törvénytanítás allegorikus alakjai ülnek. A timpanon fölötti felfalazáson (attikán) háromlovas diadalszekér áll a Géniusz allegorikus alakjával. Senyei Károly alkotása a négylovas római diadalszekerek mintájára készült, ám a hely szűkössége miatt elhagytak egy lovat. A szekéren álló nőalak kezeiben a felvilágosodás fáklyáját és a béke pálmáját tartja.

Az épület tetején álló háromlovas szekér és a Géniusz alakja Senyei Károly alkotása (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A belsőben a nagy csarnokba került a legtöbb műalkotás. Kétszáz négyzetméteres boltozatát Lotz Károly festménye díszíti, melynek bal oldalán az igazságszolgáltatás sújtó erejét megtestesítő alakok, jobb oldalán a törvény oltalmazó erejének allegorikus alakjai állnak, középen pedig az igazság római istene, Justitia látható dicsfénytől övezve. Az istennő Stróbl Alajosnak köszönhetően szoborként is megjelent: a bejárattal szemben, egy magas posztamensre helyezett trónon ült, kezében mérleget és kardot tartott.

A hatalmas mennyezetkép Lotz Károly alkotása (Forrás: Néprajzi Múzeum honlapja, neprajz.hu)

A hatalmas, nyolctonnás műalkotást 1950-ben eltávolították helyéről, ugyanis az épület funkciója is megváltozott: 1957-ben a Magyar Nemzeti Galéria, majd 1975-ben a Néprajzi Múzeum költözött a falai közé, ám az intézmény 2017 végén bezárt, és tavaly teljesen ki is költözött az épületből. Hamarosan birtokba veheti a Városligetben létesített vadonatúj épületét, így a Kúria visszaköltözhet monumentális otthonába, vele együtt pedig visszatér Justitia szobra is.

Justitia szobra még az eredeti helyén 1935-ben (Forrás: Fortepan/165473)

A nyitóképen az Igazságügyi Palota napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)