Idén 810 éve, II. András (uralkodott: 1205–1235) királyunk idejében történt, hogy egy oklevél először említette Óbuda – 1261-ig még Buda –  középkori piacterét. Az 1212-ben kelt oklevél konkrétan arról tanúskodik, hogy a piac vámját megszerezte a budai káptalan. Ebből következik, hogy a piac valószínűleg már korábban is létezhetett. A későbbi régészeti feltárások is alátámasztották az okleveles adatokat, így napjainkban már biztosan beazonosítható az egykori piactér helye: a mai óbudai zsinagóga közelében, a Lajos utca 158., 160. és 163. számú házai által határolt területen feküdt. A piac melletti hajdani házsorból ma is látható egy eredeti formájában helyreállított ház, amely Óbuda legrégebbi, épségben megmaradt lakóházának számít, és amelyben egykoron még sörfőzde is működött.

A XII–XIII. századi óbudai piactér nem véletlenül a fentebb említett helyen alakult ki. Itt, a közelben volt ugyanis a dunai révátkelő és kikötő, amelyeket az innen kiinduló utca az ún. „esztergomi nagyúttal” kötött össze. E forgalmas kereskedelmi út nagyjából az egykori római Via Praetoria, az aquincumi katonai táborból nyugat-keleti irányban kifutó út nyomvonalán haladt, amely a mai Vörösvári út – Tavasz utca vonalának felelt meg. (Érdekesség, hogy a mai óbudai utcahálózat „nyomokban” még ma is őrzi az itteni római, majd az ezekből kialakuló középkori utak emlékét.)

A piactér hamar a középkori Óbuda központjává vált: itt voltak a városi előkelők házai, és az itt folyó élénk kereskedelemre, pénzváltásra utalnak az ásatásokon előkerült – főként nemesfémmérésre szolgáló – bronzmérlegek is.

Pest, Buda és környékének látképe a XVII. században (Forrás: Bánlaky József:  A magyar nemzet hadtörténelme)

1334-ben Károly Róbert király felesége, Łokietek (másként: Lengyelországi vagy Piast) Erzsébet királyné (1305–1380) az óbudai vár és a piac közelében megalapította – és jelentős adományokkal látta el – a klarissza templomot és kolostort, amely 1346-ban már biztosan állt. Az időközben megözvegyült királyné nagyon szeretett a zárda falai között időzni, bár legtöbb kor- és sorstársával ellentétben férje halála után nem vonult végleg kolostorba, hanem továbbra is aktív politikai szerepet vállalt.

Az 1380-ban elhunyt Erzsébetet – végakaratának megfelelően – a kolostor Krisztus teste (Corpus Christi) kápolnájában temették el, az épületegyüttes romjai pedig ma is láthatóak az Andor Ilona Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Baptista Iskola (Mókus utca 2.) udvarán. A templom és kolostor – mint a főúri leánynevelés helyi központja – felépülte után a rendház apácái közül is többen szereztek házakat a piactér körül.

A Szent Klára által 1212-ben – tehát ugyancsak 810 éve – alapított, és a ferencesek női ágának tekinthető rend kolostora kissé „kakukktojásnak” számított a környéken. A piactér és közvetlen környezete ugyanis a korabeli Óbuda világi városrészének számított a mai Flórián tér – Kálvin köz – Lajos utca – Perc utca helyén. Az egyházi városrész – a hajdani Szent Péter- és Szűz Mária-templomokkal – az Árpád-híd közeli hídfőjétől északra, a mai Fő tér – Szentlélek tér – Vöröskereszt utca helyén alakult ki.

Középkori eredetű ház a Lajos utca és a Zichy utcák sarkán (Fotó: Óbudai Múzeum)

Szintén okleveleinkből tudjuk, hogy volt is versengés a két városrész között a piac bevételeiért. Ez nem is csoda, hiszen ekkorra már igencsak fellendült az itteni kereskedelem: a hegyvidék lejtőin jelentős szőlőtermelés folyt, és a gazdák itt értékesítették boraikat. A Dunán pedig osztrák, cseh-morva és bizánci területekről érkeztek a drága portékák: a közeli kikötőbe kelméket, fazekastermékeket, üvegedényeket, sót és keleti fűszereket szállító hajók futottak be. (A Bizánccal való kereskedelmet egy itt talált éremlelet is igazolja.)

A XIV–XV. századra a piactér területe háromszög alakú formát öltött, közepén kúttal. Körülötte továbbra is a legmódosabb óbudai polgárok házai helyezkedtek el, amelyek többnyire 1-2 emeletesek voltak; alsó szintjükön raktárral vagy borospincével, emeleteiken többnyire üvegablakokkal és cserépkályhákkal rendelkező lakószintekkel. Régészeti kutatások alapján tudjuk, hogy némelyik házban bronzcsillárok is voltak. Mindezekre a feltárások során előkerült ablaküveg-maradványok, kályhacsempe-töredékek és bronz csillárdíszek is utalnak. Középkori okleveles adatainkból néhány egykori tulajdonost név szerint is ismerünk: például Peterman bíró, Pucuri Klára (aki egyébként Erzsébet királyné egyik udvarhölgye volt), Tötös királynéi várnagy; később Kapás Antal, Fodor Pál bíró, Futhamoth Péter stb.

Ferenc deák helyreállított háza, előtérben az egykori óbudai piactér helye (Fotó: Wikimedia Commons)

Óbuda ekkorra már királynéi város („Civitas reginalis”), ugyanis 1343-ban I. (Nagy) Lajos (uralkodott: 1342–1382) édesanyjának, Łokietek Erzsébet királynénak adományozta az addigi királyi központot. Innentől a város és vára a mindenkori magyar királyné tulajdonává vált, és az is maradt egészen a török hódoltság (1541) kezdetéig.

A középkori piactér nyugati szélén húzódó házsor északnyugati sarkán (ma Lajos utca 158.) állt a klarisszák íródeákjának, egy bizonyos Ferenc deáknak a háza is, amelyhez egy kert és két, a házhoz hozzáépült hússzék (hústermékeket árusító üzlet) is tartozott. (A Duna felől nézve, az épület jobb oldalán húzódó utca egyenesen a klarissza kolostorhoz vezetett.) A 34 méter hosszú, 8 méter széles kőház és a hozzá tartozó telek eredetileg az óbudai káptalan tulajdonában állt, amelyért Ferenc deák és felesége Vas vármegyei birtokukat adták cserébe.

A ház a helyreállítás előtt, az 1940-es években (Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

1499-ben a deák és családja nemesi címet kapott II. Ulászló királytól (uralkodott: 1490–1516) a klarissza apácák ajánlása alapján. 1503-ban Ferenc deák Candale-i Anna magyar királynétól (1484–1506) megkapta a ház mögött található telket is, amelyen egy omladozó épület állt. Az új tulajdonos ezután átépíttette a házat: lebontatta az épület északi felét, és ennek helyén külső lépcsőházat alakíttatott ki, a déli házrészt pedig meghosszabbíttatta.

Golyónyomok, málló vakolat: az épület 1972-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 47336)

A háznak a későbbiek során több tulajdonosa is volt, majd a török hódoltság idején – a piactér többi házával együtt – romossá vált. A török kiűzése után, a XVII. század közepén, a Zichy család szerezte meg Óbudát és környékét. A család levéltárából előkerült dokumentumokból szépen kirajzolódik Ferenc deák házának több mint 300 esztendős története, és megtudjuk azt is, hogy a házhoz tartozó telken 1697-re felépült az egészen 1735-ig működő, első óbudai sörfőzde.

A középkori eredetű ház a Lajos utca és a Zichy utcák sarkán áll (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A régi főzdét először egy 1697. január 21-ére keltezett szerződés említi, amelyben Menegati Baptista János és Zichy István – Óbuda akkori birtokosa – megállapodtak egy óbudai serfőzőház létesítéséről és annak bérletéről. (A szerződés a serfőzőház előtt egy tűzvész által elpusztított, romos területet említ, így könnyen el tudjuk képzelni a török utáni áldatlan állapotokat Óbudán.)

Folyosó az épületben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Menegati Baptista János, az első óbudai serfőző 1709-ben 42 éves korában halt meg, erről a helyi római katolikus plébánia halotti anyakönyve tanúskodik. Özvegye 1711-ben a serfőzőház építési költségeinek – 2545 forintnak – megtérítését kéri Zichy Pétertől a régi szerződés értelmében. A földesúr ezt az összeget – részben – a következő bérlővel, Geiger János serfőzővel fizetteti meg. Mindez arra utal, hogy a Zichyek komoly pénzügyi nehézségekkel küzdöttek: bérbe adott javaik alig hoztak valamit a konyhára, sőt inkább pluszköltségeket termeltek. Anyagi helyzetüket éppen ezért kölcsönökből és elzálogosításokból próbálták rendezni.

Középkori ablak a házban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Fennmaradt a serfőzőház következő bérlőjének neve is: ő Auer János volt, aki Miskolcról származott, és 1717-től közel 20 éven át volt a ház lakója. A bérleti szerződés aláírása után átadták „[…] a Sörmesternek az Ó-Budán fekvő Menegati-féle sörfőzdét annak minden javaival”. A Zichyek a szomszédos utcában is bérbe adtak egy serfőzdét egy zsidó származású csaplárosnak, ami persze nem igazán tetszett Auer Jánosnak. Eleinte még kölcsönök folyósításával próbált hízelegni földesurának, később azonban összeverekedett a másik serfőzővel. Az ügy egy tiszttartó 1717-ben írt leveléből bontakozik ki:

„Auer uramat […] violentiájáért elmarasztalta a törvényszék 100 forintra az urasági széknél [...], a sört is pediglen […] korcsmájában drágábban akarja adni, mint a zsidó, holott pediglen rosszabbat főz […] másutt is panaszkodnak”

— írja az uradalmi tiszt Zichy Péternek.


Ferenc deák egykori háza ma a Budapest Galéria kiállítótermeinek ad otthont (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Budapest Galériában többnyire kortárs kiállításokat rendeznek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A serfőzdék közti viszálynak Zichy Péter özvegye, Bercsényi Zsuzsanna vetett véget azzal, hogy Auer Jánost eltiltotta a serfőzéstől. Auer ebbe nem törődött bele, új pártfogót keresett: Zichy Ferenc győri püspöknek ajánlotta fel szolgálatait. Próbálkozásai azonban nem jártak sikerrel. 1735-ben a „Sörmestert” Bercsényi Zsuzsanna állítólagos bérhátralékok fizetésére kényszerítette, s miután pénzét Pest vármegye ítélőszékének felszólításai ellenére sem kapta meg, az özvegy Auert egyszerűen kidobatta a serfőzőházból, vagyontárgyait pedig lefoglalta. A mester mindenét elvesztette, egészsége megromlott, és még ez évben meghalt. A sörfőzde ingóságait részben eladták, részben a másik serfőzőházban helyezték el, s ezzel a Menegati–Auer-féle „sernevelde” megszűnt, emlékét ma már csak a közeli Serfőző utca neve őrzi.

A Lajos utca 158. szám alatti ház belső udvara (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Budapest Galéria cégére a Lajos utcai homlokzaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület középkori eredetét és műemléki védettséget tábla jelzi az utcafronton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A XVIII. század végén a néhai Ferenc deák házát és a mellette lévő épületeket többször átépítették, így azok középkori részletei – látszólag – elvesztek. Az 1976 és 1982 között végzett régészeti kutatás során azonban kibontották a Lajos utca 158. szám alatti ház gótikus ajtó- és ablakkereteit, helyreállították középkori kapubejáratát és pincéjét. Így a klarisszák íródeákjának háza ma Óbuda egyetlen fennmaradt, eredeti arculatát őrző középkori lakóháza, amelyben napjainkban a Budapest Galéria (a Budapesti Történeti Múzeum tagintézménye) működik, és többnyire kortárs kiállításoknak ad otthont.

Nyitókép: A középkori eredetű, Lajos utca 158. szám alatti ház belső udvara (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)