A Györgyi család Tirolból származott, eredeti nevük Giergl volt, melyet csak XIX. század második felében magyarosítottak. Ekkor már hosszú ideje Magyarországon éltek, első ismert ősük, Martin Giergl még az 1720-as években telepedett le Pesten. Bár kezdettől fogva kézművességgel foglalkoztak, a művészi véna igazából csak az 1792-ben született Giergl Alajossal indult, aki ötvös, ezüstműves lett. Felesége is érdeklődött a művészetek iránt – hiszen apja festő volt –, így gyermekeik már két irányból is örökölték a jó kézügyességet.
Legidősebb fiukból, Alajosból is festőművész vált, aki főleg portrékra szakosodott. Hogy milyen jól dolgozott, arra az arisztokrata vevői köre a bizonyíték, még európai uralkodóktól is kapott megrendeléseket. Képei ezért nemcsak hazai múzeumokba kerültek be, hanem külföldön is ismertek voltak. Ettől függetlenül büszke volt magyarságára és képeit már 1859-tól a Györgyi előnévvel együtt szignálta. Neki két házasságából összesen négy gyermeke született, akik közül Gézát és Kálmánt tartották számon művészi körökben. Bár csak féltestvérek voltak, a tehetség mindkettőjükben megvolt, remekül rajzoltak. Kálmán a Székesfővárosi Iparrajziskola igazgatói pozícióját is betöltötte, de nevét inkább a Magyar Iparművészet című folyóirat tette híressé, amelyet nemcsak szerkesztett, de rendszeresen írt is bele.
Az 1851. szeptember 10-én születő Géza mindössze tizenkét éves volt, mikor az apja egyik külföldi útján váratlanul meghalt. Bár nagy sikereket ért el a festészetben, kívánsága mégis az volt, hogy legidősebb fia valami biztosabb pályát válasszon, ezért Géza fiatalon még kereskedőként helyezkedett el. Tizenkilenc éves korában azonban az építészet felé fordult, talán mert abban művészi hajlamait is kiélhette, mégis biztos kenyérkeresetet adott. Választásában állítólag mostohaanyjának testvére, Haliczky Béla is közrejátszott, aki építészmérnök volt, és ekkoriban Hauszmann Alajos irodájában dolgozott.
A fiatal Géza gyakran meglátogatta rokonát, és az egyik ilyen alkalommal felfigyelt fel rajztehetségére a későbbi nagy mester is. Felfogadták rajzolónak, majd 1870-ben beiratkozott a József Politechnikumba, melyet már a következő évben egyetemi rangra emelt az uralkodó. Tanulmányai nagy részét ezért már a Királyi József Műegyetemen végezte, majd Hauszmannhoz hasonlóan a berlini Építészeti Akadémián képezte magát tovább.
Hazatérése után, 1876-ban Hauszmann ajánlására Ybl Miklós helyet adott neki az irodájában. A mester ekkor párhuzamosan három nagyszabású épületet is tervezett: a Szent István-bazilikán már 1867 óta dolgozott, ehhez társult 1875-ben a Várkert Bazár és az Operaház. Györgyi mindháromban részt vett, így tehetségén kívül nagy munkabírásáról is tanúbizonyságot tett.
Öt évvel később, 1881-ben Petschacher Gusztáv mellé szerződött át, aki elsősorban Andrássy úti bérházak és paloták tervezésére szakosodott. Itt három évig tevékenykedett, mialatt az irodában olyan jelentős épületek készültek, mint a Magyar Államvasutak Nyugdíjintézetének bérháza (Andrássy út 88–90.) vagy a Pallavicini család palotája (Andrássy út 98.).
Ybl Miklós 1884-ben visszahívta, Györgyi pedig valószínűleg nem gondolkodott sokat az ajánlaton, ugyanis nem mindennapi feladat várta: a királyi palota tervezése. Yblt mint a korszak legtekintélyesebb építészét 1880-ban bízták meg az épület bővítésével. A tervezés tíz évet vett igénybe, a kivitelezés 1890 júniusában kezdődött meg. Tragikus módon, fél évvel az építkezés megkezdését követően, 1891. január 22-én Ybl Miklós elhunyt. Mivel köztiszteletben álló személy volt, már öt évvel később szobrot is emeltek számára egyik remekműve, a Várkert Bazár előtt. A bronzalkotás Mayer Ede munkája, a közel négy és fél méter magas mészkő talapzatot pedig Györgyi Géza tervezte.
A palota bővítésének tervezését ezután Hauszmann Alajos vette át, aki természetesen igényt tartott régi kollégája munkájára is, sőt helyettesévé nevezte ki. Ismerte jó érzékét az ornamensek tervezése iránt, és hagyta, hogy a királyi palotát ő láthassa el díszítőelemekkel. Mivel a századforduló éveiben lázas vita folyt a magyaros építészetről, Györgyi is ennek fényében dolgozott, és a neoreneszánsz, neobarokk épületeken addig használt görög-római ornamentikát magyarosra cserélte. Ebben persze bírta főnöke támogatását, aki erről így írt:
„Györgyi Géza barátom és munkatársam, aki ezen ornamens fejlesztésének mestere rhytmikus összhangba hozta annak elemeit, és a magyar jellegnek fenntartásával annyira nemesbítette azt, hogy nemcsak mint építési plasztika, akár síkdíszítés akár végződés vagy füzér alakjában, hanem egyéb műtárgyak díszítésére is alkalmazható.”
A királyi palota belső tereiről készült felvételeken figyelhető meg leginkább a Györgyi alkotta új módszer. A főhercegi lakosztály ebédlőjében például a falat és az étkezőgarnitúrát is a magyar népművészetből származó növényi motívumok borítják, bár az építészeti részek alapvetően neobarokk jellegűek. A jóval nagyobb méretű bálteremben sem a korábban általános akantuszlevelekből, hanem a hazai flóra növényeiből állnak már a mennyezet díszítő szegélyei.
Hauszmann egy nagy létszámú irodát tartott fenn a királyi palota építésére, melybe számos volt tanítványát is meghívta. Így került oda Hoepfner Guidó is, aki szakmailag hasonlóan gondolkodott, mint Györgyi, és jól meg is értették egymást. Mesterük általános elképzelését követve ők tervezték meg például a Lovarda és a hozzá csatlakozó istállók részleteit is. Együttműködésük később sem ért véget, közösen terveztek például szállodákat a Felvidékre, ahonnan Hoepfner származott.
Budapesten is sikerült megbízásokat szerezniük, például a VIII. kerület Krúdy utca 12. szám alatti vagy a Horánszky utca 12. szám alatti bérházak is hozzájuk köthetők. Ezeknél méretben és jelentőségben is fontosabb volt a Kereskedők Segélyegyletének Menháza a II. kerületi Tárogató út 2. szám alatt. Budapesti főművüknek viszont egyértelműen a Károly körút és Dohány utcák sarkán álló hatalmas bérház tekinthető.
A rendkívül előnyös fekvésű telket az Első Katonai Biztosító Intézet vásárolta meg 1911-ben, a rajta lévő korábbi épületet lebontatta, hogy helyére egy városképileg is megfelelő bérpalotát emeljen. Györgyi és Hoepfner szecessziós stílusban tervezte a hatemeletes tömböt, melynek sarokhomlokzatát allegorikus domborművekkel díszítette, a tetőt pedig extravagáns tornyokkal koronázta. Az épület hosszabb időre a Viktória (később Hungária) Biztosító tulajdonába került, és közismert nevét is erről kapta.
Györgyi tizenhét évvel idősebb volt társánál, és a két világháború között már meggyengült az egészsége, 1934. március 23-án pedig visszaadta lelkét teremtőjének. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol a kiterjedt művészcsalád nagy része alussza örök álmát.
A nyitóképen: A királyi palota főhercegi lakosztályának ebédlője (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció