A közgazdászok egybehangzó állítása szerint egy ország gazdasági önállóságának és szuverenitásának az egyik mérföldkövét az önálló gazdaság- és pénzügypolitika jelenti, melynek alapvető feltétele az önálló nemzeti bank megléte és működése. 1526-tól Magyarország a pénzügyeit a Habsburg uralkodók – akik egyben magyar királyok is voltak – központjában, Bécsben intézték, ami hazánkat a birodalmon belül alárendelt, függőségi szerepbe kényszerítette. Ebből adódik, hogy a XVIII–XIX. században Magyarországon megjelenő első bankok osztrák eredetűek voltak.
A napóleoni háborúkat követően a hazai pénzforgalmat az I. Ferenc császár által 1816-ban alapított Osztrák Nemzeti Bank működtette. Feladatai közé tartozott többek között a bankjegykibocsátás, melyben monopóliumot élvezett, de emellett foglalkozott jelzálogkölcsönzéssel, valamint a devalválódott papírpénzek bankjegyre cserélésével, illetve 1848-ig a bankjegyek nemesfémre váltásával is.
Ez a pénzügyek terén kiszolgáltatott helyzet késztette a XIX. századi politikusokat és kereskedőket arra, hogy elgondolkodjanak egy önálló magyar bank létrehozásában, melyre még az Osztrák Nemzeti Bank megalapítását megelőzően, 1802-ben születtek elképzelések. Két évtizeddel később pedig többek között Dietze József Krisztián pesti polgár tett javaslatot egy városi bank megalapítására. Maradandó kezdeményezésnek azonban szitányi Ullmann Móric pesti nagykereskedő és bankár bankalapítása bizonyult 1830-ban, mikor kereskedőtársaival együtt és József nádor pártfogása mellett egy 2 millió forintos alaptőkéjű magyar kereskedelmi bank létrehozására tett javaslatot.
Bécs és a császári udvar persze korántsem támogatta teljes mellszélességgel ezt az elképzelést, így a bank tényleges megalapítására csak tíz évvel később, 1840. október 14-én kerülhetett sor Pesti Magyar Kereskedelmi Bank néven, mely sokáig az egyetlen hazai bankintézmény volt nemcsak Pesten és Budán, hanem az egész országban is. Foglalkozott többek között pénztárjegyek kibocsátásával, valamint jelzáloghitelezéssel, az Osztrák Nemzeti Bank monopolhelyzete miatt viszont papírpénzt nem bocsáthatott ki, ami akadályává vált annak, hogy Magyarország gazdaságilag megerősödjön, és önálló lábakra álljon.
Tisztában voltak ezzel az alárendelt helyzettel azok a márciusi fiatalok is, akik 1848. március 15-én kinyomtatták követeléseiket, a 12 pontot, mely, ha alaposabban végignézzük, teljesen lefedte egy önálló Magyarország megteremtésének minden sarkalatos feltételét. S ezekben a követelésekben ott szerepelt kilencedik pontként az önálló gazdasági élet megteremtésének alapját jelentő nemzeti bank létrehozása is.
Az 1848-as, Batthyány Lajos vezette felelős magyar kormány megalakulásával s benne Kossuth Lajos pénzügyminiszterségével egy egészen új kormányzati berendezkedés állt elő. Kossuth egyik fő célkitűzése a magyar ipar támogatása és a gazdasági önállósodás volt, amihez az Osztrák Nemzeti Banktól egyáltalán nem számíthatott semmilyen segítségre, sőt az intézmény kifejezetten nehezítette és szűkítette Magyarország pénzügyi mozgásterét. Ezért Kossuthnak szüksége volt egy olyan nemzeti bankra, mely képes őt a gazdasági célkitűzéseiben támogatni, és biztosítja hozzá a megfelelő pénzfedezetet.
Kossuth 1848. május 23-án felhívást intézett Magyarország lakosaihoz, hogy a magántulajdonban lévő Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál 5 százalékos kamatot biztosító kincstári utalványokat vásároljanak. A bank a nemesfémben (ezüstben) így összegyűlt 5 millió forint alapján 12,5 millió forint értékben bocsátott ki papírpénzt – ezek voltak a korban emlegetett Kossuth-bankók –, ami egyrészt a bank jegybankká történő átminősítését jelentette, másrészt pedig fedezetet nyújtott a hazai ipar támogatásához. A szabadságharc azonban közbeszólt, s Kossuth fedezet nélküli bankjegyek kiadására kényszerült. Emellett balszerencsés volt az is, hogy míg a kormány 1848 végén Debrecenbe menekült, addig a nemesfémkészlet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban maradt, amit 1849 januárjában a Pestre bevonuló Windisch-Grätz csapatai lefoglaltak, később magukkal vittek.
A szabadságharc leverését követően a bécsi udvar minden önálló jellegű gazdasági intézkedést megszüntetett és a gazdaságpolitikában nagyfokú restaurációt hajtott végre, visszatérve az 1848 előtti állapotokhoz. A Kossuth-bankókat megsemmisítették – Pesten látványosan elégették őket –, s hazánkban újra az Osztrák Nemzeti Bank dominanciája érvényesült, szinte a csőd szélére juttatva a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot is.
Az 1867-es kiegyezésig ismét az osztrák bank által kibocsátott bankjegyek voltak érvényben. Ilyen körülmények között az önálló nemzeti banknak még a gondolata sem merülhetett fel ebben az időszakban, viszont az Osztrák Nemzeti Bank 1851-ben 2 millió forintos alaptőkével bankfiókot nyitott Pesten, melynek elnöke Anton Lazansky lett. Az osztrákok további térnyerését jelzi hazánkban, hogy a pesti fiók 1856-ban Debrecenben kirendeltséget működtetett.
Joggal gondolhatunk arra, miként a politikai életben, úgy a bankszféra területén is az 1867-es kiegyezés hozott változást. Sajnos azonban nem teljesen, mert az Osztrák Nemzeti Bank 1877-ig privilegizált helyzetet élvezett hazánkban. Ezért a kiegyezési tárgyalások során nemigen foglalkoztak vele. Az olyan közös érdekű ügyek közé sorolták a jegybankkérdést, melynek megoldását az osztrák és a magyar pénzügyminisztériumra bízták, ahol tisztában voltak azzal, hogy Magyarország megváltozott politikai és alkotmányos berendezkedése folytán az osztrák bank privilegizált helyzetét megszüntetve a banki életben is immár egy új, paritáson alapuló együttműködést kell létrehozni.
Így született meg 1878-ban (1878. XXV. tc.) az Osztrák–Magyar Bank, mely központi és helyi szervekből tevődött össze. A központi szerveket a főtanács és a végrehajtó bizottság, a helyi szerveket a bécsi és budapesti fiókintézet alkották. A bank törvényes működését a paritásos elveknek megfelelően egy-egy osztrák és magyar kormánybiztos felügyelte. A budapesti fiókintézet kormánybiztosa dr. Köffinger Frigyes lett. Ha nem is volt ez a bank színmagyar intézmény, az osztrák dominancia már korántsem volt annyira teljes, mint amilyet az Osztrák Nemzeti Bank helyzete jelentett az ezt megelőző időszakban. Elnevezése, felépítése a kor politikai viszonyait és az államszervezetet, az Osztrák–Magyar Monarchiát tükrözte. Hazánk nemzeti jellegét erősítette benne például az, hogy a budapesti igazgatóság tagjainak Budapesten kellett lakniuk.
Az Osztrák–Magyar Bank az alakuló közgyűlését 1878. szeptember 30-án, a budapesti igazgatóság 1879. január 9-én tartotta. A bank fő feladata a bankjegykibocsátás volt, de végezhetett más üzleti tevékenységet is. Kibocsáthatott értékpapírokat, váltókat és utalványokat, őrizhetett letéteket. A bank élén a kormányzó állt, a budapesti és a bécsi igazgatóság élére egy-egy alkormányzó került, a mindennapi munkát pedig a titkár irányította. Budapesten alkormányzóvá 1878. november 19-én Fest Imrét nevezték ki.
Az Osztrák–Magyar Bank 90 millió forintos részvénytőkével jött létre, mely összesen 150 000 darab 600 forintos részvényre oszlott, ami a századforduló idején az aranykoronára történő átállás folytán módosult, s ezt 210 millió koronában állapították meg.
Az első világháború alapvető változást hozott a bank életében, mely mindig is arra törekedett, hogy az államon belül önállóságot élvezzen, s ne kerüljön függőségi viszonyba se az osztrák, se a magyar állammal. 1914. augusztus 14-én viszont olyan megállapodást kötöttek mindkét kormánnyal, mely lehetővé tette a számukra nyújtandó banki kölcsönt, ami a háború folyamán rendszeressé vált.
1918 végén a Monarchia felbomlása egyúttal az Osztrák–Magyar Bank megszűnését is eredményezte, s a monarchia területén megszülető utódállamok önálló pénzgazdálkodásba fogtak. A bank felszámolásának végérvényeségét és az események visszafordíthatatlanságát jelzi, hogy az 1919. szeptember 10-én aláírt saint-germaini békeszerződés tényként kezelte a bank megszűnését, az utódállamoknak pedig egy éven belül új pénzt kellett forgalomba hozniuk.
Addig az Osztrák–Magyar Bank által korábban kibocsátott és az utódállamok azonosító pecsétjével felülbélyegeztek pénzek számítottak érvényes fizetőeszköznek. Magyarországon ideiglenes jelleggel 1921 és 1924 között Magyar Királyi Állami Jegyintézetet hoztak létre, amit a Magyar Nemzeti Bank megalapításáig átmeneti intézkedésnek szántak. Fő feladata az állam által megteremtett papírpénz kibocsátása volt.
Az 1848-ban megfogalmazott önálló magyar nemzeti bankról szóló követelmény végül 76 évvel később, 1924-ben teljesült. Most 100 éve, április 26-án fogadták el azt a törvénycikket (1924. V. tc.), mely gondos előkészületeket követően a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról határozott. A bank alapvető feladata a magyarországi pénzforgalom szabályozása volt, mindemellett pedig kizárólagos jogot élvezett az állami bankjegyek kibocsátása terén. Első elnöke a harmadik Wekerle-kormány pénzügyminisztere, Popovics Sándor lett.
Nyitókép: Az Osztrák–Magyar Bank budapesti fiókintézete a Szabadság téren. A mai Nemzeti Bank épülete (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció