1824. április 17-én született a Modum egyházkerülethez tartozó Strand nevű udvarházban. 14 évesen Christianiába (Oslo) költözött, ahol előbb egy ácsmesternél a szakma minden fortélyát elleste, majd két hídépítő mérnöktől matematikát és geometriát tanult. 1842-ben Koppenhágába ment, ahol két év múlva elkészítette mesterremekét, az ottani városháza egyik ablakát. 1844-ben néhány társával vándorútra indult, hogy tovább gyarapítsa az ismereteit. Berlinben a Spree folyónál kikötőépítésben segédkezett, s részt vett egy kórház és egy börtön építésénél is. 1845-ben Drezdába ment, majd Prága következett. Prágából Bécs felé vette az útirányt, s ekkor került először kapcsolatba a vasúttal is. A poggyászában ugyanis, melyet még Prágában tett fel a vonatra, Bécsben személyes ingóságai helyett csupán köveket talált.
Bécsben egy magyar építész azt ajánlotta neki, próbáljon szerencsét Pesten, mert ott egyre nagyobb igény mutatkozik jól képzett ácsokra, építőmesterekre, és biztosan talál magának munkát. Pesten először Zitterbarth Mátyás építőmester alkalmazta, aki kisebb raktárépületek tervezését bízta rá. Nem sokáig dolgozott azonban a neves mesternek, mert a Pestet Béccsel összekötő vasútvonal építése sokkal nagyobb feladatokkal kecsegtetett. Elképzelhető, hogy Zitterbarth közbenjárására is szükség volt (a pesti első vasútállomást, vagyis indóházat ő tervezte 1845-ben), mindenesetre 1847 nyarán Felice Tallachini vasútépítési vállalkozó munkafelügyelőként szerződtette Gregersent.
1848 forradalmi eseményei, majd a magyar szabadságharc minden bizonnyal nagy hatással volt a fiatal norvégra. Önkéntesként jelentkezett a IV. számú mérnökcsapatba, mint utásztiszt szolgált a Habsburg-ház ellen vívott küzdelemben. 1849 tavaszán Paksnál egy pontonhíd összeszerelésével hívta fel magára a figyelmet, négy csatában is harcolt, ott volt a végzetesnek bizonyuló temesvári ütközetben is. A fegyverletételt követően Észak-Itáliába menekült. A családi emlékezet szerint a Piave felett átívelő híd munkálataiban vett részt, de 1851-ben már újra Magyarország területén tevékenykedett az Esztergom–Párkány–Érsekújvár vonalon dolgozott.
Az 1850-es évek második felében rendelkezett már elegendő tőkével ahhoz, hogy ne csupán egy kivitelező megbízottjaként működjön, hanem a saját maga ura legyen. Első magyarországi éveit Szobon és környékén töltötte, későbbi feleségével Esztergomban ismerkedett meg, a kezdeti vállalkozásaihoz üzleti partnert is a közelből választott. A Luczenbacher testvérekkel, Pállal és Jánossal, két építési vállalkozóval fogott össze, akiknek téglagyára és kőbányája is volt Szob mellett, de Pesten, a mai Lónyay utcában fakereskedéssel és fafeldolgozó üzemmel is rendelkeztek. A Tiszavidéki Vasút építésénél 1856-tól Gregersennel közösen vettek részt a munkálatokban: vasúti töltéseket építettek, földmunkákat kiviteleztek, ahol pedig a Debrecen–Szolnok közötti vonalat keresztezte a Tisza, hídalapozást végeztek.
Gregersen első országos jelentőségű munkája a szolnoki vasúti híd volt. A híd az 1857. novemberében megnyílt Szolnok–Debrecen vasútvonal részeként épült, s az ország leghosszabb vasúti fahídjának számított. A fa cölöpjármokon nyugvó feszítőműves alkotmány 28 ártéri és 10 meder feletti áthidaló szerkezettel rendelkezett, teljes hossza 512 méter volt. Ezen az egyvágányú fahídon 31 évig bonyolódott le a vasúti forgalom. A norvég vállalkozó a híd tervezésének feladatát és az építkezés irányítását is elvállalta. Döntésében szerepet játszott, hogy bár Luczenbacher Pállal közösen vett részt a vasútvonal hídépítési munkálataiban, ebben az időben már két testvére, Truls és Inge Nikolai is csatlakozott hozzá.
Az 1875-ös év fontos mérföldkőnek bizonyult Gudbrand életében. Ekkor készült el Ferencvárosban családi háza a mai Lónyay utca 29. alatt, és ebben az évben adták át a fővárosban a Népszínház épületét, melynek elkészítéséért első állami kitüntetését érdemelte ki. A vállalkozás fővárosba költöztetéséről már majdnem egy évtizeddel korábban döntött, felismerve, hogy könnyebben jut megbízásokhoz, ha rendelkezik Pesten telephellyel. 1865-ben megvásárolta Luczenbacher Jánostól a fafeldolgozó üzemét, kibővítette asztalosműhelyekkel és hatalmas raktárakkal. 1868-ban Angyalföldön is megvetette a lábát, a Vizafogó 18–20. számú telken létesített fűrészüzemet, gőzgépekkel, asztalosműhelyekkel, istállóval. Gregersen 1875-ben költözött be népes családjával pesti állandó lakóhelyére, az akkori Két Nyúl utca 29–35. (ma Lónyay utca 29-31.) alá.
A Bergh Károly építész tervei alapján épült lakóház egyszerre tükrözte az ekkor már nagyiparosnak számító vállalkozó puritán életszemléletét és azt az igényt, hogy ha kell, nagyszámú vendéget is tudjon fogadni a család otthonában. A neoreneszánsz stílusban kialakított kétszintes épület falait gazdag gipszelemekkel díszítették, a belső kiképzéshez felhasznált vörös fenyőt Gregersen egyenesen Norvégiából hozatta. A lakóház mellett állt az irodaépület, mely összeköttetésben állt a lakóház mögötti, nagy területen húzódó gyáregységekkel: a 200 négyszögöl alapterületű asztalosműhellyel, a mellette lévő parkettműhellyel, a mögöttük álló kazánházzal, és egy nagyméretű fedett raktárral. Ebben az időben már újabb rokonok: testvérek, unokatestvérek és egy nagybácsi is Pestet választották munka- és lakóhelynek, a családi vállalkozást erősítették. Nem kellett várni sokáig arra sem, hogy Gudbrand 12, felnőttkort megérő gyermeke közül a fiai is csatlakozzanak a céghez.
A mai Blaha Lujza térre szánt pesti Népszínház igazi kihívásnak számított az alapterületét és a méreteit tekintve. Az épületet a bécsi Fellner és Helmer tervező- és építővállalat tervezte. A Népszínház asztalos- és ácsmunkái Gregersen tervei alapján és az ő irányításával folytak. A berendezés legnagyobb része, a bútorok és a nézőtér ülései is a vállalkozó ferencvárosi telepén készültek. A korabeli sajtó mellett az állam is elismerte közreműködését a Népszínház építésénél, a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki munkájáért 1875-ben.
Gregersen Gudbrand az 1880-as évekre már olyan építővállalatot irányított, mely vasútvonalak kiépítését, hidak tervezését és építését, középületek és lakóházak alapozását, az ácsmunkáit és belső berendezését is képes volt elvállalni az ország egész területén. Volt olyan év, amikor egyszerre épített vasúti hidat a Dunántúlon, vasútvonalat Erdélyben és laktanyát a Felvidéken. Csupán a fővárosban a Keleti pályaudvar, a Nyugati pályaudvar a Déli pályaudvar fogadócsarnokának vagy a Boráros téri Elevátorháznak a cölöpözési és ácsmunkáit kivitelezte, de az Országház ajtói és ablakai is gyárában készültek. Neve, megbízhatósága és segítőkészsége mégis egy természeti katasztrófa után vált országosan ismertté. 1879. március 11-én Szeged városát elöntötte a megáradt Tisza, 5585 ház omlott össze, 151 ember lelte halálát a szerencsétlenség során. Az újjáépítési munkálatokban Gregersen vállalkozása oroszlánrészt vállalt. Először az otthonukat vesztett lakosok számára fabarakkokat építettek az úgynevezett Népkert magaslatán. Ezekben a barakkokban mintegy ezer ember nyert ideiglenes lakhelyet.
Ezt követően a vízmentesítést oldották meg pumpák segítségével, majd a feltöltési munkálatok nagy részét is Gregersen cége végezte. Naponként 2000 kubikost, 700 napszámost, 160 lovas kocsit, 84 nyitott vagont és négy mozdonyt alkalmazott. A munkálatokat először személyesen ő, majd harmadik fia, Nils irányította. 1885-ben a király Gregersent nemesi címmel jutalmazta. Addigi munkásságának felsorolása mellett legfőbb indokként a szegedi újjáépítési munkálatokban való részvétel szerepel a nemesi adománylevél szövegében.
Gregersen Gudbrand vállalatának a kezdetektől a vasútépítés volt az egyik pillére. Számtalan megbízása közül egyet mindenképpen ki kell emelni, mert ennek teljesítése bizonyítja talán legjobban a norvég vállalkozó életfelfogását és az elnyert munkához való viszonyát.
Ez a munka a Máramarossziget–Körösmező vasútvonal (1892–1895) kiépítése volt. A Magyarországot Galíciával összekötő vasúthálózat részét képező vonal kiépítésére a nehéz terepviszonyok miatt az 1890-es években kevés jelentkező akadt. A nagyjából 76 kilométer hosszúságú, 13 állomásos, egyvágányú vonal nem ígérkezett könnyű feladatnak, és hamarosan kiderült, hogy a vállalat történetének legnagyobb kihívása elé nézett.
Az építkezésnél nagyon sok nehézséggel kellett megküzdeni: nemcsak a hegyi terep, a talajviszonyok, a sok földmunka, híd és alagútépítés nehezítette a kivitelezést, hanem a kedvezőtlen időjárás is. A Tisza helyenként olyan sodrású volt, hogy külön folyószabályozási munkákat kellett végezni ahhoz, hogy egyáltalán a vasúti hidak alapozását megkezdhessék. A legnagyobb nehézséget azonban az 1893 nyarán a Felső-Tisza völgyében kitört kolerajárvány okozta. A kitört pánikban a munkások tömegesen hagyták el a munkahelyüket, az addigi 9080 fős létszám 3700-ra csökkent. Gregersen kénytelen volt külföldi földmunkásokat és szakmunkásokat szerződtetni, és a létszámot végül 1894 tavaszára 15 ezer főre emelte. A vállalat kára végül 4,2 millió forintra rúgott. Bár Gregersen veszteséggel zárta az építkezést, a munkát a vállalata pár hét késéssel így is befejezte, a vasútvonalat pedig 1895. augusztus 15-én teljes hosszában megnyitották. Ebben az esetben nem a nyereség, hanem a cég megbízhatóságának bizonyítása volt az igazi siker.
A Gregersen G. és Fiai Építő Vállalat a következő évtizedben újabb és újabb fontos megbízásokat kapott az Osztrák–Magyar Monarchia határain belül és kívül (például a fiumei és a konstantinápolyi tengeri kikötő korszerűsítése) , a családi vállalkozás vezetői, vagyis Gudbrand fiai: György, Hugó, Nils, majd néhány évvel később Ödön, Béla és Endre, újra és újra bizonyították, hogy a Gregersen név egyet jelent a jól végzett munka fogalmával. Az I. világháború és következményei, mint annyi más nyersanyagforrását vesztő cég esetében, végzetesnek bizonyult, az ekkor már részvénytársasági formában működő vállalatot a leszármazottak kénytelenek voltak felszámolni. De szinte felsorolni is nehéz hány, a mai napig is használatban lévő vasúti híd, vasútállomás, középület, templom vagy éppen lakóház őrzi az 1910. december 24-én 86 éves korában elhunyt Gregersen Gudbrand, a norvég–magyar építőmester életművének egy-egy darabját.
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció