Budapest útjain 1892 végén jelent meg az automobil. Egy fecske nem csinál nyarat, de a belső égésű motorral hajtott járművek a következő években egyre inkább terjedtek, ami új problémákat okozott, hiszen az autó egész másképp működött, mint a korábbi közlekedési eszközök.
A villamos ugye kötött pályán ment, lehetett tudni, hol lehet számítani az ördöngös, magától közlekedő szerkezetre, hiszen ahol sín volt az úton, ott előbb-utóbb elcsörömpölt egy villamos is. A többi eszköznél meg legalább két szempár figyelt a közlekedésre, hiszen a kocsis mellett ott volt még egy vagy több ló is, és a lovak sem szerettek senkit elütni, azaz ha tehette, az állat is elkerülte a többi közlekedőt. Az automobil azonban magától ment, arra, amerre a vezető irányította, vagy amerre akart. Ráadásul sokkal gyorsabb volt, mint a lovas kocsik, amelyek az emberi gyaloglás tempójánál annyival nem közlekedtek sebesebben.
E szerkezeteket a hatóság is megpróbálta valamiképp szabályozni, 1909-ben részletes rendelet jelent meg, amelyet a Pestbudán öt éve már bemutattunk. A rendeletet 1909. március 13-án adták ki, és ennek 115. évfordulójához kapcsolódva most azt nézzük meg, hogyan alakult addig a hazai autózás helyzete.
Sokáig a szakirodalomban az volt az elfogadott, hogy az első automobil hazánkban 1895-ben jelent meg. Azonban az elmúlt években Négyesi Pál autótörténész kutatásai során olyan dokumentumok kerültek elő, amelyek szerint az első autómobilra az engedélyt 1892. november 26-án adták ki Hatschek Béla lát- és műszerésznek. Az autók ezt követően szép lassan kezdtek elterjedni hazánkban, a hatóságok viszont tanácstalanok voltak, mit is kezdjenek ezzel a szerkezettel. A Magyar Ipar című lap 1897. március 25-én az alábbiakat írta:
„motoros kocsik közlekedésének engedélyezése tárgyában a kereskedelemügyi miniszter egy előfordult eset alkalmából kijelentette, hogy a benzin- és petróleummotorok általánosan elismert veszélytelenségüknél fogva hatósági felügyelet és ellenőrzés tárgyát nem képezik. Az ilyen motorokkal felszerelt kocsik forgalmának engedélyezése és a forgalomba helyezés feltételeinek megállapítása az illetékes rendőrhatóságnak képezi feladatát.”
Autót ekkor persze csak a tehetősebbek engedhettek meg maguknak, hiszen azok sokba kerültek. Egy keveset futott, de használt Fiat 1910-ben például 8000, egy Mercedes Iandauet kocsi 9000 koronába került. Azonban nemcsak a magánemberek vettek autót, hanem például a Posta is használatba vette ezeket az eszközöket mind levélbegyűjtésre – igaz elsőként motoros tricikliket –, illetve csomagszállításra. Az automobilisták már 1900-ban egyesületbe szerveződtek, és megalakították a Magyar Automobil Clubot, amely nemcsak a hazai automobil-tulajdonosok érdekeit képviselte, de szervezője volt például a hazai autókiállításoknak is, ahol az autózás mellett a hazai ipari háttér megteremtésének népszerűsítése volt a cél. Az immár negyedik magyar, 1908-as nemzetközi autókiállítás megnyitóján a club elnöke, Andrássy Sándor gróf az Ujság című lap 1908. május 19-i száma szerint ezt mondta:
„A Magyar Automobil Club azért rendezte a IV-ik nemzetközi automobil-kiállítást, hogy a közönség körében népszerűsítse a szép automobil-sportot s hogy Magyarországon is gyökeret verhessen és tért hódíthasson ez az iparág, a mely külföldön virágzik s millió munkásnak ad kenyeret.”
Az első időben az sem volt nyilvánvaló, hol is lehet használni az autókat, ezért érdekes például Gúthi Imre Fővárosi almanach, lexikon és útmutató 1907–1909 című kiadványában az alábbi útmutató:
„Automobillal hol lehet közlekedni? Kétkerekű automobillal tilos járni ott, ahol a kerékpározás tiltva van. Három és több kerekű személyszállításra szolgáló automobilokkal mindazon helyeken meg van engedve a hajtás, ahol a személyszállító fogatokkal járni szabad.”
Látható, hogy ekkor a motorkerékpárokat is automobilnak, csak kétkerekűnek tekintették. Az sem volt világos, hogy ki szabályozza az autóközlekedést. Országosan vagy az egyes települések a saját hatáskörükben, tehát amit például Budapesten szabad, azt a Budapesttel határos, de önálló Újpest megtilthatja. Ágoston Péter a Városi Szemle 1909. évi 2. számában Az automobilforgalom szabályozásának határai című tanulmányában feltette a kérdést:
„Kétségtelen tehát, hogy erre való tekintettel, az automobilforgalom szabályozása legkevésbé alkalmas arra, hogy minden törvényhatóság külön szabályozza, habár az erre való jogot, amennyiben közigazgatási határok között mozog, egyik törvényhatóságtól, sőt még a községektől sem lehet elvitatni.”
A főváros saját hatáskörben nem várt az országos rendelkezésre, 1909. március 13-án, ahogy korábban írtuk, szabályrendeletet fogadott el. Azonban látni kell, hogy ez ekkor még a közlekedők igen kis részére vonatkozott, hiszen 1910-ben, tehát akkor, amikor egy évvel Budapest után országosan is szabályozták az autóközlekedést, az egész országban mindössze 1047 darab autó volt található, az autó annyira ritka volt, hogy a rendőrség közleményeiben is szerepeltek az autó-adásvételek, azaz hogy ki, milyen autót kinek adott el.
Nyitókép: Ford 18 / 24 HP special egyedi építésű sportkocsi 1913-ban (Fotó: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Témagyűjtemény / Vértes Vilmos István gyűjteménye)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció