Amikor 1873-ban a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára elkészítette az első hazai építésű gőzmozdonyt, az jelentős előrelépés volt a magyar ipar számára. A kőbányai úti üzemet pár évvel korábban, 1870-ben vásárolta meg az állam, és alakította ki ott a MÁV gépgyárát. Az első, Magyarországon gyártott mozdony tervei még Ausztriában készültek, de már itthon építették meg a járművet, ami óriási szó volt az épphogy iparosodni kezdő országban.

Innentől kezdve a gyár – amelyet egy későbbi elnevezése alapján mindenki csak MÁVAG-nak ismer – ontotta a gőzmozdonyokat. Egyre modernebb és jobb típusokat, 139 félét, összesen 7580 mozdonyt, olyan gépeket, mint a csodaszép és sebes 301-es, a hatalmas és erős 601-es vagy a mindenki által szeretett és ma is csodálatot kiváltó 424-es gőzösöket. A MÁVAG gyártotta a magyar vasúti sebességrekordot sokáig tartó, áramvonalas 242-es mozdonyokat is.

Magyar gőzmozdonyok 1896-ban az ezredéves kiállítás közlekedési csarnokában (Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.104)

A világszínvonalat messze megelőző villanymozdonyokat a nagy vetélytárs, a Ganz készítette, de ezek gyártásába is bekapcsolódott a MÁVAG, amelynek azonban évtizedekig egyik meghatározó profilja volt a gőzmozdonygyártás. Mert ugyan léteztek villanymozdonyok, motorvonatok, fel-feltünedeztek dízelmozdonyok, de a hazai és – jórészt a XX. század közepéig – a világ vasútjain a meghatározók a gőzmozdonyok voltak.

Azonban a MÁVAG-nál 1959-ben egy korszak véget ért. Elkészült az utolsó gőzmozdony. Az Esti Hírlap című lap 1959. március 21-i száma ezt írta:

„Nem valami impozáns alkotmány az utolsó magyar gyártmányú gőzmozdony, melynek indulására vár az ellenőrzőbizottság. Messze elmarad modern és óriás rokona, a 424-es gőzmozdony mögött. Ez a szerény kis masina egy 110 éves történelmi korszakot zár le a magyar vasút históriájában. Mától kezdve csak dieselmotorosokat és villanymozdonyokat gyártanak nálunk. A ragyogóan tiszta gőzös oldalán fémtábla van ezzel a felírással: »A MÁVAG által a MÁV részére gyártott utolsó gőzmozdony. Forgalomba helyezve 1959. március 20-án.«”

De milyen típus is volt ez a „nem valami impozáns alkotmány”? Egy 375-ös sorozatú mozdony, amely a MÁVAG 110. típusa volt. A mozdony első példányai 1907-ben készültek el. A mozdonyt, akkor még Tv típusjelöléssel a MÁVAG a MÁV mellékvonalai számára fejlesztette ki. Nagyon sikeres mozdony volt, nemcsak itthon használták nagy számban, de sok szomszédos országban is.

Egy 375-ös sorozatú mozdony 1936-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 13988)

A néhány centiméter híján 11 méteres mozdony három hajtott kerékpárral rendelkezett, kifejezetten a mellékvonali szolgálatra tervezték. A fél évszázados gyártása során természetesen számos átalakítást, modernizálást végeztek a típuson, de a főbb jellemzői, azaz a 38 tonna körüli üres tömege és a maximum 60 kilométeres engedélyezett sebessége nem változott. Az utolsó mozdony a 375,1032 pályaszámú volt, amely egy 12 gépből álló megrendelés alapján készült. A próbaút a Nyugati pályaudvarról Szegedig tartott, a próbaút mozdonyvezetője, Bozsó István a már idézett Esti Hírlap-cikkben az alábbiakat mondta a mozdonyról és a próbáról:

„Ha minden jól megy és szabad pályát kapunk, három óra alatt Szegedre érünk – jegyzi meg. És utána: –Veszprém kapja meg a masinát, mellékvonalakon jár majd.”

A MÁVAG mozdonygyártásának akkori jövőjéről a Pest Megyei Hírlap ezt írta:

„Az egyesített Ganz és MÁVAG gyár mérnökei a vasútműszaki követelményeinek korszerű megfelelően most már új, dieselmozdony szerkesztésén dolgoznak. Kormányzati szerveink a hatalmas gyárban folyó kísérleti munkát minden rendelkezésre álló eszközzel támogatják”

Az utolsó legyártott gőzmozdony (Fotó: Magyar Vasutas 1959. március 31)

Az utolsó 375-ös gőzmozdony átadásával Magyarországon és Budapesten befejeződött a gőzmozdonyok gyártása. A gőzösök azonban nem tűntek el, hiszen a következő 25 évben is lehetett találkozni gőzösökkel az ország vasútjain, hiszen menetrendszerűen 1984. december 31-ig közlekedtek.

Nyitókép: Gőzmozdonyok a Nyugati pályaudvaron 1955-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 21890)