Magyarországon Széchenyi István volt a rangos lóversenyek meghonosítója és a lótenyésztés előmozdítója. A legnagyobb magyar még huszártisztként harcolt a napóleoni háborúkban, értett a lovakhoz, tisztában volt a közlekedési, ipari és hadászati jelentőségükkel. Az ország érdekének tartotta, hogy minél erősebb és egészségesebb lovakat tenyésszenek a hazai gazdák, s ehhez motivációt kellett biztosítani, amely végül az angol mintára szervezett rangos lóversenyek formájában öltött testet. Ezek a versenyek nemcsak tekintélyes pénzdíjakkal kecsegtettek az élen végző lovak gazdái számára, de jelentős társadalmi események is voltak.
A Széchenyi által szervezett első magyarországi lóverseny Pozsonyban volt 1826-ban, ezt követte az első pesti futam 1827-ben. A főváros első lóversenyterét Ferencvárosban alakították ki, az Üllői út és Soroksári út közötti gyepen. Mintegy 50 éven keresztül itt voltak a főváros rangos lóversenyei.
A hazai lóversenyzés a dualizmus idején élte aranykorát, ekkor már több lótenyésztő ménesbirtok foglalkozott a versenyzésre kitenyésztett angol telivérekkel. A tápiószentmártoni ménes működésének 10. évében, 1874. március 17-én született Kincsem. A ménes alapítója Blaskovich Ernő tapaszalt és tudatos lótenyésztő hírében állt. A sötétsárga csikó szülei angol telivér versenylovak voltak: anyja Waternymph (magyarul: Vízisellő) 22 versenyéből hetet megnyert, további hét versenyen másodikként végzett. Apja a szintén sokszoros győztes Cambuscan, aki Viktória brit királynő magánméneséből került Blaskovichhoz. Kincsem másfél évesen trénert kapott Hesp Róbert angol idomár személyében, aki 1875 őszétől Gödön készítette fel a fiatal kancát az eljövendő versenyekre.
Kincsem az élete során 54-szer állt rajthoz (1876 és 1879 között), és mind az 54 futamát megnyerte – ezzel a versenylovak veretlenségi világranglistáján a mai napig messze az első helyen áll (a második helyen 25 győzelemmel egy ausztrál lovat találunk). Több országban, így Angliában, Franciaországban, Németországban rendezett versenyeken és Ausztria–Magyarország több városában is feljutott a dobogó legfelső fokára. Kincsem 54 győzelméből 15-öt Budapesten szerzett meg.
Kincsem első versenye a magyar fővárosban 1876. október 15-én volt. A futam a Kétévesek Versenye nevet viselte, és 10 ló állt rajthoz. A 948 méteres távot Kincsem mintegy fél hosszal nyerte a szintén magyar Csalogány nevű versenyló előtt (akinek tulajdonosa Blaskovich Ernő testvére, Blaskovich Miklós volt). A következő két fővárosi verseny szinte egymás után, 1877. május 6-án és 8-án következett: Kincsem mindkét alkalommal 1600 méteres távon győzte le vetélytársait. A Vadász- és Versenylap 1877. május 9-i számából kiderül, hogy a május 8-i viadalon Kincsem a legrosszabb rajtolók között volt, mégis az élre tudott törni:
„Meglehetős indulás után Mary Lass vezet egy darabig, a két Blaskovics-féle ló utolsó ; ½ mértföldön összeszorul a mezőny Mary Lass lemarad Kincsem és Bimbó pedig feljön, a befordulónál elhagyták társaikat s innentől csak a kettő között állt a küzdelem, melyet Kincsem — Bimbó által jól megnyujtóztatva — mégis biztosan nyer 1 ½ hosszal. Légyott 3 hosszal hátrább 3-ik. Idő 1 p. 45 mdp. Érték 3000 frt. az elsőnek, 800 frt a 2-iknak.”
A csodakancának a 4. és 5. budapesti versenyén (1877. október 7-én és 9-én) már 2800 és 2400 métereken kellett teljesítenie, de ezeken sem talált legyőzőre: az elsőt 6 hosszal, a másodikat 10 hosszal nyerte. Kincsem első zsokéja, vagyis hivatásos lovasa az angol Michael Madden volt, aki összesen 10 budapesti futam során ülte meg a versenylovat.
A csodakanca 1878-ban már 5 alkalommal is rajthoz állt a magyar fővárosban: május 14-én, 16-án és 19-én együttesen 10 ezernél is több ezüstforintot szerzett gazdájának, fölényes győzelmekkel zárva mindhárom futamot. Október 20-án és 22-én 2800, illetve 2400 méteres távokban győzedelmeskedett a pesti lóversenytéren. Blaskovich Ernő úgy meggazdagodott, hogy saját palotát építtetett Pest Belvárosában, a Reáltanoda utcában: egy olyan ház építésével bízta meg Bukovics Gyulát, amelyben Kincsem is kapott egy márványtetős istállót.
A neoreneszánsz stílusú épület 1878-ban készült el: a később Kincsem-palotaként emlegetett házban Blaskovich rendszeresen vendégül látta az ország előkelőit. A szerencsésebb vendégek Kincsemmel is találkozhattak a palota istállójában. Az 1886-ban kiadott A budapesti társaság című könyv így ír Blaskovich Ernő személyéről:
„Pompás, úri magyar gentleman Blaskovics Ernő; ha minden magyar sportman ilyen müvelt, derék, jókedélyü gentleman is tudna lenni egyúttal: akkor egészen más harmónia fuvallana végig társas életünkön.”
Kincsem utolsó versenyéve 1879 volt, de ezt megelőzte a zsoké Michael Madden hirtelen távozása, aki több mint 40 alkalommal segítette győzelemre. Az utolsó évben két hivatásos lovas, Harry Wainwright és Tom Busby szerződött a további futamokra.
Budapesten 1879. májusában (4-én, 6-án és 8-án) újabb három győzelemmel zárt a csodakanca Wainwrighttal a nyeregben, és mintegy 10 ezer ezüstforintot szerzett gazdájának. A harmadik futam éles helyzeteiről így írt a Vadász- és Versenylap 1879. május 15-i száma:
„Clarisse sebes iramban mutatja az utat, mintegy 40 meternyire előre nyargalva, utána Bolygó, Prince Giles, Kincsem, hátul Harry Hall. A nyerő oldalra befordulónál Kincsem gyorsítani kezdi iramát s vele Harry Hall ; nem sokára behúzzák Clarisset, mely velök megy ; ellenben Prince Giles és Bolygó lemaradnak. A távoszlopnál már Kincsem előljár, s tetszés szerint nyer két hoszszal, mig Harry Hall és Clarisse erősen verekednek a 2-dik helyért, melyet amaz egy nyakkal tart meg.”
Kincsem utolsó két versenyét is a magyar fővárosban futotta, ekkor már Tom Busbyvel: az október 19-i Ritterdíjon 2800 méteren, az október 21-i Kanczadíjon 2400 méteren győzött. Utóbbi kimagasló teljesítménye, hogy 10 hosszal előzte meg a második helyezettet. „Kincsem játszva nyert…” – kommentálta nemes egyszerűséggel a Vadász- és Versenylap 1879. október 23-i száma. Kincsem a csúcson hagyta abba, innentől Blaskovichék tenyészlóként alkalmazták, utódai közül is több nyertes versenyló került ki. A csodakanca a 13. születésnapján, 1887. március 17-én hunyt el. Egykori trénere, Hesp Róbert 39 nappal később, április 25-én halt meg.
Sokan próbáltak rájönni Kincsem titkára, akit Európában a „Magyar Csoda” névvel illettek. A Vasárnapi Ujság 1878. augusztus 18-i számában írják, hogy a ló nem ismerte a fáradtságot, a legnagyobb teher alatt is könnyedén vágtatott, sokat evett, de mégsem hízott, és mindig minden helyzetben nyugodt tudott maradni. „Nagy előnyére van phlegmatikus természete” – írták a lapban. Kincsem a Budapesten és más helyeken szerzett győzelmeivel a hazai lótenyésztés és lósport örök szimbólumává, büszkeségévé vált, kultusza a mai napig velünk él.
Nyitókép: Kincsem szobra az 1925-ben létesített Kincsem Parkban, a régi lelátó előtt. Tóth Béla alkotását 1977-ben állították fel (Forrás: Kincsem Park)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció