A Hatvani kapu mellett nyitotta meg kocsikészítő üzemét Kölber Kázmér 1784. április 13-án. A később jelentős kocsigyárrá növő üzem történetét már elmeséltük a PestBuda oldalain, most azt nézzük meg az alapítás 240. évfordulóján, milyen is volt az a Pest, ahol ez a kocsiüzem megnyílt.
Elsősorban pici, másodsorban nagy fejlődés előtt állt, amelyet vélhetően a kortársak is tudtak. A bognárműhely a mai Astoria szálló helyén nyílt meg, ami ekkor a város széle volt, hiszen itt, a város keleti szélén állt a Hatvani kapu. A török kiűzése után a város (ahogy Buda is) gyakorlatilag elnéptelenedett, de a beköltözők gyorsan újra benépesítették azt. A városfal a mai Kiskörút vonalát követte, sok helyen ennek részlete még látszik is az itt álló házak udvarán, illetve egy szakaszát külön is meg lehet tekinteni.
A városfalon kapuk biztosították az átkelés lehetőségét. Azt, hogy milyen lehetett ez a város, Pásztor Mihály írta le érzékletesen a Művészet című lap 1909. évi 6. számában:
„Kőfallal körülkerített nagy falu. A mai Belváros volt a régiek egész Pestje. Ott, ahol a Váci-utca beleszalad a Gizella-térbe, ott volt a »Váci kapu«, a város egyik vége. A váci kapu előtt, a mai Gizella-téren volt a fallal körülkerített temető. A Nemzeti Színházzal szemben, a Kossuth Lajos utca végén állott a »Hatvani kapu«, a város másik vége. A mai Kálvin térre szolgált a város harmadik kapuja, a »Kecskeméti kapu«. Ilyen volt Pest a XVIII. század derekán. Egyszer aztán azon vették észre magukat a pestiek, hogy kicsiny a város, nem férnek el benne. A falak fojtogatják Pestet, nem engedik nőni. Az élelmes polgárok úgy segítettek a bajon, hogy kívülről hozzáépítették a viskóikat a város falához.”
A cikkben említett Gizella tér a mai Vörösmarty tér, a Nemzeti Színház pedig még az Astoriánál, a Rákóczi úton állt.
A lakosság nagy része a XVIII. század végén német volt, kisebb része magyar, és még kisebb része szerb. A lakosság száma 25 ezer fő körül lehetet, de folyamatos volt a beáramlás, egyre újabb és újabb emberek érkeztek Pestre azért, hogy itt új életet kezdjenek, új lehetőségeket aknázzanak ki.
Miért láthatott lehetőséget bárki, többek között Kölber Kázmér az üzletnyitásban? Sokakhoz hasonlóan, a kor szokásai szerint Kölber Kázmér vándorló iparoslegényként érkezett Pestre, és Fellner bognármesterhez szegődött el segédnek, akinek később el is vette a lányát. Logikus volt tehát, hogy átveszi annak bognárüzemét. Másrészt Pest és Buda komoly átalakuláson ment át az 1780-as években.
Ennek egyik oka és mozgatója II. József volt. Míg anyja, Mária Terézia összesen kétszer járt Magyarországon, addig József rendszeresen megfordult az országban, többször járt Pesten és Budán is, és e városok szerepéről konkrét elképzelései voltak, amelyeket meg is valósított. Egyrészt már Mária Terézia rendeletére az addig Nagyszombatban működő tudományegyetem Budára költözött, ezt II. József Pestre helyezte át. Más rendelkezéseket is hozott, például a városok szépítését is elrendelte, így a városfalakon kívüli utak lekövezését.
Ezenfelül jelentős változást hozott a városok életébe az is, hogy II. József Pozsonyból a kormányszerveket is Budára költöztette, azaz nagyon sok hivatalnok, illetve a főhivatalokat betöltő arisztokrata volt kénytelen Pesten és Budán – hosszabb, rövidebb ideig – berendezkedni.
Ugyanezek az intézkedések elősorban Budát érintették, de 1767-től már jó közlekedés, hajóhíd kapcsolta egybe Pestet és Budát, tehát lehetett tudni, hogy a Budára és Pestre áramló hivatalnokok, tudósok valamiféle konjunktúrát indítanak el.
Pest tehát fejlődött, de milyen volt a Hatvani kapu környezete, ahol Kölber Kázmér 1784 tavaszán megnyitotta műhelyét? A városfal még állt, igaz szorosan beépült, ahhoz mind a falon belül, mind kívül házak tapadtak. A Kölber-üzem a városon belül volt, szorosan a kapu melletti házban. Ha megnézzük a korabeli térképeket, a mai Kossuth Lajos utca és a Magyar utca akkori kereszteződése egy pici teret alkotott, ennek nyugati vége volt a Hatvani kapu, egy szűk átjáró a városfalon. A falon belül nagyjából a mai utcaszerkezet volt. A falon kívül már sokkal lazább volt a beépítés, kertek, kisebb házak álltak itt, igaz, az a csatornamaradvány, amelyet Mikovinyi Sámuel az 1750-es térképén még feltüntetett, már csak árokként vagy nyomokban volt látható.
Kölber Kázmér nemcsak műhelyt nyitott ezen a napon, hanem polgáresküt is tett, tehát városi polgárrá vált, amely azt jelentette, hogy a város előkelőbb köreihez tartozott. Az 1787-es összeírásnál Pesten összesen 975 polgár, illetve mester volt, igaz az összeírás csak a keresztény férfilakosságra szorítkozott, de mindenképp látszik, hogy már Kölber Kázmér is e szűk felső réteg tagja volt. A városban ezenkívül összeírtak még 477 papot, 697 nemest, olyan személyt, aki paraszt vagy polgár majdani örököse lesz 794-et, 180 parasztot, 124 tisztviselőt és 3958 zsellért, ez alapján Póor János a Buda, Pest, Óbuda a 18. században című tanulmányában (Megjelent a Budapesti Negyed 20–21. számában) Pest népességét 24 297 főben határozta meg.
Pestre és Budára tehát a kortársak szerint is nagy fejlődés várt, a következő években ezt tetézte a napóleoni háborúk hadi konjunktúrája, valamint az, hogy Budán rendezte be székhelyét az ifjú József főherceg, Magyarország nádora, aki célul tűzte ki Pest fejlesztését. A Kölber-gyár pedig ebben a gazdasági környezetben másfél évszázadig kitűnően prosperált.
Nyitókép: A Kölber-kocsigyár raktára a VIII. kerületi József utcában 1889-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció