Sokféleképp lehet igazolni, hogy Buda városa a késő középkori Európa tudományos és kulturális vérkeringésének tevékeny részese volt. Amikor a kontinensen Johannes Gutenberg német ötvösmester elindította a könyvnyomtatást, Magyarország az elsők között honosította meg az új találmányt, és abban a tekintetben is élen járt, hogy nemzeti történetét ilyen újszerű formában is megjelentesse.
Rekonstrukciós rajz a Mátyás-kori budai Várról Hauszmann Alajos: A magyar királyi vár című 1912-es művében (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár – OSZK)
A történészek a kiegyezés korszakától napjainkig egyre több megalapozott információt állapítottak meg Hess András nyomdájáról és a Budai Krónikához köthető személyekről és helyszínekről. Az első hazai nyomda létesítését főként az ország humanista értelmiségi köre támogatta, élükön Vitéz János esztergomi érsekkel, Hunyadi Mátyás mentorával (Vitéz 1454-ben éppen Mainz városában járt diplomáciai tárgyaláson, ahol Gutenberg nyomdája is volt). Maga Mátyás király is hallott a nyomtatásról, de sokáig előnyben részesítette a kézzel írt és festett, díszesebb kódexek gyűjtését (ezt fennmaradt Corvinái is igazolják).
Korabeli, XV. századi ábrázolások Vitéz János érsekről, a hazai humanisták vezetőjéről: a Tribrachus-kódexből (balra) és a Plautus-kódexből (jobbra) (Források: Magyar Elektronikus Könyvtár – OSZK; Wikimedia Commons)
Amikor a király utasította Kárai László (egyes forrásokban Karai László) budai prépostot és alkancellárt, hogy utazzon Rómába pápai támogatásért a cseh uralkodóval szemben, vélhetően Vitéz János volt az, aki külön megbízással kérte Kárait: győzze meg az egyik nyomdászt, hogy költözzön át Budára, és létesítsen itt saját nyomdát. Kárai 1470 végén érkezett Rómába, és találkozott a helyi Lauer-nyomdában dolgozó német származású Andreas Hess, magyarosan Hess András nyomdásszal.
Egy XVI. század eleji nyomda illusztrációja. Hess András műhelye is hasonló lehetett, csak kevesebb segéddel (egyes történészek szerint segéd nélkül) és egyetlen présgéppel (Forrás: Tolnai világtörténelme 10./Arcanum)
Az ígéret szerint Hess teljesen önálló műhelyt alapíthatott Budán, adókiváltságokkal, saját olvasótáborral és vevőkörrel, biztos megélhetéssel. Az ajánlatot még vonzóbbá tette, hogy ekkorra Mátyás király udvara már az itáliai humanisták körében is becses hírnévnek örvendett. Az átcsábítás sikeres volt: Kárai prépost 1471. március elején tért vissza Budára hivatalába, Hess András pedig saját római betűkészletével 1471 késő tavaszán (egyes források szerint 1472-ben) érkezett a magyar fővárosba. A nyomdához szükséges ingatlant is Kárai biztosította, ami a budai Várban volt a mai Hess András tér nyugati oldalán, a 4-es házszámú épület helyén.
A budavári Hess András tér napjainkban. Nyugati oldalán védőponyva takarja a felújítás alatt álló Pénzügyminisztérium palotáját, és a 4-es házszámú épületet, melynek helyén Hess nyomdája működhetett (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)
A keskeny térnek számos korábbi neve ismert: az Árpád-korban Szent Miklós utcájának hívták, Mátyás király és a Hess-nyomda idején pedig Ötvös utcának (mivel ekkor főleg ötvösműhelyek foglaltak itt helyet). A török időkben Hüszrev pasa piacaként ismerték, a XVII–XIX. században Collegium, Iskolaház, illetve Iskola térnek is nevezték, 1879-ben lett Pázmány Péter utca, 1936-ban XI. Ince pápa tér, s végül 1953-ban Hess András tér.
Egy 1955-ös fényképen a Hess András tér 4. Itt állhatott a XV. században Hess nyomdájának épülete (Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr)
A Hess András tér 4. szám 1966-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 111717)
Hess András 1471 nyarán a Kárai préposttól kapott házban összerakta fából készült présgépét, hogy ősszel megkezdhesse első budai munkáját, a vélhetően Vitéz János megbízásából készült Chronica Hungarorumot. Az események nem is alakulhattak volna szerencsétlenebbül Hess számára: ugyanezen ősz során Vitéz János, Janus Pannonius és a hazai humanista értelmiség valamennyi tagja szembefordult Mátyás királlyal. Mátyás leverte a felkelést, és házi fogságra ítélte Vitéz Jánost, aki ráadásul egy évvel később, 1472. augusztus 9-én el is hunyt. Hess ugyan elvesztette legfontosabb mecénását, a bizonytalanság ellenére a Chronica Hungarorum (becslések szerint) 200-250 példányban 1473. pünkösdjére (június 5.) elkészült.
Az 1473-as, eredeti Budai Krónika fennmaradt példányainak eltérései: az Országos Széchényi Könyvtár (balra), az ELTE Egyetemi Könyvtár (középen) és a Princetoni Egyetem könyvtárának példányai (Források: OSZK – Digitális Könyvtár; ELTE Digitális Intézményi Tudástár; Princeton University Library)
A latin nyelvű, 70 fólióból álló Chronica Hungarorum a magyarság történetét meséli el a hun-magyar eredettől indítva egészen Mátyás király uralkodásának első tíz évéig (1468-ig, a cseh háborúkat megelőző időszakig). Az első budai kiadvány elejére Hess ajánlása került, ami Kárai László prépost részére szól. Az alábbi részlet olvasható Horváth János 1973-as fordítása alapján:
„Tisztelendő László úrnak, a budai egyház prépostjának, apostoli főjegyzőnek, a felséges Mátyás király alkancellárjának! András előszava a Magyarok krónikájához.”
Az ajánlás latin sorai a Budai Krónikában (Forrás: OSZK - Digitális Könyvtár)
Az ajánlás került utoljára a nyomtatványba, történészek szerint nem zárható ki, hogy Hess először Vitéz Jánosnak ajánlotta a munkáját, de az érsek kegyvesztettsége és korai halála miatt új mecénást kellett keresnie, aki végül maga Kárai prépost lett. A nyomtatvány végén, a kolofonban szerepel az „Andreas Hess” mint név. Az utókor csakis innét ismerheti a nyomdász teljes nevét:
„Befejeződött Budán az Úr 1473. esztendejében pünkösd előestéjén Hess András által.”
A Budai Krónika utolsó két sora Hess András nevével (Forrás: OSZK - Digitális Könyvtár)
A kiadvány megjelenése után Hess András számított Magyarország első könyvkereskedőjének is. A lehetséges hazai vevők főként a királyi udvar hivatalnokai és a Budán élő papság lehettek, akik ismerték a latin nyelvet, és tudtak olvasni. Külföldön is érdeklődtek a Budai Krónika iránt, például délnémet területen számos kéziratos másolatot készítettek – ezek egyike eljutott ahhoz a Hartmann Schedel történészhez, akinek az 1493-ban megjelent világkrónikájában a leghíresebb Mátyás-kori Buda-ábrázolást láthatjuk.
A Budai Krónika 1900-as reprókiadásának két oldala a Szépművészeti Múzeum Könyvtárában (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)
A Mátyás király és humanisták közötti feszülő viszony, ebből (is) fakadóan a mecénások hiánya miatt a nyomda nem bizonyult hosszú életűnek, néhány kisebb munkát követően megszűnt (pontos dátumról nincs forrás, de valószínűleg 1477 és 1480 között). Hess András további sorsáról sem maradt fenn adat. Később Buda hosszú török megszállása alatt (1541-től 1686-ig) a Budai Krónika példányai is hasonló sorsra jutottak, mint Mátyás Corvinái: többségük elpusztult vagy eltűnt, és jellemzően (még a XV–XVI. századok folyamán) a külföldre került vagy menekített példányok közül maradtak fenn. Bár készültek róluk kéziratos másolatok, későbbi nyomtatott kiadásra bő három és fél évszázadon át nem került sor, egészen 1838-ig: ekkor Budán Podhraczky József akadémikus jelentette meg fordítás nélkül „Chronicon Budese” címmel – innentől használta (és használja) a szakirodalom a „Budai Krónika” megnevezést.
Az 1838-as Chronicon Budense egyik példányának címoldala a Szépművészeti Múzeum Könyvtárában (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)
Az eredeti, 1473-as Chronica Hungarorumok közül mai ismereteink szerint tíz példány maradt fenn, ebből kettő található Magyarországon: az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), valamint az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár épületeiben. A nyolc külföldön lévő példány nyolc különböző városban lelhető fel, ezek: Bécs, Lipcse, Krakkó, Párizs, Princeton, Prága, Róma és Szentpétervár. A Prágában őrzött példány az egyetlen, melynek kötéstáblái is eredetiek, vagyis Hess budai nyomdájában készültek.
A Prágában őrzött Chronica Hungarorum eredeti, Hess budai műhelyében készült első (balra) és hátsó (jobbra) kötéstáblája (Forrás: typographia.oszk.hu)
Az Országos Széchényi Könyvtár mai épülete a Dózsa György tér felől. Az intézmény 1843 és 1875 között a Budai Krónika két eredeti példányát is birtokolta (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)
A két budapesti példány közül az egyik megszakítás nélkül Magyarország területén tartózkodott: az Egyetemi Könyvtárban őrzött Chronica a XVIII. század során a Dessewffy család tulajdonában megjárta többek közt Kassát és Nagyszombatot is, majd 1800-ban hosszú küzdelem után vette meg Jankovich Miklós műgyűjtő. Alighogy megszerezte a művet, maga Széchényi Ferenc akarta tőle megvásárolni, aki 1802-ben, saját, felbecsülhetetlen értékű könyvtárának és egyéb gyűjteményeinek átadásával megalapította a nemzeti könyvtárat és a nemzeti múzeumot (mint közgyűjteményt, egy közös intézményként, ahogy az alapító okiratban is szerepel).
A Budai Krónika megszerzése Széchényi Ferencnek akkor nem sikerült, ám miután Jankovich csődbe jutott, könyvtárát, benne az első magyar nyomtatott könyv fennmaradt példányával a magyar országgyűlés 1836. június 17-én felvásárolta, és átadta a Nemzeti Múzeumnak, amelynek akkor a könyvtár is része volt, így került a kötet Pestre. Az Országos Széchényi Könyvtár később, 1949-ben vált külön a Nemzeti Múzeumtól.
Jankovich Miklós (balra) és Széchényi Ferenc gróf (jobbra) portréi. Mindketten a régi kincsek mentői, a nemzet mecénásai voltak (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár – OSZK)
Amikor 1873-ban elkezdték építeni az Egyetemi Könyvtár ma is ismert épületét a pesti Ferenciek terén, a Nemzeti Múzeum jelentkezett, hogy befogadja az építési területen elbontott, a ferences kolostor egy korábbi épületéhez tartozó köveket, és cserébe az Egyetemi Könyvtár kaphatott néhány szabadon választott kötetet a Széchényi Könyvtártól. Ezek egyike a Budai Krónika volt, s így került a Jankovich-féle példány 1875-ben az egyetem tulajdonába.
Klösz György 1900-as felvétele az Egyetemi Könyvtár épületéről a Ferenciek terén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára)
A Széchényi Könyvtár munkatársai nem voltak boldogok, ugyanakkor a kötet náluk már duplumnak számított: egy másik eredeti példány – mely ma is az OSZK birtokában van – először egy bécsi könyvpiacon tűnt fel 1843 áprilisában, egy Hildebrand családnevű orvos gyűjteményének árverezésekor. Horvát István, a Széchényi Könyvtár korabeli igazgatója (1815-től 1846-ig) József nádorhoz fordult anyagi segítségért, aki megadta a szükséges támogatást. A kötetet sikerült 443 forint és 3 krajcár vételáron megszerezni, majd Pestre érkezett, a Széchényi Könyvtárba (érdekesség, hogy a Chronicával egy időben vásárolt 54 másik tétel vételára együttesen nem érte el a 300 forintot sem).
Horvát István, a Széchenyi Könyvtár igazgatója (balra) és Habsburg József, Magyarország nádora (jobbra) tette a legtöbbet a Bécsben árverésre bocsátott Chronica megszerzéséért (Forrás: Digitális Képarchivum – OSZK)
Bár egyik fővárosi példány sem őrizte meg az 1473-ban, Budán készült eredeti kötését, a Hildebrand-féle példány lapjai teljesen épek, 550 éve sértetlenek, ezért később erről a példányról készítették a reprint-, vagyis hasonmás kiadásokat. Az első ilyen 1900-ban jelent meg Budapesten, Ranschburg Gusztáv kiadásában: a kötethez Fraknói Vilmos pap és filozófus, egyben a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának munkatársa írt bevezető tanulmányt, melyet maga a 70 táblányi latin nyelvű krónika hiteles másolata követett.
Fraknói Vilmos katolikus pap, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (Forrás: Digitális Képarchivum – OSZK) és a tanulmányával kiegészített 1900-as hasonmás-kiadás címoldala (Forrás: MTA Könyvtár)
Az 1900-as kiadáshoz (meglepő módon) nem közöltek magyar fordítást, a nagyközönségnek egészen 1973-ig, a Budai Krónika megjelenésének 500. évfordulójáig kellett várnia az első teljes és nyilvános magyar változat kiadásái Horváth János irodalomtörténész fordításában – ez a kötet viszont a reprinteket nem tartalmazta. Az 550. évforduló alkalmával, vagyis 2023-ban a Széchényi Könyvtár a legteljesebb formában újra kiadta a Budai Krónikát, mely egyszerre tartalmazza a reprinteket és a magyar fordítást is. A nyomda emlékezete sem múlt el: 2016-ban a Mátyás-kori Hess-nyomda feltételezett helyére, a Hess András tér 4. falára domborműves emléktáblát helyeztek el.
Filmrészlet a Hess András tér 4. falán lévő emléktábla 2016. szeptember 2-i avatásáról. A képen az alkotó, Rieger Tibor szobrászművész és Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester (Forrás: YouTube/Budavári Önkormányzat)
Önmagában mérföldkő, hogy Csehországot leszámítva (mely a Német-Római Császárság része volt, így Gutenberg híre és találmánya oda gyorsabban eljuthatott) Magyarországon, ezen belül is Budán létesülhetett a térség első nyomdája. Az is kiemelkedő, hogy a Hess műhelyében 1473-ban készült Chronica Hungarorum volt Európa második legkorábban nyomtatva kiadott nemzeti története (egy spanyol történet előzi meg 1470-ből). Ezek az adatok is megerősítik Buda reneszánsz kori fényét, az innováció és műveltség karakán jelenlétét a kontinens városai és királyi székhelyei között.
Nyitókép: A Budai Krónika Prágában őrzött eredeti példányának eredeti első kötése (Forrás: typographia.oszk.hu); A Hess András tér 4. szám alatti épülete egy 1966-os fotón, itt készült Mátyás uralkodása alatt az ország első nyomtatott könyve (Forrás: Fortepan/Képszám: 111718)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció