Illusztráció: a budavári Városháza 1845-ben.

Az Óvárosháza, másik nevén régi városháza a Vár egyik leglátogatottabb helyén, a Mátyás templommal majdnem szemben található egyemeletes épület. Három homlokzati oldala közül leghosszabb a Szentháromság utcai, a nyugati az Úri utcára, a keleti homlokzata pedig a Tárnok utcára és a Szentháromság térre néz.

A kezdetektől számítva nyolcszáz éves múltra tekint vissza. A XIII. század közepétől itt már épületek álltak, a régi városháza helyén is több kisebb állhatott. Amit mi régi városházaként ismerünk, Buda visszafoglalása (1686) után építették fel, pontosabban újjá, 1710-ben már üléseztek benne. Pest, Buda és Óbuda egyesítéséig ténylegesen városházaként működött. 

A történelem során többször is gazdát cserélt, majd évekig üresen állt. Két éve a Magyar Nemzeti Bank alapítványa, a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (PADA) tulajdonában van. Új tulajdonosa két nagy lépcsőben újítja fel, és kétféle funkciót is szán neki. Az egykor zárt intézményt megnyitják: a pinceszinten és a földszinten lesznek a közösségi, látogatható terek. Könyvesbolt, étterem és kiállítótér is lesz itt, míg az emeleten angol nyelvű doktori iskola fog működni.

A rekonstrukció első üteme tavasszal elkezdődött: a munkálatoknak láthatóan az értékőrzés és -mentés jegyében láttak neki. Két jelentősebb építészeti beavatkozás lesz: egyrészt beépítik a tetőteret, ami eddig használaton kívüli padlástér volt, másrészt befedik az udvart. A Hadik-szobor felől nyitnak egy új bejáratot – ami valójában nem új, mert ott is volt bejárat, csak azt az idők során befalazták.

Különleges lelet a pincéből

A Budapesti Történeti Múzeum régészei március közepén kezdték meg az épülethez tartozó Úri utca és a Szentháromság utcai pinceterek feltárását. A feltárómunkát nem csupán a szakmai kíváncsiság tette szükségessé, hanem az értékőrzés is, ami a tulajdonosnak ugyanúgy célja, és csak a feltárásokat követően láttak neki a felújításnak. A márciusban megtalált pénz különlegessége, hogy budapesti ásatáson még nem került elő középkori spanyol aranypénz. Az érme az Amerika felfedezése utáni, tehát a spanyol gyarmatosítás kezdeti időszakából származik, kibocsátása 1497 utánra tehető.

A rekonstrukció során szükség volt az épület korszerűsítésére, ugyanis az '50-es években alkalmazott megoldások elavultak. A II. világháború után felkerült födém nem volt alkalmas a teljes körű felújításhoz, azt teljesen lecserélték. A cserét viszont csak szakaszosan, kilenc ütemben lehetett elvégezni. Közben az ázástól is óvni kellett az épületet, ezért a régi tetőket ideiglenesen fent hagyták.

Bővítés térben és funkcióban

A bővítés egyik eleme, hogy az épület két udvara üvegfedést kap, ezzel a külső terek belsőkké válnak. Itt kap helyet az éttermi fogyasztótér, a kávézó és a fogadótér. A második bővítés, hogy noha az Óvárosháza emeletes, az eddig kihasználatlan padlásteret beépítik és hasznosítják. A doktori iskolához tartozó előadótermek és kutatóterek lesznek a padlástérben. 

A harmadik bővítés valójában nem a négyzetméterek növelését jelenti, hanem sokkal inkább a történelem megmutatását. A kutatások során az épület alatt felfedezett, a török kor óta nem használt pincék kapnak funkciót, kiállítótérként hasznosítják őket.

Betekintés az épület múltjába

A megmutatás, betekintés szó szerint vehető, ugyanis néhány különleges helyen tényleg megmutatkozik az épület múltja, s ezzel együtt a történelem. Egykori kőkeretek, kapuk és ablakok jelennek majd meg, „a látogatók a padlóba beépített üvegfödémeken keresztül láthatják a múlt egy-egy darabját” – tudtuk meg. Sőt, megújult a régi városháza tövében álló, városvédő Pallas Athéné-szobor is.

„Az Óvárosháza felújítási munkálatai az utolsó szakaszba érkeztek, a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány közzétette az épület II. ütemének kivitelezésére vonatkozó nyilvános közbeszerzési eljárást, melynek becsült értéke 3, 6 milliárd forint” – olvasható a PADA honlapján. Ez a nagy újjáépítési szakasz olyan kívülről is látványos elemeket foglal majd magában, mint a homlokzat megújítása, a nyílászárók elhelyezése és a gépészeti, valamint az elektromos szerelés java. Utóbbi azért érdekes, mert a török időben nem volt elektromos világítás, a gépészeti és elektromos szerelvényeket ezért ügyesen el kell rejteni. A felújítást az épület teljes belső berendezése zárja, ezt követően, 2017 őszén oktatási és közösségi térként nyílik majd meg az Óvárosháza.