Bár a halottak napja keresztény ünnep, tisztelet illeti a más vallásúak halottjait is – ennek kapcsán jutott eszünkbe egy különös temető. Török fejfák álltak benne, különböző turbános kövek. Aztán a Fortepan archívumában rá is bukkantunk a régi felvételekre: valóban volt ilyen.

A történet persze régre nyúlik vissza: tartós és jelentős mohamedán jelenlét Budán a XVI. századi török hódítások óta volt. Igaz, már korábbról is van adat az úgynevezett böszörmények jelenlétére (akiknek a nevét őrzi a XII. kerületi Böszörményi út is), akik feltehetőleg muszlim kereskedők voltak. Származástól függetlenül így hívtak a régi magyarok mindenkit, aki Mohamed követője volt. Hogy ők, Pest és Buda egykori kereskedői hová temetkeztek, ma már nem tudjuk.

A török korban azonban sokan telepedtek le a hódítók közül a mai fővárosban. Jelenlétüknek néhány nyoma ma is megtalálható: elsősorban a fürdőik, a Vár egyes erődítései (illetve ezek alapfalai) és még néhány kisebb épület. Síremlékeik közül kevés maradt fenn – de a leghíresebbet, a Gül baba türbét messze földön ismerik. Két török temetőről lehet tudni: az egyik a Vár északi végében volt a mai Hunfalvy utca és Batthyány utca sarkán. Ide a törökökön kívül magyarokat és zsidókat is temettek. A másik temető Pesten volt, a Kecskeméti kapunál, a mai Kálvin téri református templom helyén állt.

(Fotó: Fortepan)

Ezenkívül elszórtan máshol is voltak török sírok: ilyenekre a Döbrentei térnél, a Buzogány-torony és a Déli rondella lábánál találtak. Ezek valószínűleg a katonasághoz köthető személyek sírjai. Elkeseredett, utolsó vérig menő harcok voltak 1686-ban, mire a szövetséges csapatok bevették itt a rondellát – volt hát kit temetni.

A turbános sírkövek ebből az időszakból maradhattak a Vár lejtőjén. Pontosabban: mind a török korból valók, de különböző helyekről, tehát itt tulajdonképpen csak az 1960-as évek közepétől állnak. Buda 1686-os visszafoglalásáról több korabeli metszet készült, ezek egyikén feltűnik a félig lerombolt rondella mellett egy kidőlt-bedőlt török temető is. Ez a kép vezette a II. világháború utáni rekonstrukciót végző történészeket is, amikor jóformán visszaépítették a középkori Budát a déli oldalon. Az így, a metszet alapján itt elhelyezett sírkövek egy része a feltárások során a környező területen került elő, vagy a Vár valamelyik régi épületének a falából bontották ki azokat a romeltakarítás során. Szigorúan véve tehát nem is temető ez, inkább emlékhely.

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A régi fotókon látszik (és emlékezhetünk is rá), hogy viszonylag sok turbános sírkő volt (nagyjából húsz). Jól is mutattak a nagy füves térségen, amelyet a rondella tövében növő évszázados nagy akácfa uralt (és ural ma is). A sírok mellé stílszerűen különlegesebb keleti növényeket ültettek: atlaszcédrust és perzsa varázsfát (meg tiszafát is, amely most már alaposan el is takar néhány sírkövet). Az archív képeken látszó apró facsemeték mára nagyra nőttek, ezek jelzik, hol is kéne keresnünk a régi temetőt.

Ugyanis alig maradt turbános sírkő. Valahogy elkoptak, eldőltek, többet megrongáltak, vagy csak magától letört, elhasadt, néhányat meg bizony el is vihettek. Ma már kerítés védi a megmaradtakat. Az eredeti tábla is nagyon kopottas, alig kivehető. Pedig erre rá van vésve az említett, Budát ábrázoló metszet („Török temető/Hallart-Wening metszete alapján/1686/”). 2000-ben hazai török vállalatok jóvoltából kicsit rendbe szedték a terepet, ennek köszönhetjük, hogy ennyi is megmenekült belőle. Reméljük, így most már nem tűnik el teljesen a várlejtőről ez a különleges emlékhely.