Miért omlott be 150 éve a Bazilika kupolája?

Százötven évvel ezelőtt, 1868. január 22-én, egy szerdai nap délutánját nagy robaj zavarta meg Pesten. Beomlott az akkor már közel 20 éve épülő lipótvárosi templom kupolája. A mai Szent István-bazilika félkész épületét szinte teljesen tönkretette a katasztrófa, amelyről a Vasárnapi Ujság így számolt be:

„(A lipótvárosi bazilika) kupolája f. hó 22-kén délután összeomlott. Az összeomlásnak fő oka valószinüleg azon pilléreknek gyengesége volt, melyeken az egész kupola terhe nyugodott, és melyek csak kívülről épittettek szilárd anyagból, belsejök mindenféle lim-lommal tömetett tele. Már deczember hóban mutatkoztak repedések, de a megvizsgálására kiküldött bizottmány oda nyilatkozott, hogy ezek az épitményt nem veszélyeztetik. Január 7-kén azonban már igen veszélyes repedések mutatkoztak — elháritására azonban semmi lépések sem tétettek. Igy előre volt várható e szerencsétlenség, melyet az e napokban uralkodott nagy szelek végre meg is hoztak. Emberélet nem esett áldozatul.”¹

Lipótváros temploma 1851-től épült, bár már 1821 óta gyűltek az adományok a templom felépítésére. A területen ekkor ugyan már állt egy kisebb templom, de korábban a telek sokkal profánabb célokat szolgált: heccszínház volt a XVIII. század végén, azaz állatviadalokat tartottak itt. A folyamatosan gyarapodó Lipótvárosban egyre nagyobb igény volt egy templomra. Nagy lendületet adott a kezdeményezésnek az 1838-as árvíz, mivel ebben az időben ezen a helyen egy kisebb magaslat állt, amit nem öntött el a jeges ár, és itt több száz ember talált menedéket, akik menekülésük után fogadalmi felajánlásokkal segítették a pénzalap összegyűlését. A templomot Hild József tervei szerint hellenisztikus stílusban kezdték el építeni. Hild tervei szerint az épület fő eleme a négy pillérrel alátámasztott kupola lett volna, amely kupola terheit 2-2 ívvel vezették volna tovább, ezek az ívek képezték volna a mellékhajókat.

Az eredeti építőmester, Hild József 1867-ben elhunyt, és az építkezés vezetésével Ybl Miklóst bízták meg. A katasztrófa után Ybl a Magyar Mérnök és Építész Egylet közgyűlésén tartott felolvasást.

Ybl itt megemlítette, hogy 1867-ben, mikor az épületet átvette, a saját szemléje mindet rendben talált, igaz, a főpillérek belsejéről olyan információt kapott, miszerint „a főpillérek újlaki kőből és táglából készült vegyes falból állnak, és téglafallal burkolva vannak, – de ezen munka oly pontosággal és figyelemmel eszközöltetett, hogy a legkisebb hézag is betöltetett, és a különnemű anyag a legpontosabban volt összeillesztve.”²

A Pest-lipótvárosi Bazilika 1874. november 15-én közölt látványterve a Vasárnapi Ujság című lapban. Ybl Miklós utóbb módosított az épület  megjelenésén (Forrás: Halász Csilla – Őrfi József – Viczián Zsófia: Ybl összes, Látóhatár Kiadó, 2015; fotó: Fortepan)

A lipótvárosi Bazilika metszete. A tervezést az 1867-ben elhunyt Hild Józseftől örökölte meg Ybl Miklós (Forrás: Halász Csilla – Őrfi József – Viczián Zsófia: Ybl összes, Látóhatár  Kiadó, 2015)

Mindezek ellenére Ybl lassan haladt a kupolával, azt csak annyira folytatta, amennyire Hild alatt még előkészítették, és ez a munka 1867 szeptemberében be is fejeződött. Több módosítást is javasolt, és meg akart győződni, hogy a pillérek hosszabb távon is bírják a terhelést, épp ezért az építkezést más részekkel folytatta, közben a módosítási javaslatai jóváhagyásra vártak. A kupola és a pillérek tekintetében úgy számolt, hogy ha a főpilléreken nem jelentkezik semmi probléma, akkor 1868-ban be tudja fejezni a kupolát, és 1869-re a teljes építkezést.

November-decemberben azonban repedések jelentkeztek a főpilléren, ami Yblben aggodalmakat keltett a pillérek belső anyagának és az egész épület biztonságának tekintetében. Decemberben egy bizottság vizsgálta meg az épületet, de a szakértők konkrét lépéseket nem javasoltak, csak további várakozást. Január 7-re azonban a repedések már akkorára növekedtek, hogy Yblt utasították egy vészterv készítésére, egyelőre a kupola bontása nélkül. Ybl négy új oszlop építését, és a boltozatok vasrudakkal való összeköttetését javasolta. Azonban az épületben a repedések egyre növekedtek, és január 20-án már arra tett javaslatot, hogy a kupola bontását el kell kezdeni. Január 21-én nagy vihar tombolt Pesten, ami tovább rontotta a helyzetet, a hatóságok a környező utcákat le is zárták. Ybl január 22-én már elkerülhetetlennek tekintette a kupola összeomlását, amely 3 óra 10 perckor be is következett. Mivel erre már számítottak, így emberéletben nem esett kár. E napra egyébként újabb bizottsági szemle volt tervezve, de szerencsére arra nem a katasztrófa idején került sor. A kárt 200 ezer forintra becsülték.³

Ybl szerint a beomlás egyik oka a nem megfelelően kivitelezett pillérekben volt keresendő, de a szakember tervezési hibákat is felfedezett, miszerint a kupola ívei nem a megfelelő módon támaszkodtak a pillérekre.

A Szent István-bazilika a Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) felől. A felvételt 1893 körül készítette Klösz György (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.022)

A főváros XIX. században legjobban fejlődő, elegáns kerületének polgárai monumentális templomot kívántak emelni (Fotó: Timár Sára, forrás: Halász Csilla – Őrfi József – Viczián Zsófia: Ybl összes, Látóhatár Kiadó, 2015)

A kiküldött szakértők megállapították, hogy annak fő oka az északnyugati pillér összeroskadása volt. A vizsgálat azt is kiderítette, hogy Hild József terve valóban hibás volt. Kherndl Antal⁴ szerint nem is a pillérek rossz anyaga volt a katasztrófa legfőbb oka, hanem az Ybl által is jelzett hibás tervezés: „a fennforgó esetben azt találadjuk: hogy az említett erők (írása korábbi részében leírta a kupola által kiváltott erőket – a szerző) középeredője az oszlop talpán kívül esik. […] e szerint a lipótvárosi főtemplom kupolájának leomlása annak volt következése: hogy a főpilllér a rajta nyugvó boltozatok által eldöntetett”⁵

Bár a kultuszminiszter, Eötvös József komoly vizsgálatot rendelt el, hivatalos jelentés nem készült, és a felelősöket sem nevezték meg. A beomlás után egy évig szünetelt a munka, majd a romok eltakarítása és a hibásan kivitelezett épületrészek bontása 1871-ig tartott. A főépítész továbbra is Ybl maradt, aki újratervezte az épületet, amelynek stílusa is megváltozott, hiszen Hild József hellenisztikus terveit neoreneszánsz elképzelés váltotta fel. Az új tervek alapján az építkezés 1875-től folytatódott és 1905-ig tartott. Bár Ybl 1891-ben elhunyt, a templom az ő tervei szerint készült el.

Nyitókép: Timár Sára

Felhasznált irodalom:

• A Szent István Bazilika honlapja: www.bazilika.biz

• Budapest Krónikája (Szerkesztette Bart István), Corvina, Budapest

• A Magyra Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1868/1., ill. 4. szám

• Vasárnapi Ujság 1868/4. szám

• Fotók forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.022) és Halász Csilla – Őrfi József – Viczián Zsófia: Ybl összes, Látóhatár Kiadó, Budapest, 2015