1883. június 24-én számos neves személy gyűlt össze egy budapesti múzeum megnyitására. Erről a Fővárosi Lapok 1883. június 25-i száma így számolt be: 

„A technológiai muzeum megnyitása vasárnap délelőtt ment végbe. Sokan voltak jelen, köztük b. Bedekovics miniszter, Tanárky Gedeon és Matlekovics államtitkárok, gr. Szapáry István főispán, báró Hornig püspök, Pulszky Ferenc, Rátb Károly főpolgármester, gróf Zichy Jenő, Keleti Károly, Ráth György, Szily Kálmán, Suess bécsi tanár (ki e meg- nyitásra jött le), Ballagi Mór, Hegedűs Sándor, sat.  A megérkező Trefort minisztert a középső teremben fogadták. Szalay Imre osztálytanácsos üdvözlé, megköszönve neki e muzeum létesítését s kérve annak megnyitását. Válaszában a miniszter kiemelte, hogy korunk megbecsüli a munkát és hogy a kisiparos és kézműves hanyatlása bajának csak egy orvossága van, ha t. i. a kisiparosok szakszerűen képzik magukat s versenyképesekké válnak. Erre valók az ipari iskolák és múzeumok. A miniszter is, mint az üdvözlő szónok, megemlékezett az elhunyt Hegedűs K. Lajosról, kinek ez intézet létrehozásában is sok érdeme volt. A miniszter éljenzés közt indult megnézni a termeket, miközben az ipartársulatok nevében Walser Jakab mondott neki köszönetét e muzeum létrehozásáért, valamint azért is, hogy Ráth Károlyt állitá ez intézet élére. Vagy egy óra hosszáig időzött a miniszter, mialatt bemutatták neki a termeket, a működésben levő gépeket és az intézet személyzetét is."

A cikkből kitűnik, hogy a korszakban mennyire vették komolyan ezen intézményt, mennyi jeles személy vett részt a megnyitásán – elég, ha csak azt nézzük, hogy a megnyitón részt vevő személyek közül hányról neveztek el utcát, teret a későbbiekben. A nevezetes megnyitó a Rákóczi út 5. szám alatt történt. Jogosan kérdezhetnénk: miért nem tudunk arról, hogy a Rákóczi úton lenne a Technológiai Múzeum? A válasz egyszerű, ugyanis néhány évvel később elköltözött új épületébe, a József körút és a Népszínház utca sarkára. Akkor ott keressük? Nem.

Ugyanis a múzeum alapítói nem egy poros, csak a múlttal foglalkozó intézményt szerettek volna itt látni, hanem olyat, amely ezer szállal kapcsolódik az ipari fejlődéshez. Ezért e múzeum feladatává tették, hogy „anyagvizsgálatokkal és mérésekkel segíti az ipar fejlődését”. Néhány éven belül ez lett az intézmény fő profilja, nem a múzeumi munka, amely így lassan elsikkadt, és jó pár értékes tárgy külföldi múzeumokba került. A múzeum 1927-ben végül meg is szűnt. 1935-től ugyan ismét volt műszaki múzeumunk, de az csak rövid ideig volt látogatható, majd a visszacsatolt Kassára költözött, és 1945 után ott is maradt. 

A Műszaki Tanulmánytár B terme (Fotó: MMKM) 

Újabb néhány év telt el, mire az 1950-es években megalakult a Művelődési Minisztériumban egy műszaki emlékeket gyűjtő és kutató csoport, amely 1965-ben Lágymányoson raktárépületet kapott. 1973. január elsejével ismét múzeumként, Országos Műszaki Múzeum néven működött, de állandó kiállítóhely nélkül. A raktárközpontot 1983-ban tovább bővítették, de a gyűjtemény egésze továbbra sem volt látogatható, a gyűjtemény egyes darabjai csak külső helyszíneken rendezett időszaki kiállításokon voltak láthatók. Egészen így maradt 2006-ig, amikor is a raktárak átrendezésével azok látogathatók lettek. 2009-től pedig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum keretén belül folytatja munkáját.

Hol és mi nézhető meg most? Budán, a XI. kerületben, a Prielle Kornélia utca 10 alatt, a Műszaki Tanulmánytár – most e néven várja a látogatókat – állandó kiállításán 16 ezer (!) tárgy látható a három teremben. Közöttük olyan kuriózumok, mint az első Bánki-Csonka porlasztós motor, az első magyar számítógép vagy a Zareczki Gyufagyár 400 ezer gyufából készült látképe.

A mostani tervek szerint pedig az egykori Közlekedési Múzeum helyén – amely ugye nagyobb, tágasabb helyre, az Északi Járműjavító Diesel csarnokába költözik – felépülő Magyar Innováció Háza ad majd teret a magyar műszaki innováció legjelentősebb darabjainak bemutatására.