Hídon átkelni. Van ebben valami misztikus. Két világ között lenni egy rövid időre, a hömpölygő víz vagy a mélység fölött. Időnként tömegközlekedési eszközökön látni is, hogy egy-egy utas keresztet vet ilyenkor, hálát adva a szerencsés átkelésért.

Az Erzsébet híd napjainkban (Fotó: Deák Márton/Lechner Tudásközpont)

A magyarok kedves királynéjáról elnevezett karcsú, fehér Erzsébet híd Budapest újabb hídjai közé tartozik, annak ellenére, hogy építéséről már 1893-ban törvénycikkely született. A munkálatok 120 évvel ezelőtt, 1898-ban kezdődtek, a kész műtárgyat pedig öt évvel később, 1903. október 10-én adták át a forgalomnak.

A régi híd 1907-ben (Forrás: Fortepan)

A hídépítést a Közlekedési Minisztérium Duna-híd szakosztályának tagjaira, Nagy Virgilre, Czekelius Aurélra, Beke Józsefre, Gálik Istvánra és Gottlieb Ferencre bízták. Az általuk épített, akkoriban világújdonságnak számító lánchídnak nem volt pillére a mederben, a hídtestet a két mederszéli pillér és a köztük feszülő láncok tartották. Egészen 1926-ig nem volt hozzá hasonló.

Mit jelent a műtárgy kifejezés a mérnöki nyelvben? Semmiképp nem művészi alkotást, mint a köznyelvben. Semmi olyasmit, amit kitennénk a vitrinbe. Ehelyett azokat az építményeket nevezik műtárgynak, amelyek nem minősülnek épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaznak. Műtárgyak lehetnek tehát az utak, hidak, adótornyok, a távközlés és műsorszórás műszaki létesítményei, gáz, folyadék, vagy ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas műszaki alkotások.

A híd a mostani Március 15. tér és a Gellért-hegy között kapcsolta össze Pestet és Budát a Duna fölött. Az építkezés a pesti városrésztől áldozatot is követelt, le kellett bontani az akkori városháza épületét, ugyanis éppen az egyik acélpilon tervezett útjában állt. A Belvárosi plébániatemplomot szintén fenyegette a bontás veszélye, ez azonban végül mégis megmenekült.

A városszövetbe illeszkedő híd ma (Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont)

A pilon a hídépítésből a köznyelvbe került terminus technicus. A hidaknak azt a függőleges vagy közel függőleges tartószerkezeti elemét nevezik így, amely a kábelekről vagy láncokról érkező erőt az alépítményekre közvetíti. A kifejezés a kapu, bejárat jelentésű görög pülón szóból származik.

A Budapesti Hírlap 1903. október 10-én így írt az új hídról: „Az Erzsébet-híd hatalmas méretei leginkább kitűnnek a Lánchíddal való összehasonlításban. Az Erzsébet-híd tervezésekor a négyszögméterenkint való terhelést 450 kilogramra, a Lánc-híd tervezésekor csak 250 kilogramra vették föl. Az Erzsébet-híd medernyílása közel másfélszerese a Lánchíd középső nyílásának. Szélessége jóval nagyobb, mint a Lánc-hídé. Az Erzsébet-hídon a kocsiút, melyen a jövendőbeli villamos vasút vágányai is le vannak fektetve, tizenegy méter széles, a Lánc-hídon közel hét és fél méter; a negyedfél méter széles gyalogjáró pedig még egyszer olyan széles, mint a Lánc-hídé. Ehhez járul, hogy az Erzsébet-hídon a tartószerkezet a gyalogjárón kívül van, míg a Lánc-hídon elválasztja a kocsiutat a gyalogjárótól. Hatalmasak az Erzsébet-híd vaspillérjei; csúcsaik körülbelül egyenlő magasságban vannak a belvárosi templom tornyának a keresztjével. Az útpályáitól a pillér csúcsáig az Erzsébet-híd pillérje, kétszer oly magas, mint a Lánc-hídé”.

A régi Erzsébet híd csaknem fél évszázadig hibátlanul teljesítette kötelességét: előbb két krajcárért, majd az őszirózsás forradalom után ingyen juttatta át a Pestről érkezőket Budára, a budaiakat pedig Pestre. Sajnos azonban a II. világháború végén szörnyű csapás érte, 1945 egy bús januári napján a visszavonuló németek felrobbantották. A robbanás nem sikerült tökéletesen, de annyira azért mégis, hogy Erzsébet nem tudta tovább teljesíteni legfőbb kötelességét. A háború torz emléke, a pesti hídfő állva marad pilonja a Dunába szakadt lánccal és hídtesttel csaknem húsz évig emlékeztette Budapest népét a borzalmakra.

A hídcsonk 1950-ben (Forrás: Fortepan)

Az eredeti hídpálya 18 méter széles volt, amelyből a kocsiút 11 métert vett el, a maradék 7 méteren pedig kétoldalt egy-egy 3,5 méteres járda osztozott. A kocsiút közepén villamossínek futottak, amelyen először 1914-ben zötyögött át az első villamoskocsi, sok évvel a híd átadása után.

Szerelőszőnyegek összeállítása az épülő Erzsébet hídon 1963-ban (Forrás: Fortepan)

A hídcsonk és a folyóba rogyott romok kiemelése csak későn, 1958-ban kezdődött el, és két évet vett igénybe. Az így megtisztított mederben aztán megindulhatott az új korszakot jelképező, teljesen újratervezett híd építése. A terveket a romok kiemelése alatti időszakban az akkor már Kossuth-díjas, nemzetközi tapasztalattal rendelkező elismert hidászunk, Sávoly Pál készítette a kölni Mülheimer Brücke alapján, és ezért a munkáért 1965-ben Állami Díjat kapott. Sávoly sokévnyi virágzó magánpraxis után a háborút követő államszerkezeti változások hatására csatlakozott a Mélyépítési Tervező Vállalathoz, majd a jogutód Uvatervnél lett a hídosztály szakági főmérnöke.

Az eredeti pillérek maradványaira épült, modern külsejű új híd 10 méterrel szélesebb lett a réginél, mert a járdákat a hídpilléren kívülre helyezték, ennek köszönhetően már az időközben megnövekedett forgalmi igényeket is ki tudta szolgálni. A négyévnyi építkezést követő ünnepélyes átadást a nagy októberi szocialista forradalom ünnepére tervezték 1964-ben, mivel azonban a híd nem lett kész november 7-re, az átadást két héttel később, november 21-én tartották. Az eseményt a televízió is közvetítette. A hídavatásra tömegek voltak kíváncsiak, az első útjukra induló buszok és a villamosok csak araszolni tudtak az úttesten.

Az avatás előtti napokban terhelési próbát is tartottak, amelyet a főváros népének élénk érdeklődése kísért: „1964. november 17-én vasárnap került sor az Erzsébet-híd építésének utolsó látványos eseményére, a teherpróbára. A fontos munkához már kora reggel gyülekeztek a szakemberek, a járművek, s velük együtt a híd építését nyomon követő kíváncsi pestiek. A két hídfőnél reggel 9 órakor már együtt volt a teherpróbán részt vevő 155 jármű, 67 autóbusz, 24 locsolókocsi, 22 teherautó, 12 hármas villamos szerelvény, 4 villamos motorkocsi és két Diesel-mozdony” – írta a Magyar Nemzet.

Teherpróba 1964. november 17-én. A több mint 2000 tonnával megterhelt hídon 155 jármű állt (Forrás: Lechner Tudásközpont)

A 6300 tonnás kábelhíd pilonjai az eredetihez hasonlóan ismét acélból épültek, egész pontosan 29 darabból, amelyeket ezer tonna kábel tart össze. A folyamatos villamosforgalom okozta állandó rázkódás nem tett jót a hídnak, ezért az elektromos felsővezetékű kötöttpályás viszonylatokat lassan kiszorították a gumikerekű buszok. Az utolsó szerelvény 45 éve döcögött át a hídon, két évvel később, 1975-ben a síneket is felszedték.

A karcsú, fehér Erzsébet híd (Fotó: Jancsó Ágnes/Lechner Tudásközpont )

A mosás alapos, a híd alulról nézve is makulátlanul fehér (Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont)

Kisebb-nagyobb felújítások, állagmegóvási munkák azóta is adódnak a hídon, és makulátlan fehérsége sem a véletlennek köszönhető. Sokunknak ismerős az időről időre hallható mondat a rádióban: Mossák az Erzsébet hidat. Minden évben, többnyire tavasszal, egy teljes hétvégét szentel Erzsébet akkurátus megtisztításának a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt., amikor az egyik sáv lezárása mellett szombaton a Pestre, vasárnap a Budára vezető oldalt tisztítják meg a szakemberek.