Foerk Ernő Budapesten sok más műve mellett az 1930-ban elkészült angyalföldi Szent Mihály-templomot tervezte. Számos szakrális és világi épülete közül a legismertebb a Schulek Frigyes tervéből kiinduló, de egyedi, Foerk Ernőre jellemző részletformákkal megvalósított szegedi Fogadalmi templom. Tervlapon maradt épületei között olyan monumentális munkákat is találunk, mint a lipótvárosi zsinagóga díjnyertes pályatervei.

Foerk Ernő 1868. február 3-án született Temesvárott, és 1934. január 26-án hunyt el Budapesten. Életművéről sok adatot találunk a halálának 50. évfordulóján rendezett emlékkiállítás katalógusában. Születésének idei, 150. évfordulójáról egy november 20-án rendezett konferencián emlékeztek meg a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának épületében. Munkássága áttekinthető a közgyűjteményekben (például a BTM Kiscelli Múzeumban vagy a Magyar Építészeti Múzeumban) őrzött terveinek, naplóinak és egyéb írásainak köszönhetően.


Foerk Ernő portréja (az 50 éves Vállalkozók Lapja: jubileumi album,155.)
Tóth István szobrász: Foerk Ernő Janka lányával (Ács Pál, Tóth István és Foerk Ernő munkásságáról haláluk 75. évfordulóján, Vasi Szemle, 2009, 4. sz., 473.)

Először a szobrászat iránt érdeklődött, és elvégezte a budapesti Iparművészeti Iskola szobrászképzését. Tanárai javaslatára azonban az építészet felé fordult, és 1888-ban Pucher József irodájában ismerte meg az építőművészet tudományának alapjait. A következő évtől – királyi ösztöndíjjal – a bécsi Képzőművészeti Akadémia építészeti mesteriskolájában kezdett tanulni Friedrich von Schmidt tanítványaként. Foerk Ernő művészetére nagy hatással voltak mesterének alkotásai, aki főként a középkori építészeti formakincsből inspirálódó neoromán és neogótikus stílust képviselte. Schmidt oktatási módszeréről Sisa József kutatásai nyomán tudhatjuk, hogy az akadémiai hagyományoktól eltérőn előnyben részesítette a műteremben végzett gyakorlatokat és a személyes konzultációt az építészettörténeti előadásokkal szemben. Nyári tanulmányutakra vitte hallgatóit, ahol közösen készítették el a fontos műemlékek helyszíni felmérési rajzait.

Ez a munkamódszer jelentősen befolyásolta Foerk Ernő későbbi oktatói tevékenységét, ugyanis a Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola tanáraként ő is nyári felméréseket végzett diákjaival, a közös eredményeket pedig publikálta. E sorozat részeként részletes felmérési rajzokat adott közre például a szepességi műemlékekről, az erdélyi szászok erődtemplomairól vagy a magyarországi török műemlékekről. A bécsi tanulóévei során készült munkái közül fennmaradt például egy 1889-ben készült neogótikus templomterv és egy fürdőként azonosított 1892-es rajz. Tehetségét bizonyítja, hogy a különféle akadémiai pályázatokon háromszor is díjazásban részesült.


Foerk Ernő egyik bécsi tanulórajza 1892-ből (Sisa József, Magyar építészek külföldi tanulmányai a XIX. század második felében. In. Művészettörténeti Értesítő, 1996, 45. évf., 3–4. szám, 175.)

Foerk Ernő, az építészképzés elvégzése után, egy korábbi Schmidt-tanítvány, Steindl Imre mellett dolgozott 1892 és 1910 között. Az Országház belső tereinek, berendezési tárgyainak megtervezésében és a díszítőfestést mutató látványtervek kidolgozásában vett részt, továbbá Steindl Imre tanársegédje lett a Műegyetemen.


Az Országház főlépcsőházának látványterve 1898-ból, Steindl Imre és Foerk Ernő közös munkája (Kapitány-Horváth Zsuzsa: Az Országház díszítőfestészete, Bp., Országgyűlés Hivatala, 2017, 4.)

Foerk Ernőt 1898-ban a budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola rendes tanárává, majd 1920-ban igazgatójává nevezték ki, ebből a pozícióból ment nyugdíjba. Az Építő Ipar 1929. december 15-ei számában olvasható, hogy az Ipariskola egy meghitt ünnepély keretében búcsúztatta Foerk Ernőt nyugdíjba vonulása alkalmából. Ebben a cikkben így írnak a munkásságáról: „Az ünnepelt, mint ismeretes, egyike Magyarország legkiválóbb templomépítő művészeinek, aki részben egyedül, részben Sándy Gyula, Petrovácz Gyula és más kiváló építészek közreműködésével mintegy hatvan művészi kivitelű templomunkat tervezte és építette.”

Lelkületéhez, művészi ambícióihoz a templomépítés feladata állt legközelebb. Erről ő maga így vallott önéletírásában, ami a Csiffáry Gabriella szerkesztésében 2002-ben megjelent Születtem…magyar képzőművészek önéletrajzai című könyvben olvasható: „Bérházat sohase építettem – a házépítést sohase tartottam valami nagy tudománynak –, inkább afféle mérnöki mesterségnek, mely kenyérkeresetnek jó, de messze van a művészettől. Az építészet mint művészet ott kezdődik, ahol térben alkotni kell. Két hírneves mesterem és tanárom nyomdokaiban haladva én is a monumentális építészet felé hajlottam és pedig a templom építészet felé. Petrovácz Gyula mérnök kollégával 30-nál több kisebb nagyobb templomot építettünk vidéken és a fővárosban, Jánoshalom, Tompa, Fajsz stb., Budapesten a törökőri és angyalföldi.”

Petrovácz Gyula mérnök 1901-től tanított a Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskolában, ahol nemcsak tanártársa volt Foerk Ernőnek, hanem állandó munkatársa. A fenti idézet is utal arra, hogy közösen tervezték az 1928. október 28-án felszentelt Törökőri Lisieux-i Kis Szent Teréz- plébániatemplomot és az 1929-ben épült Budapest-Angyalföldi Szent László-plébániatemplomot. Foerk Ernő tervezőasztalán készültek továbbá az 1930. szeptember 21-én felszentelt, neoromán stílusformákat mutató angyalföldi Szent Mihály-templom tervei is.


Angyalföldi Szent Mihály-templom főhomlokzatának részlete a tituláris szentet ábrázoló domborművel, mellette az egyik nyugati torony részlete (A szerző felvételei)


Szent Imre herceg szobra a főkapu melletti fülkében és a sekrestye ajtajának kilincse (A szerző felvételei)


Foerk Ernő monogramja a főhomlokzaton (A szerző felvétele)


A Szent Mihály-templom főhomlokzata (A szerző felvétele)

Historizáló, történeti formakincsből merítő stílusokban tervezett, és gyakran alkalmazott munkáin téglahomlokzatot. Fő művei közé tartozik az 1913 és 1930 között épült szegedi Magyarok Nagyasszonya Fogadalmi templom és a temesvári emléktemplom, püspöki palota és szeminárium. A dóm kivitelezésre elfogadott első terveit Schulek Frigyes készítette, ezt a változatot azonban Szeged városa anyagi okok miatt nem tudta megvalósítani. A kevésbé költséges tervváltozat kivitelezését pedig már nem vállalta az építész.

Ezután keresték meg a megvalósítás feladatával Foerk Ernőt, aki elsősorban a részletformákat módosította Schulek tervein. A templom kőburkolat helyett téglaburkolatot kapott, és tornyainak magassága 76 méterről 93 méterre módosult. A Dóm tér kialakítására kiírt tervpályázatot azonban már nem ő, hanem Rerrich Béla építész és kerttervező művész nyerte el. Foerk Ernő így írt önéletírásában a szegedi Fogadalmi templom koncepciójáról: „A templom felső olaszországi – lombardiai- tégla architektúrából indul ki a részletek szabad – egyéni – kiképzésével. Egyéni a félkupolák világítókoszorúja is, mely rokonságot mutat bizánci kupolák világítósémájával. Bizánci példákra utal a homlokzat és az apsziskupolák üvegmozaikdísze is.”


A szegedi Fogadalmi templom főhomlokzata 1933-ban (Forrás: Fortepan, orig: Széman György)


A szegedi Fogadalmi templom főbejáratának részlete, Foerk Ernő terve alapján mintázta Tóth István, és márványból faragták a Seenger Béla Rt. műhelyében (Forrás: Magyar Iparművészet, 1927, 30. évf., 3–4. szám, 80.)

A szegedi Fogadalmi templom építésénél kell megemlítenünk, hogy Foerk Ernő baráti kapcsolatban volt Tóth István szobrászművésszel, akivel a bécsi Képzőművészeti Akadémián ismerkedett meg. Az építész Tóth Istvánt kérte fel a szegedi dóm szobrászati munkálatainak kivitelezésére. Már korábban is dolgoztak együtt, ugyanis 1902-ben közösen indultak a budapesti Erzsébet királyné emlékszobor tervpályázatán. Egyik tervváltozatukon lovon ülve ábrázolták Erzsébet királynét, és magas talapzatra emelték fel. A szobor építészeti hátterét egy lépcsősorral megemelt, félköríves kollonád adta volna.


Tóth István szobrász és Foerk Ernő építész közös terve az Erzsébet királyné emlékére kiírt szoborpályázat munkái között (Forrás: Művészet, 1913, 12. évf., 6. szám, 216.)

Az építész egy másik szobrásszal, Zala Györggyel is dolgozott együtt. Ő készítette például Zala idősebb gróf Andrássy Gyulát ábrázoló lovas szobrának talapzatát. A bronzból készült és 1906-ban felállított szobor a II. világháború végéig állt az Országház déli homlokzata előtt, azután lebontották. Jelenleg egy 2016. szeptember 13-án átadott másolata áll a Kossuth téren, amelyet Engler András, Meszlényi János és Polgár Botond szobrászművészek készítettek.


Zala György és Foerk Ernő: id. Andrássy Gyula lovas szobra (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Tevékenységéért Foerk Ernő 1907-ben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, majd a két világháború között, 1931-ben a Corvin-koszorút. Az óbudai Föld utcába költözött 1906-ban, ahol egy kisebb kertes házban élt családjával. (Második fia, Ernő ugyancsak építész lett.) Tagja volt az Építőművészek Szövetségének, a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, a Képzőművészeti Társulatnak, a Műemlékek Országos Bizottságának és az Iparművészeti Társulatnak is. Műemlékeink helyreállításában is részt vett, restaurálta például a kalocsai székesegyházat, valamint ő végezte 1908-ban a gödöllői kastélykápolna műemléki felmérését és az óbudai római kori emlékek dokumentálásában is segédkezett. Az aquincumi feltárásokat vezető régész, Kuzsinszky Bálint őt bízta meg a leletek felmérési munkálatainak vezetésével.

Számos megvalósult világi alkotása ismert, ezek közé tartozik a Sándy Gyulával közösen tervezett 1903-as zágrábi Postapalota és az egy évvel később épült diósszentpáli (ma Horvátország, horvát neve Dioš) Tüköry-kastély, vagy az 1929-ben elkészült újpesti Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola épülete.

Végül, de nem utolsósorban, fontos hangsúlyoznunk, hogy építésztársaihoz hasonlóan ő is rendszeresen részt vett a különféle tervpályázatokon. Több munkája is díjazásban részesült. Ezek közé tartozik a lipótvárosi zsinagóga tervpályázatára beküldött, első díjat nyert „Alef” jeligéjű terve, amelyet Schömer Ferenccel közösen készített 1898-ban. Ezen a centrális alaprajzú terven egy monumentális méretű kupolát álmodott meg a tervezőpáros, ami főként anyagi okokból kivitelezhetetlen volt.


Foerk Ernő és Schömer Ferenc építészek első díjat elnyerő terve a lipótvárosi zsinagóga tervpályázatán (Forrás: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1899, 33. évf., VII. tábla)

A Pesti Izraelita Hitközség a díjazott építészek számára 1899-ben újabb, szűk körű pályázatot írt ki, amelyen Foerk Ernő egyedül indult és ugyancsak elnyerte az első díjat, de művének kivitelezésére továbbra sem volt lehetőség.


Foerk Ernő 1899-ben készült második terve a lipótvárosi zsinagóga pályázatára (Gábor Eszter, A lipótvárosi zsinagóga pályázata, Budapesti Negyed, 1997–1998, 38.)

Petrovácz Gyulával közösen indult a Szent Imre templom és kollégium tervpályázatán 1910-ben, négy évvel később pedig részt vett az I. Ferenc József jubileumi templom pályázatán, ahol negyedik díjat kapott. Nemcsak hazai, hanem nemzetközi bírálóbizottság előtt is megmutatta tehetségét: Sándy Gyulával közösen készített terveket a hágai Békepalota pályázatára. Küldött munkát a szófiai Igazságügyi Palota és a bécsi Hadügyminisztérium tervpályázatára is.


Foerk Ernő terve a budapesti I. Ferenc József jubileumi (ma Rezső téri Magyarok Nagyasszonya) templom első pályázatán (Forrás: Építő Ipar-Építő Művészet, 1914, 38. évf., 9. szám, 86.)

Felhasznált irodalom a szövegben említett források mellett:

Foerk Ernő (1868–1934) építész emlékkiállítása, a katalógust írták és a kiállítást rend. Pusztai László, Hadik András, Bp., Magyar Építészeti Múzeum, 1984.

Sisa József, Magyar építészek külföldi tanulmányai a XIX. század második felében. In. Művészettörténeti Értesítő, 1996, 45. évf., 3–4. sz., 169–186.

Születtem…magyar képzőművészek önéletrajzai, szerk., Csiffáry Gabriella, Bp., 2002, 415–420.

Sisa József, A Schmidt-Iskola Budapesten. In. Az áttörés kora: Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között (1873–1920), Bp., BTM, 2004, 137–143.

Ács Pál, Tóth István és Foerk Ernő munkásságáról haláluk 75. évfordulóján, Vasi Szemle 2009, 63. évf., 4. sz., 464–476.

Az 50 éves Vállalkozók lapja: jubileumi album, 1879–1929, szerk., Lakatos Mihály, Bp., 1930, 155, 215.

Gábor Eszter, A lipótvárosi zsinagóga pályázata, Budapesti Negyed, 1997. tél–1998. tavasz, 5–68.

Nyitókép: Az angyalföldi Szent Mihály plébániatemplom oldalhomlokzata Erdélyi Mór 1930 körül készült fényképén (FSZEK Budapest Gyűjtemény)