A Bauhaus intézményét 1919-ben Weimarban alapította Walter Gropius építész. Eredeti neve: Staatliche Bauhaus, vagyis „Állami Építő Ház”. Művészeti és designiskola volt, amely Dessauban, majd Berlinben működött egészen 1933-ig.

A Bauhaus épülete Dessauban (Forrás: wikipedia.org)

A Bauhaus a XX. század kiemelkedő modern építészeti és művészeti intézménye, ami nemcsak Európában, de világszerte is nagy hatást gyakorolt. Gropius a modern technológia és a művészetek, kézműipar összehangolódásának elvét hirdette: „Célunk, hogy tipikus modelleket hozzunk létre, amelyek valamennyi gazdasági, technikai és formai követelménynek megfelelnek” – írta programjában.

Olyan átfogó építészeti iskola lett, amelynek legfontosabb jellemzői a funkcionális tervezés, a díszítés nélküli, puszta esztétikai élmény, a letisztult vonalak, egyszerű formák és színek, tiszta felületek. Az I. világháború után tömeges igény merült fel a lakásépítésre, erre a funkcionális építészet megoldást nyújtott. Elsősorban a munkásság és a kispolgárság részére kellett gyorsan, könnyen megvalósítható, esztétikus lakó- és munkahelyeket létesíteni.

A funcionalista építészetre jellemző, hogy a tervezés belülről kifelé halad, alapvetően a funkció határozza meg a formavilágot, az arányokat. Az épület oldalai egyenrangúak, nincsen egy kiemelt, fő homlokzata. Nem alkalmazza a hagyományos formaelemeket (párkány, díszek), jellemzőek rá a geometrikus alakzatok, a sík felületek és a lapos tető. Az épületeken megjelennek a nagy ablakok, a terasz, belül tágasak a lépcsőházak, alacsonyabb a belmagasság.

A Napraforgó utca egyik villája (A szerző felvétele)

A régi, hagyományos lakásokkal szemben kisebb alapterületű lakásokat alakítottak ki, praktikus elrendezéssel, több helyiséggel, központi közlekedőtérrel (hall). Egyszobás és garzonlakásokat is építettek az igényeknek megfelelően. A tiszta Bauhaus-elvek Magyarországon ritkán valósultak meg, ezért a modernista kifejezést szokták használni az 1920-as évektől az 1940-es évekig tartó időszak építészetére. Nálunk a munkáslakások helyett inkább a vagyonosabb felső- és középosztály tagjainak villái, bérházai épültek ebben a stílusban.

A 1920-as években megnőtt az igény a korszerű, kertes családi házakra. A stuttgarti Werkbund lakótelepe adta az ötletet a Pasaréten található Napraforgó utcai mintalakótelep tervezéséhez. 1931-ben épült ez a 22 darab egyszintes családi házból álló utca (16 szabadon álló és 3 ikerház) a Magyar Mérnök és Építész Egylet kezdeményezésére, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának közreműködésével.

A Napraforgó utca egyik villája (A szerző felvétele)

A Napraforgó utca egyik villája (A szerző felvétele)

A Napraforgó utca egyik villája (A szerző felvétele)

A Napraforgó utca egyik villája (A szerző felvétele)

Tizenhét magyar építész tervezte az épületegyüttest, köztük Wälder Gyula, Bierbauer Virgil, Kertész K. Róbert, Ligeti Pál, Molnár Farkas, Kozma Lajos, Hajós Alfréd, Fischer József. „A modern házak hatalmas ablakai a Nap éltető sugarait várják, bárhonnan jöjjön is az, úgy vannak építve, hogy befogadhassák. Napfény és levegő, tisztaság és egyszerűség, praktikum és mindezekből folyó egészség kell a mai embernek” –- írta a Napkelet 1932-ben.

A kor építészeinek a célja az volt, hogy megismertessék az emberekkel a legújabb építészeti törekvéseket és formabontó megoldásokat. A környéken később számos villa épült az új stílusnak megfelelően. Főleg a zöldövezetben épültek többlakásos villák, valamint családi házakat építettek a külterületek olcsó közművesített telkeire.

A 1930-as évek elején, 1932-1933 között Árkay Aladár és Bertalan tervei szerint épült Budapest első modern templomépülete, a Városmajori templom. A harangtornyot és a plébániatemplomot összekötő árkádsor 1936-ban készült el. A vasbeton szerkezetű háromhajós csarnoktemplom travertin kőburkolású, lapos tetejű modern épület. Az egymást metsző, álló és fekvő hasábokból szimmetrikusan építkező templom alaprajza téglalap alakú. Főhomlokzata a Csaba utcára nyílik.

Árkay Aladár és Bertalan: A városmajori Szent Szív-templom, 1932–1937 (Forrás: Dercsényi Balázs – Hegyi Gábor – Marosi Ernő – Török József: Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi és Társa, Budapest, 1991, fotó: Hegyi Gábor)

Pasarét központi terén 1933–1937 között készült el a Szent Antal ferences templom és rendház, néhány év múlva pedig a buszvégállomás, amely Rimanóczy Gyula építész munkája. A jellegzetes épületegyüttes fontos mérföldköve a modern magyar építészetnek.

A Pasaréti tér a buszvégállomással és a templommal 1940-ben (Forrás: Fortepan)

A Pasaréti téri templom 2018-ban (Forrás: wikipedia.hu)

A polgári építészet új gondolkodásmódot és életformát képviselt. A XIX. századi körfolyosós bérházak helyett keretes, csatlakozóudvaros társasházakat építettek, amelyekben a lakások a zárt lépcsőházból nyíltak, így naposabbak lettek. Az átlagos lakásméret és a belmagasság is kisebb lett a régi bérházakhoz képest, valamint szabadabban lehetett variálni a tereket a tervezésnél.

A XI. kerületi Lágymányoson a Bocskai út, Bertalan Lajos utca, Móricz Zsigmond körtér, Lágymányosi út modern stílusú bérházai is az 1930-as években készültek. Az építtetők már nemcsak befektetők voltak, hanem a leendő lakók, akik társasház-szövetkezeteket hoztak létre.

A korszak legnagyobb építészeti együttese a XIII. kerületben, Újlipótvárosban jött létre a harmincas évek elején. A terület a belvároshoz és a Duna-parthoz közel feküdt, jó közlekedési adottságai miatt is ideális volt a beépítéshez.

A Pozsonyi út 42–46. az 1930-as években (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)


A Pozsonyi út 2019-ben (A szerző felvétele)

A Szent István park mellett álló elegáns épülettömb, a Dunapark-ház (XIII. Pozsonyi út 38.) 1936-ban épült, Hoffstatter Béla és Domány Ferenc tervezte. Ebben a luxusbérpalotában 3-4 szoba-hallos lakások épültek, a felső szinteken széles teraszt, illetve tetőkertet alakítottak ki. A főbejárat a Pozsonyi úti oldalon található, ahová a franciaudvar nyílik. A földszinten 1938-ban adták át a modern stílusú Dunapark Kávéházat.

A Dunapark presszó 1975-ben (Forrás: Fortepan)

A Dunapark Kávéház 1934-ben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)


A Dunapark ház 2019-ben (A szerző felvétele)

Szabálytalan formájú modern, hatemeletes épületet találunk a Pozsonyi út, Wahrmann köz sarkán (Pozsonyi út 53–55.). A saroktelek alakjához igazodva a ház alaprajza hegyesszögű körcikk alakú.

Sarokház, Pozsonyi út 53–55. (A szerző felvétele)

A középítkezéseknél is az 1930- as években jelent meg a modern építészet hatása. Pályázatot hirdettek kislakásos bérháztelep létesítésére, 1935-ben építették fel az Országos Társadalombiztosító Intézet VIII. kerületi, Köztársaság téri bérházcsoportját. Rimanóczy Gyula tervei alapján készült el a Postás Nyugdíjasotthont 1935–37-ben, a Mester utcai rendelőintézet és a Pasaréti téri autóbusz-végállomás.

A Margit körút 55. szám alatt álló hétemeletes, acélvázas Átrium-házat (mozival egybeépült bérházat) Kozma Lajos tervezte 1936-ban. A bérház alsó két szintjén kapott helyet a 770 férőhelyes mozi. A filmszínház meghatározó színei a fekete, a fehér,a  narancssárga, a szürke és vörös. A tervező hangsúlyt fordított a tartósság, a funkció és a külső megjelenés szempontjaira.

Az Átrium-ház a Tér és Forma 1936-os számában

Átrium-ház és mozi (Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont)

Kozma Lajos nyaralója a Lupa-szigeten (Forrás: wikimedia.org)

Kozma Lajos építész családi házakat, ikerházakat és nyaralókat is tervezett a harmincas években. Az egyik legismertebb műve a szokatlan formájú, a Duna fölé kinyúló vasbeton erkélyes, Lupa-szigeti nyaralója, ami modern építészetének egyik szimbóluma.

Gyopár SZOT Szabadság üdülő, XII. Rege út 13–15., 1942–1945 között (Forrás: Fortepan)

Eredetileg Gyopár néven a svábhegyi társasszállók csoportjának tagjaként Bauhaus stílusban üdülőszállóként épült 1942-ben. 1953-ig panzióként használták utána SZOT Szabadság üdülőként üzemelt. A rendszerváltás után átalakították az épületet, ma társasház áll itt.

Nyitókép: A Szent István park 1930–1940 körül (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)