Thék Endre 1842. november 3-án született a Békés vármegyei Orosházán. Többgenerációs iparos családból származott, ennek megfelelően 13 évesen egy orosházi asztalosmesternél lett tanonc, ahonnan négy év múlva szabadult. Ezután segédként dolgozott a fővárosban, majd Bécsen keresztül 1866-ban Párizsba érkezett, amely ebben az időben a bútorművészet fellegvára volt. A Párizsban töltött évek alatt hamar nevet szerzett magának: a híres Diehl bútorgyártó cég vezetője lett, és munkájával részt vett az 1867-es párizsi világkiállításon. Párizsban megismerkedett Munkácsy Mihállyal is.

Thék Endre portréja (Forrás: ogyk.hu)

Hazatérése után, miután sikertelenül jelentkezett egy Üllői úti gyárba, a józsefvárosi Szűz utcában 1872-ben maga alapított műhelyt. Thék sikeres munkája lehetővé tette, hogy 1885-ben megvásárolhassa azt az Üllői úti üzemet, ahonnan korábban eltanácsolták. Tehetségének, ízlésének és szorgalmának köszönhetően ebből az üzemből fejlődött ki Budapest első bútorgyára.

Az Üllői út 66/c díszes homlokzata, ebben a házban volt Thék Endre lakása (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Thék Endre Bútorasztalos- és Faárugyár összesen három házból álló tömböt alkotott az Üllői út 66/a-b-c épületekkel. Az Üllői út 66/b alatt működött az üzem: 1893-ban 270, 1910-ben pedig már 400 munkás dolgozott itt. Ez az épület a háborúban súlyosan megsérült, ezért lebontották, majd az ötvenes évek végén a kornak megfelelő modern épületet építettek helyette. Az Üllői út 66/c mai is látható díszes épületében bútoráruház működött és Thék Endre otthona is ebben a házban volt.

A domborművek az asztalosmesterség és a művészet kapcsolatát jelképezik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A puttók hangszeres játékai a gyár másik profiljára, a zongoragyártásra utalnak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A világvárossá növekvő, polgáriassá váló fővárosban egymás után épültek a reprezentatív középületek és intézmények. A megrendeléseknek köszönhetően Thék gyárában készültek – egyebek mellett – az Országház üléstermeinek famennyezetei és a miniszterelnök dolgozószobájának bútorai. A mahagónifa bútorok formába préselt, színezett eozinmázas kerámiabetétekkel készültek, amelyek a Zsolnay-gyárból származtak.

Kiemelkedő munkája volt a Hauszmann Alajos által átépített budai vár berendezéseinek elkészítése, különösen a Szent István terem fali dekorációi és neoromán stílusú bútorzata. Ezt a munkáját 1900-ban a párizsi világkiállításon is bemutatták.

A szecessziós Gresham-palota berendezésénél Thék jeles művésztársaival, Róth Miksával, Jungfer Gyulával és Zsolnay Vilmossal dolgozott együtt. Az ő bútorai díszítik még az Operaházat, a józsefvárosi Wenkcheim-palotát és a Károlyi–Csekonics-palotát, a Tőzsdepalotát, a Kúriát, az Andrássy út Saxlehner-palotát, a New York-palotát, Emmer Kornél palotáját, valamint a Fő utcai Andrássy Tivadar-villát is.

 A parlamenti miniszterelnöki dolgozószoba egyik díszes szekrénye is Thék gyárából került ki (Forrás: fataj.hu) 

Ennek érdekessége, hogy Thék a villa bútorzatát Rippl-Rónai József tervei alapján készítette el, ami sajnos a háború következtében elpusztult. Az egyházi épületek bútorzatai közül Thék gyárának munkáit dicsérik a pesti piarista rendház és a Bakáts téri templom bútorai és fadíszítései is. Bútorművészetét a historizáló stílus jellemezte, később pedig egyaránt megjelentek a neoreneszánsz, a neobarokk, a neorokokó, végül pedig a szecesszió stílusjegyei. Az 1890-as években Thék gyára a tevékenységét zongoragyártásra is kiterjesztette: 11-féle míves zongorát és 3-féle pianínót gyártottak.

Gelléri Mór „A magyar ipar úttörői” című munkájában így méltatta Thék munkáját: „Thék tehát az első kézműves-asztalos volt Magyarországban, ki telepét gőzerőre berendezvén, a legkitűnőbb segédgépekkel látta el s egész erővel törekedett a külföldi, főleg ausztriai bútoriparnak hazánkból való kiszorítására. Törekvéseit fényes siker követte […] Külön említést érdemel még az is, hogy Thék mint polgár és iparos a közügyek terén is kiváló érdemeket szerzett.”

Thék volt az első gyáros, aki felismerte a tervezőművész fontosságát. Ezért a nagyobb, elsősorban szecessziós munkáiban Rippl-Rónai József, Foerk Ernő és Horti Pál terveit felhasználva készítette el művészi igényű bútorait.

Az Üllői úti gyár reklámja (Forrás: faipar.hu)

Thék Endre művészetét számos díjjal honorálták: 1867 és 1911 között nyolc világkiállításon voltak láthatók művészi igényű bútorai, amelyek a legmagasabb kitüntetéseket nyerték el. Többek közt megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, a II. osztályú Vaskorona-rendet és a francia Becsületrend lovagkeresztjét is. 1901-ben Budapesten díszalbumot adtak ki a tiszteletére, amelyet több mint 700 neves kortársa írt alá.

Thék élénk közéleti tevékenységet is folytatott. 1897 és 1919 között az Országos Iparegyesület és a Kereskedelmi és Iparkamara alelnökeként fontos szerepe volt az ipart érintő korabeli jogszabályok előkészítésénél. Nem feledkezett el szülővárosáról sem: bőkezű adományának köszönhetően az országban elsőként Orosházán jött létre a tanoncok teljes ellátását biztosító otthon.

A budai vár Szent István terme Divald Károly felvételén, 1900-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Szent István terem művészi famunkáit (bútorok és a kandalló) Thék gyárának köszönhetjük. A kép 1912-ben készült (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Szent István terem míves ajtaja (forrás: Magyar Iparművészet 1900. 3.)

A Wenckheim-palota díszes falborítása és falépcsői. A fénykép 1931-ben készült (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A józsefvárosi Károlyi–Csekonics-palota díszlépcsője (Forrás: Művészi Ipar, 1892)

Thék Endre élete utolsó hónapjai a Tanácsköztársaság időszakára estek. A kommün alatt a gyárát kisajátították és államosították, őt pedig szabályosan az utcára tették. Amikor megkérdezte, hogy 77 évesen ezután mihez kezdjen, a népbiztostól ezt a választ kapta: „Akinek ilyen szép, hosszú szakálla van, elmehet az Opera elé portásnak.”

Minden bizonnyal ez a szomorú és szégyenletes eset is közrejátszott benne, hogy a magyar bútorgyártás óriása röviddel ezt követően, 1919. június 8-án Balatonfüreden elhunyt. Végleges nyughelyére, az Új köztemetőbe csak a Tanácsköztársaság bukása után, 1919 októberében kerülhetett.

A korabeli magyar társadalom megbecsülte Thék emlékét. Még az életében, 1908-ban Orosháza díszpolgárává választotta, és 1913-ben utcát neveztek el róla. 1928-ban a józsefvárosi Óriás utca új neve Thék Endre utca lett, és az Üllői úti lakóházán emléktáblát kapott. 1952-ben az emléktáblát eltávolították és az utca új neve Leonardo da Vinci utca lett. 1930-ban az Országos Iparegyesület Thék-emlékérmet bocsátott ki, amelyet Telcs Ede készített el.

Örömteli fejlemény, hogy a Fővárosi Közgyűlés 1502/2001. számú határozata alapján Budapesten ismét Thék Endre utcával találkozhatunk: a Művészetek Palotája közelében egy kis utca viseli a magyar iparművészet egyik legnagyobb alakjának nevét. Miután 1908-ban megkapta a magyar királyi udvari tanácsos címet, Thék Endrét „méltóságos asztalosnak” is nevezték. Őrizzük meg hát emlékünkben és tiszteletünkben e „méltóságos asztalost”, aki művészetével és a közjót szolgáló tetteivel erre bőségesen rászolgált.

Felhasznált irodalom: Tóth Sándor László – Verasztó Antal: Thék Endre (1842–1919) élete és munkássága. Faipari Tudományos Egyesület, Budapest, 2011

Nyitókép: A budai vár Szent István terme Divald Károly felvételén 1900-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)