160 éves a Dohány utcai zsinagóga

Írta: Millisits Máté

2019. szeptember 12. 9:00

A Dohány utcai zsinagóga a Kárpát-medencei zsidóság legimpozánsabb épülete. Az építtető Pesti Izraelita Hitközség a bécsi Ludwig Förstert bízta meg a romantikus stílusú szakrális épület megalkotásával. Művével az osztrák tervező egyszerre alkotott újító és hagyománykövető zsinagógát.

Újító volt az öntöttvasnak a belső térben történő kiemelt alkalmazásával, hagyománykövető abban az értelemben, hogy a zsidóság közel-keleti gyökereire rámutatva  mind formai megjelenésében, mind az épület külsejének anyaghasználatában  azt a vidéket idézte.

Budapesten található Közép-Európa egyik legnagyobb zsidó közössége. Számos kiemelkedő művészettörténeti értéket képviselő zsinagóga épült, amelyeknek jelentős részét még napjainkban is rendeltetésének megfelelően használják a hitközségek tagjai. A zsidóság a Kárpát-medencében és azon belül a mai magyar fővárosban közel kétezer éve jelen van. Valószínűleg a rómaiakkal jöttek be Magyarország mai területére.

A Dohány utcai zsinagóga Magyarország egyik legjelentősebb romantikus stílusú szakrális épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az ókori zsidóság emlékei a római Pannonia tartomány területéről leginkább sírkövek díszítésén és feliratain ismerhető meg. Ezek a funerális emlékek a Magyar Zsidó Múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatóak meg. Napjainkban egyes magyar régészek feltételezik, hogy a valaha az aquincumi polgárváros északi temetőjében álló, egymás mellé épített két, bazilikális épület zsinagóga célját szolgálta.

A középkorban és a török hódoltság korában Budán élt jelentős számú zsidó közösség, amelynek Mátyás király korában monumentális, kéthajós zsinagógájuk volt. Budának a töröktől 1686-ban az egyesült keresztény csapatok által történt visszafoglalása után, Óbudán telepedett meg jelentős zsidó lakosság.

A XIX. században Pesten a történelmi Magyarország legnagyobb izraelita felekezetű hitközsége jött létre, épületeik nemcsak a hitélet, hanem az oktatás, a kultúra szolgálatában is állottak, amelyek nagyrészt napjainkban is ellátják feladatukat.

A Dohány utcai zsinagóga homlokzatán héberül a Mózes II. könyvéből vett idézet olvasható, amely magyarul a következőként hangzik: „És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Erzsébetváros első zsinagógája a Király utcában jött létre az 1770-es években, és Sachel Márkus kereskedő házában működött; de mivel ez a megfelelő engedélyek nélkül volt fenntartva, ezért ezt a városi tanács hamar bezáratta. II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete alapján nyílt lehetőség a hitélet szabadabb gyakorlására, először kis méretű bérelt helyiségekben találkoztak a hitközség tagjai. Pesten a különböző tiltó és szabályzó intézkedéseket „több lépcsőben” oldották fel. A mai Erzsébet- és Terézváros területére egyre többen telepedtek le. A XIX. század hajnalán mintegy ezer fő élt itt. E lélekszám az 1830-as évekre ötezer főre nőtt.


A zsinagóga 1859-ben készült el Ludwig Förster építész tervei alapján (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A nagyobb, több száz fő befogadására alkalmas zsinagógákat az Orczy-ház monumentális épületében alakították ki.  Ez a mai Madách-házak helyén álló két zsinagógának is helyet adott. Ez a ház volt a XIX. század első felében a pesti zsidó élet központja, amelyet „Judenhofnak” is neveztek.

Több óbudai kereskedőnek volt itt üzlete, a földszinten lévő kávéház fontos találkozási és üzletkötési ponttá vált. Az első, az 1796-tól használt kisebb zsinagógát 1829-ben alakították át háromhajós, több mint félezer embert befogadó szakrális térré Zofahl Lőrinc tervei alapján, ez az Orczy-ház 1937-ben történt lebontásáig állt fenn.

A Dohány utcai zsinagóga

A Dohány utcai zsinagóga Magyarország egyik legjelentősebb romantikus stílusú szakrális épülete, tervezője Ludwig Förster volt. A főhomlokzatát a két hagymakupolát idéző tornyok határozzák meg, amelyek 43 méter magasak.

A hagymakupolát idéző tornyok 43 méter magasak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A bécsi építész nemcsak a közel-keleti formakincs alkalmazásával alkotott kiemelkedőt a Kárpát-medencei szakrális építészetben, hanem az alkalmazott építőanyagok által is újdonságok jelentek meg hazánk egyházi architektúrájában. A főhomlokzat gazdag kerámiadíszeit a kőbányai Lechner-gyárban készítették.

Kőbányán, a Maglódi úton működő Lechner-gyárban téglákat és építészeti kerámiákat állítottak elő. A Dohány utcai zsinagógához szükséges elemek készítése idején volt tinédzser Lechner Ödön (18451914), a magyar szecessziós építészet iskolateremtő mestere. Az ifjú Lechnert egész életre szólóan megérintette a zsinagógába szánt kerámiaelemek előállítási folyamata.

Amíg a kerámiaelemeket Pesten égették ki, az öntöttvas szerkezet és az orgona osztrák földön készült. A márványmunkákat a piszkei kőbányákkal rendelkező Gerenday Antal műhelyében faragták ki.

Förster ezekkel a szavakkal indokolta meg az öntöttvas szerkezetek használatát: „öntöttvas tartók alkalmazása a templom tetőjén és a női karzaton van bemutatva. Az áttekintést minden ülésről a legszentebb felé szabadon kell hagyni, mialatt a kőből való és befalazott pillérek ezeket elveszik, és a terem térelosztása az épületnek egy nagyobb alapfelületet, erősebb falazatot és ebből eredően nagyobb költséget kívánna meg. A könnyű és szabad formák, amelyek az öntöttvas természetességének megfelelnek, semmiféle építészeti stílusban nem hoznak olyan összhangot, mint a keletiben, és ha a vas, mint fém, fényes és világos, részben aranyozott lesz, akkor annál biztosabban harmonizál az épület jellegével. A templom egész teteje vas tartóbordákkal és közben falazott sík boltozatokkal, zsindelyekkel készül. Még az ablakok, a kandeláber és a galériák mellvédei is öntöttvasból vannak elgondolva.”

A főhomlokzat gazdag kerámiadíszeit a kőbányai Lechner-gyárban készítették (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ludwig Förster (Bayreuth 1797 – Gleichberg 1863) romantikus stílusban alkotó építész. Bécs főépítésze, az osztrák főváros műszaki egyetemének tanára volt. Legfontosabb alkotásai a Dohány utcai zsinagógát kivéve Bécsben épültek fel, többek között a Mariahilferstassen az evangélikus templom és az Arsenal 1849-ben, az Erzsébet híd 1854-ben, valamint a leopoldstadti zsinagóga.

Förster a kiviteli terveinek elkészítésére a megbízást 1854. május 18-án kapta meg. Még azon a nyáron lebontották a felépítendő zsinagóga telkén addig álló épületet. Az építkezés öt évet vett igénybe. A munkálatokat nehezítette, hogy Förster ugyanebben az időben foglalkozott a bécsi zsinagóga terveinek a véglegesítésével, ezért többször előfordult, hogy egy-egy kivitelezési terv elkészítésével elkésett, ezért az építtető hitközség a szakrális tér befejező tervezésével Feszl Frigyest bízta meg 1857 végén. Így az 1859. szeptember 6-án felavatott épület az osztrák és a magyar romantikus építészet két kiváló alkotójának a keze munkáját is magán hordozza.

Az épület Dohány utcai homlokzatán héberül a Mózes II. könyvéből vett idézet olvasható, amely magyarul a következőként hangzik: „És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.”

A tóra felolvasására szolgáló bimba, az addig évszázadok óta szokásos középen történő elhelyezése helyett a tóraszekrény közelében lett megépítve, Feszl Frigyes tervei alapján.

A Dohány utcai zsinagóga udvara, balra a Hősök temploma 1945-ben (Fotó: Fortepan)

A Dohány utcai épület újdonságát adta, hogy ebben a zsinagógában már felavatásakor orgona szólt. Ezt a hangszert a thüringiai Paulinzellben készítették a Schulze és Fiai orgonaüzemben, Wöhler Gotthard tervei szerint 2 manuállal, 38 szóló változattal. 1902-ben átépítették a pécsi Angster-gyárban 44 szóló és 26 mellékváltozattal 3 manuálosra, Schweida Rezső elgondolásai szerint. 1931-ben ismét átalakították Wehner Géza utasításai alapján Rieger Ottó rákosfalvai gyárában, az akkori technika szerinti elektropneumatikus rendszerűre.

A hetvenregiszteres, 4 manuálos hangszer 5030 síppal  Magyarország egyik legnagyobb orgonája volt. Ekkor készült a templom nyugati végfalánál, fent a távmű negyedik manuálként. Az orgonaház nélküli hangszer – korabeli modern, de nem időtálló technikai fejlesztései miatt is – hatvan év alatt teljesen tönkrement.

A zsinagóga 19911996 évi nagy rekonstrukciójakor majdnem teljesen új orgonát építettek be. A régiből csupán 20 sípregisztert lehetett átvenni, és annak bársonyos hangzását megőrizni. Lehotka Gábor zeneakadémiai tanár, orgonaművész elképzelései alapján franciaromantikus stílusú hangszerként épült újjá az orgona, hagyományos, mechanikus traktúrával, 63 regiszterrel és cca. 4500 síppal.

A zsinagóga udvarának Wesselényi utcai oldalán álló, szomorúfűzfára hasonlító emlékmű egyes levelein a holocaust mártírjainak neve található (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az orgona a hatásos megszólalás érdekében magasabbra lett helyezve, ezáltal kiemeli, és keretbe fogja a Feszl Frigyes által tervezett tóraszekrényt. A főorgona a drezdai Jehmlich-gyár 1455. számú műve. Ez a német gyár több magas technikai színvonalú orgonát épített Magyarországon, többek között Vácott és Szekszárdon is.

Scheiber Sándor, a XX. század második felének legjelentősebb tudós-tanár főrabbija az alábbi szavakkal mutatta be a fővárosi zsidóság legfontosabb hitéleti központjában szolgálatot teljesítő rabbik munkásságát.

„A zsinagógát 1859. szeptember 6-án avatta fel W. A Meisel, korábban stettini rabbi. 1866-ban magyar hitszónoknak megválasztották Kohn Sámuel kitűnő történészt. Előbb összeállította a héber kútforrásokat Magyarország történetéhez, majd megírta a magyar zsidóság történetét 1526-ig, és végül az erdélyi szombatosokét. 1870-ben a svájci Endingenből meghívták német hitszónoknak Mayer Kayserlinget, a spanyol és portugál zsidóság úttörő történetíróját. Halála után került az egyik rabbiszékbe Hevesi Simon, aki 1905–1943-ig súlyt adott a budapesti főtemplom szószékének ékesszólásával, műveltségével és emberi méltóságával.”

A Dohány utcai zsinagóga 1894 körül, Klösz György felvétele (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A pesti zsidóság hitéleti szempontból az 1860-as évek végére három önálló irányzatra szakadt, a több évezredes hagyományokhoz ragaszkodó ortodoxiára, bizonyos XIX. századi újításokat elfogadó, de a hagyományokat értékként megtartó status quo ante irányzatra és az újításokat a korszellem szükséges következményének tartó neológiára.

A VII. kerületi Károly (Tanács) körút 1966-ban, szemben a Dohány utcai zsinagóga (Fotó: Fortepan)

A Dohány utcai neológ zsinagóga közelében, status quo ante szellemben épült az 1870-es években Otto Wagner (18411918) osztrák építész tervei alapján a Rumbach Sebestény utcai zsinagóga. A belső-erzsébetvárosi „zsinagóga-háromszög” harmadik tagja a Kazinczy utcában lévő ortodox zsinagóga, amely a XX. század hajnalán készült, tervező testvértestvérpárosa Löffler Béla és Löffler Samu.

A Dohány utcai zsinagóga nemcsak az európai zsidóság kiemelt hitéleti központja, hanem a magyar főváros kulturális életének is fontos helyszíne, ahol számos alkalommal rendeztek a helyszín szellemiségéhez méltó koncerteket.

Nyitókép: A Dohány utcai zsinagóga 1900-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.137)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Érdekes látni a régi Klösz György felvételen, hogy a zsinagóga bal oldalán még nem volt utca és egy ház kapcsolódott az épülethez.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó