Az I. kerületi Várnegyed Galériában a közelmúltban nyílt kiállítás címe: Víziváros tornyai – Keresztény egyházak a budai Vízivárosban egykor és most. A budai Várhegy és a Duna között található városrész a történelem során mindig kétarcú világ volt. A folyóparti kikötőkben és a vásártereken nagy volt a forgalom, hajók, kocsik érkeztek, a piacok és a boltok vonzották az embereket, míg a távolabbi utcákban csendesebb lakóházak sorakoztak.

A Tabántól a Bem térig sok templomtornyot találunk. A városkép meghatározó emlékei az itteni templomok, amelyek a hitet, a közösséget és a hagyományt őrizték az évszázadok során.

A budai Bomba tér a Szent Anna-templommal, Nádler Róbert, 1885 (Budapesti Történeti Múzeum) (Fotó: pestbuda.hu)

A Vízivárosban ma öt keresztény templom áll, mindegyik a Fő utca mentén. A tárlaton összesen tizenegy épületben tehetünk virtuális sétát a legrégebbi középkori kápolnától a budai reformátusok XIX. század végén Pecz Samu tervei szerint épült neogótikus templomáig. A kiállítás két részből áll, a középkori és az újabb kori részből, ahol tablókon és fényképeken láthatjuk a templomásatások néhány darabját, az újkori barokk templomokat és történetüket. Festményeket, Mária-szobrot és liturgikus tárgyakat is kiállítottak.

A megnyitón a kiállítás kurátora, Koltai András mutatta be a gyűjteményt és a hozzá kapcsolódó történeteket.

Víziváros a középkortól az újkorig

A Várhegy és a Duna közötti területet Váraljának nevezték a középkorban, az itt megtelepedők teljes jogú polgárai lettek a városnak. A területet a XIV. században kőfallal erősítették meg. Váralja lakói kézművesek, kereskedők voltak, de a nemeseknek és egyházi személyeknek is volt itt házbirtokuk. A Várhegy meredekebb lejtőin majorságokat és gyümölcsöskerteket létesítettek.

Víziváros középkori emlékei a kiállítás tablóin (Fotó: pestbuda.hu)

1686-ban, a Buda visszafoglalásáért vívott harcok során a városrész szinte teljesen elpusztult. Az ostrom után német kereskedőket, iparosokat telepítettek ide, akik a barokk stílus jegyében építették fel házaikat, templomaikat. A kővel, téglával, fával és fémmel foglalkozó mesteremberek szőlőt műveltek a budai hegyekre húzódó dűlőkön.

A betegápoló Erzsébet-nővérek megérkezése Budára 1795-ben (Fotó: pestbuda.hu)

Többségük német volt, de sokan délszláv dialaktust beszéltek, akadtak szlovák és magyar anyanyelvűek is, de mindannyian katolikusok voltak. Más vallásúak csak II. József türelmi rendelete (1781) után költözhettek be Budára. A reformátusok 1892–1896 között a Duna-parton építettek templomot, a görögkatolikusok pedig 1920 óta a Szent Flórián-kápolnát használják. Időközben a nemzetiségek eltűntek, 1880-as évekre már csak magyarul prédikáltak és énekeltek a vízivárosi templomokban. Csak az 1990-es évektől vált az egyházi élet ismét többnyelvűvé. Azóta a budapesti német katolikusok közösége a Szent Ferenc sebei templomban, az olaszoké pedig a kapucinusoknál gyűlik össze.

A XIX. század végén a Duna-partot palotasorral szegélyezték. A II. világháború után felépült első – ideiglenes – híd, a Kossuth híd a Vízivárosból, a Batthyány térről ívelt át a Duna bal partjára. A városrész néhány kis utcája, műemlék temploma, lakóháza még ma is őrzi a régi idők hangulatát.

Kegytárgyak (Fotó: pestbuda.hu)

Sokszínű vidék volt Víziváros. A Fő utca és a Vásártér (később Bomba, majd Batthyány tér) környékén hajók érkeztek, gyorskocsik indultak, nyüzsgő piac, boltok vonzották a jövő-menő emberek sokaságát. A hátsó utcákban viszont csendes, földszintes házak sorakoztak. Ez ma is hasonló, egyszerű lakónegyedek és üzleti negyedek váltják egymást a városban. A házak később egyre nőttek, magasságuk elérte, sőt túlhaladta a templomokat is. Ez a városrész is követte a magyar történelem fordulatait, a tatárjárással népesült be, átélte a török pusztítását, mecsetek épültek, néhány évszázad múlva az egyesülő, egyre népesülő főváros része lett.

Ma Viziváros két kerületre esik, a nagyobbik része az I. kerülethez tartozik, kisebbik részét 1950-ben a második kerülethez csatolták. A budai Várhegy lábánál, a Duna felé enyhén lejtő területen fekszik, nagyjából háromszög alakú terület.

Templomtornyok

A kiállítás címében szereplő „tornyok” szó a templomokra utal. Ezek az épületek egyrészt Istenre mutató jelek, egyfajta transzcendens pontok ebben az élő városban. Ezeknek a templomoknak a száma az évszázadok során nem változott. A középkori és az újkori időszak között volt egy oszmán korszak, amikor az összes szakrális építményt lerombolták, és egészen újak épültek a XVIII. században, mégis a számuk nagyjából azonos maradt.

A régi Vizivárosnak, a középkorinak volt egy plébániatemploma, ez a Szent Péter-mártírtemplom, a két koldulórend telepedett itt meg, a kármeliták és az ágostonosok. Több kápolna is volt benne – például a Krisztus teste kápolna és a Szent Mihály-kápolna – amely a Halászbástyának a bástyájába van beépítve.

A másik három templom, a Szent Péter-mártírtemplom, a karmeliták kolostora a Kapás utcában és az ágostonosok kolostora (Szent István vértanú templom) a Corvin téren, ezek az utóbbi években kerültek elő, tehát a kiállításnak izgalmas újdonsága, hogy ezeket az épületeket megtalálták, feltárták, ezeket a kiállítás bemutatja.

Az újkorban a városrész főplébániája a Batthyány téri Szent Anna-templom volt, ahol két koldulórend, a ferencesek és a kapucinusok telepedtek meg, több kápolna tartozott hozzá. Ebből hármat emel ki a kiállítás: a Szent Flórián-kápolnát, amelyett a görögkatolikusok templomként használnak a mai napig, a Szent János Kórház kápolnáját, ez sajnos már nincs meg, és a Lorettói kápolnát, amely a Szent Anna-templom része. A kegyszobor másolatát is kiállították a tárlaton.

Szintén látható Víziváros egyik legkülönlegesebb építészeti alkotása, a Budai református templom Pecz Samu által tervezett, különleges ötszög alakú neogótikus épülete.

A XX. század viharos éveiben is megmaradtak a templomok. A súlyos háborús sérüléseket szenvedő Szent Anna- és Szent Ferenc sebei templomok elbontása komolyan felmerült 1952-ben, mert Rákosi Mátyás kommunista párfőtitkár úgy vélte, hogy ha Sztálin egyszer Budapestre látogatna, a Parlament ablakából túl sok templomtornyot látna. A látogatás azonban elmaradt, a templomok pedig megmaradtak mint hitet, szépséget, közösséget és hagyományt őrző szigetek.

A Váralja plébániája – Veronai Szent Péter mártír plébániatemplom

A templomot a budavári Nagyboldogasszony filiájaként alapították 1254–1257 között a váraljai polgárok, később önállósult és plébániai rangot kapott. A kápolna bejárata a déli oldalról nyílhatott, szentélye egyenes záródású volt. A XIV. században gótikus szentélyt és tornyot építettek hozzá, a XV. században hajót és déli mellékkápolnát kapott.

A Szent Péter mártír plénániatemplom bemutatása a kiállításon (Fotó: pestbuda.hu)

A szentélye megsérült a 15 éves háború idején, részben lebontották, egyik támpillére helyén házat emeltek. Álló falai megérték a visszafoglalás ostromait, amint Domenico Fontana Buda ostromát ábrázoló 1686-os rézmetszetén is látszik. A templomtól északra állhatott a plébánia és a plébániai iskola épülete, amelynek vastag falait is feltárta az ásatás. A XVIII. században elbontották, helyére lakóház épült.

A Szent család barokk színháza – Szent Anna-templom

1724-ben a „Horgonyhoz” címzett fogadó épületét kápolnává alakították. Az 1740-ben megkezdett templom felépítésével a Csehországból származó Hamon Kristófot bízták meg. Halála után 1748-tól az építkezést Nöpauer Máté folytatta, 1765-ben készült el. A város címerét hordozó elegáns homlokzata, kupolás belső elrendezése kiemeli a budai templomok sorából.

A Szent Anna-templom (Fotó: Fortepan)

A főoltáron Bebo Károly színházi jelenetként ábrázolja, amint Szent Anna bevezeti lányát, Szűz Máriát a jeruzsálemi templomba. A barokk összművészeti alkotást Kontuly Béla és Molnár C. Pál kupolafreskója (1938) és Csíkszentmihályi Róbert szembemiséző oltára egészíti ki.

A Szent Anna-templom lorettói kápolnája is különleges helyszín. A lorettói kápolnák Szűz Mária názáreti házának barokk kori másolatai. A szent ház falait szentföldi keresztes királyságok bukása után Európába szállították, és az itáliai Loretóban építették fel. Loreto a középkor végére fontos zarándokhellyé vált.

A Szent Anna-templom szentélyével együtt 1776-ra egy lorettói kápolna is épült, vakolatlan kőfalat imitáló falfestéssel, falfülkékkel és vasráccsal, a kegyszobor másolatát 1749-ben hozták ide. 2011-ben az eredeti formájában állították vissza a kápolnát.

Képek a lorettói kápolnáról és a kegyszobor másolata a kiállításon (Fotó: pestbuda.hu)

A pékmester kápolnája – Szent Flórián görögkatolikus templom

A barokk kori Buda utcáit, temetőit és szőlőskertjeit számos kápolna őrizte. A legjelentősebb Christ Antal pékmesternek köszönhető. A tűzvész ellen oltalmazó Szent Flórián tiszteletére 1753-ban kápolnát építtetett, majd 1759-ben egy nagyobb épületbe fogott, amelynek kivitelezést Nöpauer Mátéra bízta, ez 1760-ban készült el. A főoltár képe Xavéri Szent Ferencet ábrázolja. A XX. század elejére a templom egy méterrel a Viziváros talajszintje alá került, ezért 1937-ben a teljes épületet megemelték 140 centiméterrel, hidraulikus módszerrel.

A Szent Flórián-templom a Fő utcában (Fotó: Fortepan)

Az 1622-ben szentté avatott jezsuita misszionáriust, akit pestis elleni védelmezőnek tartottak, Buda városa 1709-ben védőszentjének választotta.

Szent Ferenc sebei templom

A Fő utcában álló Szokullu Musztafa pasa dzsámi egyszerű, kupola nélküli épület volt. Buda 1686. évi felszabadulása után a horvát ferencesek foglalták el, és kápolnának rendezték be. A helyén 1737-ben barokk templom épült. Nevét arról kapta, hogy Assisi Szent Ferenc halála előtt csodás módon megkapta a keresztre feszített Jézus sebeit, ezt ábrázolja a főoltár is. Gazdag belső díszítése a ferences kézműves testvérek műve.

A Szent Ferenc sebei templom (Fotó: esztergomi-ersekseg.hu)

A ferenceseket 1785-ben II. József az általa feloszlatott ágostonosok országúti (Margit körúti) kolostorába költöztette, helyükre pedig betegápoló Erzsébet-apácákat küldött Bécsből, hogy a kolostorból kórházat alakítsanak ki. Ezt a császár 1786-ban titokban látogatta meg. A nővérek az 1848. évi államosításig dolgozhattak kórházukban, amely azóta is idős betegek otthonaként szolgál. A templomot 1981 óta felsővízivárosi plébánosok igazgatják. 1989 óta itt gyűlik össze a budapesti német nyelvű katolikus közösség.

Szent Erzsébet kapucinus templom

Tojgun pasa dzsámiját Buda visszafoglalása után 1692-ben a kapucinusok kapták meg. A XVIII. századi átépítések után a dzsáminak csak a déli fala maradt meg, eredeti ablakait csak az 1972-es felújítás tette ismét láthatóvá. A kapucinus rend szigorú szabályait követve a belső berendezés puritán, a homlokzatok simák maradtak.

1777-ben Nöpauer Máté barokk homlokzatot épített elé. Buda 1849-es ostromakor súlyosan megsérült, Reitter Ferenc tervei szerint újjáépítették, a torony is ekkor készült el. A romantikus, historizáló stílus egyik első hazai megjelenését az egyházi körök lelkesen üdvözölték. 2002 óta itt gyűlnek össze szentmisére a budapesti olasz katolikusok.

A budai kapucinus templom (Fotó: pestbuda.hu)

A Kálvinista ötszög – A Szilágyi Dezső téri református templom

A budai reformátusok temploma számára a főváros 1889-ben a budai Fazekas teret (korábbi alsó vásárteret) jelölte ki. A tervpályázaton Pecz Samu műegyetemi tanár „Pentagon” jeligéjű tervét találták a legjobbnak. Pecz – követve mesterét, Schulek Frigyest – úgy vélte, hogy „a kálvinista templom-épület legcélszerűbb alapalakját a sokszög adja meg, melynek középpontjában tehát az Úr asztala, s egyik sarokpillére mellett a szószék foglal helyet.”

A Szilágyi Dezső téri református templom (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)

Ezért a szabályos ötszög köré négy karéjt és egy bejárati hosszházat tervezett tízszögű kupolával neogótikus stílusban, nyerstégla burkolattal, amely kívülről és belülről is különleges térélményt nyújt.

A templomban kötött házasságot 1915-ben Ady Endre és Boncza Berta (Csinszka), valamint Horthy Miklós kormányzó mindkét fia.

Találkozási helyek, közösségek

Ezek a templomok nemcsak jelek, hanem valódi találkozási helyek – Isten és az ember, valamint ember és ember között – a mai napig. Hétköznapi és ismert emberek, élő közösségek kapcsolódnak hozzájuk. A kiállításon portrékat, arcokat is bemutatnak.

Olyanokat is, akik sohasem jártak a Vízivárosban, de mégis ide köthetőek, ilyen például Xavéri Szent Ferenc, akinek gyönyörű oltárképe a Szent Flórián-kápolnában található. Ő a jezsuita rend első szentté avatott tagja, Buda városa védőszentjévé választotta. A pestis elleni segítő szentként tisztelték elsősorban.

Xavéri Szent Ferenc halála (a Szent Flórián-templom mellékoltárképe) Falkoner Ferenc, 1764 (Fotó: pestbuda.hu)

A másik alak Széchenyi György, szintén nem járt Budán, viszont ő volt az esztergomi érsek, amikor Budát visszafoglalták a töröktől 1686-ban, nagylelkű alapítványokat tett különböző budai intézmények számára. A legfontosabb ezek közül a jezsuita épületkomplexum, plébániával, szemináriummal.

II. József többször is járt Budán, egy apácakolostort alapított, ami a ferences kolostor helyén áll. Nemcsak anyagilag támogatta, hanem titokban maga is fölkereste ezt a kolostort, és beszélgetett az apácákkal. A hálás apácák meg is festették II. Józsefet mint alapítót, a képen az alapítólevelet adja át a főnöknőnek.

Anger Klára, a budai Erzsébet-nővérek első főnöknője átveszi II. Józseftől a kolostor alapítólevelét (Fotó: pestbuda.hu)

Az egész fővárosban sok templom áll felújítás alatt, mert az Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, és ennek a keretében megújulnak az épületek.

Víziváros tornyai – Keresztény egyházak a budai Vízivárosban egykor és most című kiállítás a Várnegyed Galériában (Budapest, I., Batthyány utca 67.) A kiállítás ingyenesen látogatható.

Nyitókép: Joseph és Peter Schaffer festménye, 1787 (Fotó: Várnegyed Galéria)