Gottdank Tibor tíz éven át tartó kutatómunkájának eredményeként 2018-ban jelent meg A magyar zsidó építőművészek öröksége című kötet a K.u.K. Könyv- és Lapkiadó gondozásában. A közel 380 oldalas könyv 1867-től a XX. század második feléig tartó időszakot öleli fel, összesen 157 építész munkásságát bemutatva. A szerző nem művészettörténész, a téma lelkes kutatójaként ez az első építészeti témájú munkája, eddig ugyanis informatikai témakörben jelentek meg szakkönyvei.

Érdemes pár szóban kitérni a könyv alcímére is: Lajtán innen és Lajtán túl. Ez ugyanis szándékosan többértelmű címválasztás, hiszen az ausztriai folyó nevét és Lajta Béla építész nevét is jelöli. A folyó neve a könyvben földrajzilag hatalmas kiterjedésű területre utal, tekintve hogy számos, itt bemutatott építész műve a határon túlra – egészen Amerikáig terjedően – esik. Lajta Béla pedig az időszak és az építészeti stílusjegyek miatt lett kiemelve, mert Lechner Ödön tanítványaként életműve a magyar nemzeti stílusból táplálkozva a korai modernizmusig tartó korszakot öleli fel.

Az 1867. év a kötetben bemutatott időszak kezdő dátuma, mert az emancipációs törvény életbe lépésével ekkor nyílt lehetőség a zsidó fiataloknak a szabad pályaválasztásra és a továbbtanulásra. Ők pedig nyilvánvalóan lendülettel és tenni akarással vetették bele magukat a lehetőségbe, sokan jogi vagy orvosi, illetve mérnöki pályát választottak, többen pedig az építészetet.

A magyar zsidó építőművészek öröksége című kötet borítója

A magyarországi zsidó vállalkozói réteg pedig különböző megbízásokkal lehetőséget és teret biztosított nekik azzal, hogy családjuk vagy rokonaik részére terveztettek és építtettek velük családi házakat, bérházakat. Elkészült műveikkel a mai napig meghatározzák Budapest és a Kárpát- medence építészetileg ma ismert arculatát, elmondhatjuk, hogy az ő munkásságuk nélkül a magyar építőművészet teljesen más lenne.

A könyv összefoglalásként arra a kérdésre, létezik-e zsidó építészet, azt adja válaszként, hogy nem. Ha megállunk egy épülettel szemben, nem fogunk tudni olyan részleteket felfedezni a homlokzaton, amelyek kizárólag ezekhez az építészekhez köthetők. A származásuk, vallási hovatartozásuk miatt kiválasztott és itt szerepeltetett építészek munkásságát, életét, az általuk tervezett épületek történetét mutatja be a szerző pár oldalon keresztül, fekete-fehér képekkel gazdagon illusztrálva.

A bevezető után a Lajtán innen alfejezetben a Magyarországon élő és dolgozó építőművészekről olvashatunk stílusok szerint elkülönítve: a historizmus, a szecesszió és a premodern jegyében alkotókról. Az építészekről láthatunk egy-egy arcképet, majd életrajzukon keresztül nyerünk bepillantást a munkásságukba, kiemelve nagyobb hatású épületeiket.

Vajon hányan tudják, hogy Freund Vilmos rajzasztalán született meg a Corinthia Hotel mellett még tizenegy Andrássy úti palota rajza? Elképesztő, hogy Baumgartner Sándor a Vakok Intézetének tervezése mellett 305 oktatási intézményt köszönhetünk! A Liza és a rókatündér című magyar filmből ismert ikonikus Mátyás tér 4. szám alatt álló bérház pedig a Löffler testvérek (Béla és Sándor) munkája a Kazinczy utcai zsinagóga mellett. Lajta Béla, Quittner Zsigmond, Komor Marcell, Jakab Dezső, Hajós Alfréd, Böhm Henrik és Hegedűs Ármin nevei ismerősen csenghetnek az építészet iránt rajongóknak, de mellettük még számtalan kevésbé ismert névről és életútról olvashatunk. Külön fejezet szól az emigrációra kényszerült építészekről, akiknek műveivel többek között Amerikában, Angliában, Berlinben, Amszterdamban és Izraelben is találkozhatunk.

Remek ötlet, hogy a fejezetek végén helyet kapnak olyan alkotók is, akik fontos helyet töltenek be az ország építészetében, de hely vagy adatok hiányában ebben a kötetben csak pár mondat erejéig tudnak szerepelni. Érdekesség, hogy Róth Miksáról is olvashatunk pár oldal erejéig, aki ugyan nem építész, de ha építészetről van szó, akkor munkássága megkerülhetetlen, gondoljunk csak a Gresham-palotára, a Szervita tér 3. homlokzatának mozaikjára, a Zeneakadémia és az Országház ólmozott üvegablakaira!

A könyv végén helyet kaptak még a fontosabb budapesti zsidó származású építőmesterek, akik nélkül szintén más lenne a főváros arculata, így méltán szerepelnek a kötetben. Hozzájuk kapcsolhatjuk a Napraforgó utcai mintatelep több házát, a budapesti Piarista Gimnázium épületét, a Palatinus Strandfürdőt, a Wekerletelep házait, a Várkert Bazárt vagy a mai Corvinus Egyetemet. A függelékek között még a műemlékek felsorolását találjuk épülettípusonként elkülönítve, a pontos címek megjelölésével, egy hasznos építészeti szakszótárat és névmutatót, valamint bibliográfiát.

A szerző egyébként a szakirodalom mellett hivatkozik blogokra, visszaemlékezésekre, személyes történetekre, dolgozatokra, ez az írás tehát a ma elérhető és fellelhető források legátfogóbb összefoglalójának tekinthető. Akár tudományos munkaként, akár a történelem iránt érdeklődőként, életrajzi dokumentációként vagy képes albumként tekintünk rá: ez a kötet érdemes arra, hogy kézbe vegyük és lapozgassuk.

Nyitókép: Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége című könyv borítója (Fotó: pestbuda.hu)