Kétszáz éve született Feszl Frigyes, a romantikus építészet legjelentősebb hazai mestere

Írta: Millisits Máté

2021. február 20. 12:30

Feszl Frigyes legismertebb alkotása a pesti Duna-partot koronázó Vigadó épülete, de Budapest-szerte több ház is hirdeti munkásságát. Bár rengeteg elképzelése, így például az Országházra vonatkozó terve is megvalósítatlan maradt, az elkészült, romantikus stílusú épületei a XIX. század kiemelkedő magyar művészeti alkotásai közé tartoznak. Ám Feszl nemcsak hazánk építészettörténetének „aranykönyvébe” írta be a nevét, de iparművészeti tervei és gyönyörű vízfestményei is jelentősek, amelyeken az 1873-ban egyesített főváros fejlődését örökítette meg.

Feszl Frigyes családja Bajoroszágból és Ausztriából származott. Frigyes ükapja, Feszl Jakab Kirchbergenben születetett, a Pest és Buda között használt réven dolgozott, mint később fia, József is. A Feszl család pesti ágának férfi tagjai között voltak, akik a kőfaragó-mesterséget választották, többek között Frigyes nagyapja, Feszl József és édesapja, Feszl Mihály is.

Feszl Frigyes 1821. február 20-án született Pesten, a belvárosi Magyar utcai Feszl-házban. Tizenhárom testvére közül rajta kívül még ketten az építészi pálya iránt éreztek elhivatottságot. Frigyes középfokú tanulmányait a szülővárosában, a piarista rend iskolájában végezte, de érettségi vizsgát nem tett, hanem a Pesti Építész Céh keretei között három évig inastanonc volt. A vándorkönyv megszerzése után német földön képezte tovább magát, majd 1839 tavaszán Münchenben beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. A bajor fővárosban két évet töltött el az akadémián, majd három évig Friedrich Bürklein (1813–1872) építész irodájában dolgozott. Szülővárosába 1845-ben költözött vissza.

Feszl Frigyes építész portréja, Sterio Károly festménye (1847)

Ebben az időben hirdettek pályázatot a Pesten felépítendő új Országház épületének megtervezésére. A politikai helyzet változása miatt a pályázat beadási határidejét meghosszabbították. Feszl Frigyes a magyar parlament számára elgondolt épülettervén már megfigyelhetők az új stílus, a romantika architektonikus jegyei. Feszl több lapból álló tervezetét végül nem adta be a pályázatra. Maguk a tervek elvesztek, de a tervlapokat ismeri a kutatás, mert azokról Feszl 1861-ben jó minőségű fényképeket készíttetett.

Feszl Frigyes be nem adott terve az Országház épületére (Forrás: Építő Ipar, 1898. augusztus 31.)

Feszl Frigyes 1845-ben társult Kauser Lipót (1818–1877) és Gerster Károly (1819–1867) építészekkel. Mivel egyikük sem rendelkezett céhes mesterjoggal, ezért az idősebb pályatársuk, Zofahl Lőrinc (1791–1863) írta alá az „építészhármas” Pest város tanácsához engedélyezésre beadott tervkérelmeit.

A három építész szoros együttműködése 1854-ig tartott. Feszl 1854 és 1866 között még mindig céhes jog nélkül, de már egyedül alkotott. Ebben az időszakban készült életművének koronája, a Pesti Vigadó, amelynek az 1865-ben történt felavatását követő évben szerzett saját mesterjogot.

Közös társulásuk idején a három építész több bérházat tervezett a délnémet romantika stílusához közel álló homlokzatkialakítással: Lipótváros gyorsan fejlődő részén, a Nádor utcában 1847-ben készült el az Oszvald (Oszwald) testvérek megbízásából az Oszvald-ház.

Az Oszvald-ház homlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Oszvald-ház a Nádor utca 22. szám alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Feszl szakrális alkotásai

Az 1830-ban felszentelt, klasszicista stílusban megépült Kálvin téri református templom bejáratától balra található, a templomtesthez hozzáépített sírfülkét Feszl Frigyes tervezte 1852 és 1853 között. A templomtér részeként – a magyar református gyakorlattól eltérően – így egy figurális sírfülke tekinthető meg, amely az 1851-ben elhunyt gróf Zichy Manóné Charlotte Strachan számára készült. Az anglikán felekezetű grófné temetésekor a római katolikus egyházhoz tartozó Zichy család nagy összegű adományt biztosított a református egyházközség számára, amelyből az orgonakarzatra merőleges tájolású, kétszintes karzatot emeltek, jelentősen bővítve ezzel a templom befogadóképességét, 980 ülőhelyre.

Gróf Zichy Manóné síremléke a Kálvin téri református templomban, 1930-as évek (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Zichy Manóné jelképes síremléke „csipkeszerű” építészeti kialakítást kapott. A fülke a sírszoborral 1854-re készült el. A függönyhatású kőrácsozathoz öntöttvas korlát illeszkedik. A fülke két oldalán egy-egy angyalfej jelenik meg konzolként. A sírfülkét lezáró kőszalagon a következő felirat olvasható: „Isten az igaz bíró.” A sírszobor a fiatalon elhunyt grófnét imádkozásra összetett kézzel, fekvő helyzetben jeleníti meg. A szobrászati munkákat a francia Raymond Gayrad (1777–1858) készítette. A grófné koporsóját a templom kriptájában helyezték el.

A Dohány utcai zsinagóga

A Dohány utcai zsinagóga megtervezésére Feszl Frigyes is készített pályatervet, ám arra végül Ludwig Förster (1797–1863) romantikus stílusban alkotó bécsi építész kapott megbízást 1854 tavaszán. Még azon a nyáron lebontották a felépítendő zsinagóga telkén addig álló épületet. Az építkezés öt évet vett igénybe. A munkálatokat nehezítette, hogy Förster – mivel ugyanebben az időben foglalkozott a bécsi zsinagóga terveinek a véglegesítésével is –, többször elkésett egy-egy kivitelezési terv elkészítésével, ezért az építtető hitközség a szakrális tér befejező tervezésével Feszl Frigyest bízta meg 1857 végén. Így az 1859. szeptember 6-án felavatott épület az osztrák és a magyar romantikus építészet két kiváló alkotójának a keze munkáját is magán hordozza.

A Dohány utcai zsinagóga szakrális tere  (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Feszl tervezte a Dohány utcai zsinagóga belső szentélyét (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A frigyszekrény tetején egy díszes kupola látható, ez is Feszl Frigyes nevéhez fűződik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Pesti Vigadó

 A mai Pesti Vigadó elődépülete a magyar klasszicizmus kiemelkedő építésze, Pollack Mihály (1773–1855) egyik ünnepelt pesti alkotása volt, amely francia elnevezéssel „Redoute"-ként vált ismerté. Az épület, amelynek a szívében a nagy méretű táncterem helyezkedett el, az akkori pesti városmag északi részén, a Duna-parthoz közel emelkedett. A régi vigadót a szabadságharc idején, 1849. május 15-én a budai Várat védő Heinrich Hentzi osztrák tábornok ágyúval szétlövette, bár ezt semmiféle harcászati ok nem indokolta.

A pesti Redoute Pollack Mihály tervezte épülete 1845-ben. Rudolf Alt rajza, F. J. Sandmann metszete (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Tizenhat évig állt az eredeti, Pollack tervezte épület, amelynek szétágyúzása után újabb tizenhat évnek kellett eltelnie, amíg a megsemmisült épület helyett felépült az új Vigadó palotája.

Az új épület felépítésének gondolata 1853-ban merült fel: az év márciusában Hild József (1789–1867) kapott megbízást Pest város tanácsától a tervek elkészítésére. Három évvel később egy részvénytársaság alakult a beruházás megszervezésére. Hild terveinek átdolgozására 1858-ban Feszl Frigyest kérték fel, a Habsburg Birodalom olasz háborúja miatt a terveket azonban csak 1860 tavaszán fogadták el.

Feszl Frigyes fő műve, a megnyitásakor „Vigardának” nevezett Pesti Vigadó 1887 körül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A megsemmisült Redoute helyén Feszl tervei alapján emelt új épületet ugyan az építkezés során szintén Redoute-nak nevezték, később a megnyitásakor Vigardának – az utóbbi nevet a pestiek sokat gúnyolták, és helyette sokáig továbbra is a Redoute nevet használták, míg végül a Vigadó név állandósult. Három utcai homlokzata közül a Dunára tekintő a legmonumentálisabb, öttengelyes, középső részét egytengelyes szélső rizalitok fogják közre.

A Vigadó épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Feszl Vigadója az első épület, amelyen mind a külső, mind a belső ornamentika használatában a magyar nemzeti formakincs alkalmazásának igénye jelenik meg. Az oszlopfejezeteken kifaragott bajuszos férfifejek mellett az építész előszeretettel alkalmazta a vitézkötést. A vitézkötés mint díszítőmotívum használata az egyik megnyilvánulása volt annak, hogy Feszl Frigyes romantikus építészeti stílusán belül a nemzeti formakincset keresve a magyar huszárok mentéjén és a magyar népviseleteknél előforduló paszományornamentikával utalt a magyarság ízlésvilágára. Saját korában sem a művészeti, sem a nagyközönség nem fogadta megértéssel Feszl ornamentális újításait.

Ma már nehéz elképzelni, de igaz, hogy a Pesti Vigadó díszítését Feszl korában sem a művészeti, sem a nagyközönség nem fogadta megértéssel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Feszl Frigyes mozaikkal kívánta díszíteni a belső falfelületeket, azonban Pest város tanácsa – külföldi mintára – a festészeti alkotásokkal való díszítést választotta. Ezáltal a Vigadó lett az első középület hazánkban, amelyet freskókkal díszítettek. Ezekkel a feladatokkal a még pályájuk elején járó művészeket, Lotz Károlyt (1833–1904) és Than Mórt (1829–1899) bízták meg, akiknek javadalmazását állami ösztöndíjjal biztosították. A témaválasztásban kikötésként szerepelt, hogy a magyar regék világát is megjelenítsék.

A fővárosi Vigadó nagyterme, 1893. Weinwurm Antal felvétele (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az épület főlépcsőházában Árgyélus királyfi és Tündér Ilona ábrázolása megfelelőnek bizonyult mind a históriai, mind a nemzeti elvárások szempontjából. A Csemegetárnak nevezett helyiséget részben Lotz Károly, részben Than Mór aranyozott hátterű falképei díszítették, ezekhez járult hozzá Wagner Sándornak (1838–1919) Mátyás királyt és a legyőzött cseh vitézt, Holubárt bemutató alkotása.

A Vigadó díszlépcsője 1889-ben, kép: H. O. Rückwardt (Fotó: FSZEK Könyvtár Budapest Gyűjtemény)

A Vigadó lépcsőháza, 1893., Weinwurm Antal felvétele (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Vigadó szobrászati díszítésének elkészítése hosszú időt vett igénybe. Alexy Károly (1823–1880) nevéhez – többek között – a külső pilléreken elhelyezett, táncolók csoportjait megjelenítő domborművek fűződnek. A szobrok rajzvázlatait Feszl adta át a szobrásznak.

Táncolók csoportjainak domborműve az oszlopfőn (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A főhomlokzati szobrok a Vigadó utca felől a következőket ábrázolják: Zsigmond király, Mária Terézia, IV. Béla, Pest-Pilis-Solt vármegye címere, Széchenyi István, Hunyadi János, Nagy Lajos király, a magyar államcímer, Mátyás király, Zrínyi Miklós, József nádor, Szilágyi Erzsébet, Pest város címere, Varula Jakab polgármester, Árpád fejedelem, Attila hun király. A szobrászati programban egyszerre ismerhető fel a magyar és lokális, pesti identitás erősítésének az igénye.

Szobrok a homlokzaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

 (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A koronás magyar címe, mellette Nagy Lajos (balra) és Mátyás fejszobrai (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A belső szobrászati díszítés elkészítésére 1882-ben hirdettek pályázatot, amelyen kilenc szobrász vett részt. A pályázati felhívásban három méter magas, sóskúti mészkőből faragott alkotásokat vártak el. A bizottsági tárgyalásokon szerepet vállalt Feszl Frigyes, majd az ő 1884-ben bekövetkezett halála után Ybl Miklós (1814–1891) volt a bizottság építész tagja.

A II. világháború harcai a magyar főváros épületállományában súlyos károkat okoztak. Látványos sebek keletkeztek különösen a pesti Duna-part Margit híd és Erzsébet híd közötti szakaszán, a pesti Vigadóban sok érték veszett el a bombatámadások következtében, többek között a teljes belső szobrászati és részben a festészeti díszítés is megsemmisült.

A Vigadót az elmúlt fél évszázadban két alkalommal, előbb 1968–1979 között, az akkori kor elvárásainak megfelelően, míg másodjára 2004–2014 között, a leggondosabb műemléki elvárásoknak megfelelően állították helyre, újra életre keltve a „feszli atmoszférát”.

Emléktábla az építészről a Vigadó falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Vigadó átadása után Feszl több oktatási épület tervezésére is kapott megbízást Pesten, ezek az iskolák a historizmusnak neoreneszánsz stílusú megnyilatkozását adják. A nevelést szolgáló alkotási közül a terézvárosi Nagymező utcában álló, 1872–1873 között emelt polgári fiúiskolát emeli ki a Feszl Frigyessel foglalkozó kutatás.

A Nagymező utca 1. szám alatti egykori polgári fiúiskola épülete a Terézvárosban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Frölich ház Sas utca 3. (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Feszl Frigyes súlyos cukorbetegség következtében 1884. július 25-én Kőbányán hunyt el.

Koporsóját a budapesti építész- és építőtársadalom nagyszámú képviselőjének részvétele mellett helyezték örök nyugalomra a Kerepesi Úti Nemzeti Sírkert művészparcellájába. Életművének a legapróbb részletekig történő kutatása Komárik Dénes (1929–2017) építészettörténész érdeme, aki több könyvben és tanulmányban tisztázta a Feszl Frigyesről, illetve munkáiról addig élő homályos képet.

Életművében a megépült építészeti alkotások és a tervasztalon maradt tervek a meghatározók, de mind az iparművészethez kapcsolható munkái, mind a festményei és grafikái egy gazdag fantáziával megáldott, de részletekre odafigyelő, alázatos művészről tanúskodnak.

Nyitókép: A Pesti Vigadó épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó