Harangzúgással, ágyúdörgéssel és Ferenc József beszédével nyílt meg 125 éve az Ezredéves Kiállítás

Írta: Millisits Máté

2021. máj. 2. 9:30

A magyar történelem kivételesen ünnepélyes pillanata volt a millenniumi kiállítás megnyitása. A monumentális tárlat egyszerre engedett betekintést az ország ezeréves múltjába és segített számvetést készíteni a XIX. század gazdasági fejlődéséről. A kiállítás látogatói nemcsak bizonyságot szerezhettek arról, hogy Magyarország a sok viszontagság után reményteljes jövő előtt áll, hanem megtapasztalhatták, hogy élménygazdag programokban Budapest a legtöbb világvárossal felveszi a versenyt.

A Városligetben, 1896. május 2-án 11 órakor, Ferenc József osztrák császár és magyar király beszédével nyitották meg az Ezredéves Országos Kiállítást. A harangzúgással és ágyúdörgéssel kísért ünnepség nemcsak a városligeti tárlat kezdetét jelentette, hanem a millenniumi emlékév megnyitását is. 

Az Ezredéves Kiállítás főbejárata Klösz György felvételén, 1896-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.001)

Az Ezredéves Kiállításra hivatalos plakát is készült, amely Gerster Kálmán (1850-1927) építész és Mirkovszky Géza (1855-1899) képzőművész közös alkotása, a rajta lévő jelképek és feliratok pedig együttesen szimbolizálják a millenniumi Magyarország többrétegű, sokszor egymással is „vitatkozó” identitásait.

A plakát központi jelenete Árpádot ábrázolja: az erőtől duzzadó honfoglaló vezérek egy nagyméretű kerek pajzsot emelnek a magasba, amelyen Árpád ül, egyenesen kinyújtott jobb kezében szablyát emel a magasba. Három vezér mindkét kézzel tartja a pajzsot, míg a negyedik csak baljával emel, jobbjával lúdtollas kucsmáját lengeti. Mozdulatával Árpád vezér diadalt kifejező szablyatartását ismétli meg.

Az Ezredéves kiállítás plakátja: Árpád vezér pajzsraemelésének jelenete és a koronázási jelvények

A vezérek szőrmés ruházatára csatolva harci szerszámok függnek: nagyméretű kerek pajzs, kürt, íjjakkal teli tegez, hosszú szablya. Lábuknál két közelharcban alkalmazott fegyver, a kis markolatú kézi buzogány és egy balta látható. A pajzsra emelés köztéri szoborként jelenik meg a plakátra tekintő ember előtt. Ezt a szoborszerűséget erősíti a vezérek szürkészöldes, bronzszerű ábrázolása, valamint az, hogy a magyar őstörténet jeles alakjai egy középkori formajegyeket idéző posztamensen állnak.

A szobortalpazaton római számokkal a magyar honfoglalásra utaló dátum, 896 olvasható. A talapzat előtt a Kárpát-medence dúsan termő tájaira utalva gyümölcsök és zöldségek mutatják a bőséget, amellyel az évszázadok alatt hírnevet szereztek a magyar mezőgazdaság számára. 

A posztamens mellett az egyik oldalon kasza, gereblye, eke és kévébe szedett búza van az ősi földműves eszközeivel, a másik oldalon a koronázási jelvények láthatók gondosan megfestve, felettük a kiállítás részletes szövege olvasható, amelyet egy ragadózó madár a szájában tartott szablyával védelmez. A plakát hátterét a kiállítás legfontosabb épületei adják. A két művész által készített, majd sokszorosított grafikai alkotás kellő kifejezőerővel jelenítette meg az Ezredéves Országos Kiállítás múltból építkező szemléletét.

Gróf Bánffy Dezső miniszterelnök díszmagyarban fogadta az ünnepségre Budapestre érkező uralkodót. Erdélyi Mór fényképe (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az uralkodó április 29-én reggel Bécsből vonattal érkezett a magyar fővárosba. A Nyugati pályaudvaron Bánffy Dezső (1843-1911) miniszterelnök, Dániel Ernő (1843-1923) kereskedelemügyi miniszter vezetésével kormánybéli és fővárosi küldöttség várta díszmagyar viseletbe öltözve. A Habsburg udvari küldöttséget nyolc személykocsiból és két poggyászkocsiból álló, gőzmozdony vontatta szerelvény szállította.

Megérkezését követően a király a miniszterelnökkel és Kamermayer Károly (1829-1897) polgármesterrel folytatott rövid megbeszélést, ezt követően a közlekedésügyet is felügyelő Lukács Dénes miniszter invitálására megtekintette a pályaudvaron a millennium alkalmából a Magyar Állam Vasút által őfelsége számára megrendelt udvari vonatot. Ezt a több kocsiból álló, a királyi pár minden igényét kielégíteni kívánó szerelvényt a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár Részvénytársulat Kőbányai úton álló vagongyára készítette. A bőrülésekkel, gazdag neoreneszánsz stílusú faragásokkal ellátott kocsiknak az első világháborút követő zavaros időkben, feltehetően Budapestnek a román katonai csapatok általi megszállásakor „nyomuk veszett”.

Az udvari vonat kívülről és belülről (Fotó: Magyar Géniusz, 1897. május 30.)

Erzsébet királyné egy nappal később, 1896. április 30-án a Déli pályaudvarra érkezett, ahol már Ferenc József várta. A magyarok körében is nagy népszerűségnek örvendő királyné vonata a trieszti pályaudvarról indult a magyar fővárosba, mivel előző napjait a Habsburg család romantikus stílusban épült, Adriai-tengerre néző palotájában töltötte. A királyi pár a Déli pályaudvarról díszhintón a budai királyi palotához hajtatott. 

A megnyitóünnepséget 1896. május 2-án, délelőtt 11 órakor az Iparcsarnok előtti szabad területen tartották. Ezen a csarnok előtti téren az 1885-ös Országos Általános Kiállítás öntöttvasból készített zenepavilonja állt, amelyet átalakítottak ideglenes királyi sátorrá. Az impozáns sátor tetejét a magyar Szent Korona szimbolikus megjelenítése zárta. Ebben az építményben több uralkodó jelképhasználata egyesült a honfoglaló vezérek fejedelmi sátrától kezdve a középkori királyi baldachin használatán át a bécsi császári udvar kupolás palotáinak barokkos világáig. A sátor rúdjait a magyar országcímerrel és a nemzeti lobogóval tették az ezredéves évfordulóhoz méltóvá.

Az Ezredéves Kiállítás ünnepélyes megnyitása az Iparcsarnok előtti részen, balra a királyi sátor látható, csúcsán a Szent Korona ábrázolásával (Forrás: Vasárnapi Ujság 1896. május 10.)

A kizárólag csak a megnyitóünnepség idején használt alkalmi építmény elkészítése több mint 17 500 forintba került. A díszsátor alatt helyezték el a királyi pár számára a két széket és az uralkodócsalád tagjainak is itt biztosítottak helyet. A megnyitóünnepség Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter beszédével kezdődött, amit a horvát nemzetiség képviselőinek egy része bekiabálásokkal zavart meg, válaszként a díszmagyarba öltözött többséget képviselő ünneplő közönség a szónoklat egyes részeinél hangos éljenzésbe kezdett.

A kiállítás látképe korabeli grafikán. Középen, a tó mellett a Történelmi Főcsoport, vagyis a mai Vajdahunyadvár épületegyüttese, jobbra hátul az Iparcsarnok jókora tömbje látszik (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ez a tetszésnyilvánítás megzavarta a távolabb elhelyezett énekkart: a kórus már a beszéd alatt a himnusz lelkes éneklésébe kezdett. A nemzeti imádság felhangzására megszólaltak a kiállítás területén haranglábra függesztett, Walser Ferenc (1827-1901) által öntött harangok, amelyek hangjára figyelve Budapest templomainak harangjait is megzendítették. Az egész fővárosban egyszerre hallható harangszót jeladásként értelmezték a gellérthegyi tüzérek, akik a Citadella ágyúiból díszlövéseket adtak le. Az ünnepség forgatókönyve szerint mindezeknek: himnuszéneklés – harangszó – díszlövések csak az uralkodó beszédét megkoronázandó lett volna szabad bekövetkeznie.

Ferenc József szavait és a hivatalos ceremóniát követő eseményeket a Vasárnapi Ujság című hetilap 1896. május 10-i számában az alábbi tudósításban foglalta össze:

„A király egész beszéddel válaszolt, örömérzelmét nyilvánította e történelmi pillanatban, mikor a hasznos munka, a szellemi és anyagi teremtő erő fejleményeinek bemutatásával ily béke-ünnep áll elő. Tanusitani fogja az egész világ előtt, hogy a magyar nemzet nemcsak a harcztéren tudta vitézségével megoltalmazni a trónt és hazát, hanem a mívelődésben is méltó helyet vivott ki magának. Isten áldását kérte a kiállításra. Ismét felharsogott az éljen, kalapok, kendők lengettek. A király szalutálva köszönte meg a lelkes tüntetést, aztán az éljenző tömeg közt hintajához kisérte a királynét, ki már ekkor eltávozott a kiállításról. Maga a király ellenben fényes kíséretével körútra indult, s megkezdte két óra hosszat tartott szemléjét. Kíséretéből sokan kifáradtak ezalatt az öregebb diplomaták és hátra vonúltak s többen eltávoztak". 


Millenniumi kiállítás: Ferenc József küldöttséggel távozik a Littkei pezsgőgyár pavilonjából 1896-ban készült, Klösz György felvétele (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.136)

A Vasárnapi Ujság tudósítása szerint a király kifáradhatatlan volt, s nagy érdeklődést tanúsított, sokat kérdezősködött az egyes csoportok elnökeitől; bemutattatott magának több kiállítót s azokhoz szintén kérdéseket intézett. A lap beszámolója így folytatódik:

„A királyt b. Bánffy miniszterelnök és Dániel kereskedelmi miniszter is mindenhova elkisérték… A nagy iparcsarnokban kezdődött a szemle, mely már ekkor egészen rendben volt. Innen a történelmi csoportba mentek a fejedelmi látogatók, s hosszasan időztek ott; majd József főherczeg pavillonját tekintették meg, hol a főherczeg fiával és menyével fogadta az uralkodót. A horvát csarnokban a bán üdvözölte a királyt Josipovich horvát miniszterrel együtt; ott várt Posilovics zágrábi érsek is. A király aztán a kiállítás falujába tért át, hol Dániel miniszter magyarázta meg a különböző házakat. A főváros pavillonjában a négy polgármester várta és kalauzolta a felséget, ki a szemlét a hadügyi csoport megtekintésével folytatta. A honvédség pavillonjában József főherczeg és báró Fejérváry miniszter üdvözölték a királyt. Itt ért véget a szemle. Mindenütt nagy megelégedését nyilvánította a király.”

 A kiállítás körútjának részlete villamossal, 1896-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.035)

A kiállítás és egyben a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójára rendezett emlékév megnyitása, ha nem is a tervek szerint, de felejthetetlen ünnepi külsőségek között zajlott le. A Városligetben 520 ezer négyzetméteres területen, 240 pavilonban mutatták be a magyar ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, vadászat, kultúra, művészet, oktatás és más területek teljesítményét és eredményeit, kizárólag a történelmi Magyarország és Horvátország területén készített tárgyakat, alkotásokat, termékeket, a kiállítás október 31-ig volt látogatható. A megnyitót követő fél évben szinte minden héten olyan eseményeknek adott otthont Budapest, amelyek mind látványoságában, mind az érdeklődő tömegek kivételesen nagy számában a mai napig egyedinek számítanak a magyar főváros életében.

Nyitókép: Az ezredéves kiállítás megnyitása 1896-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó