A Magyarországon csaknem ötven éven át ideiglenesen állomásozónak minősített szovjet csapatok kivonulását a rendszerváltás éveiben össznépi várakozás előzte meg. Sokan csak akkor hitték el, hogy mindez lehetséges, mikor 1991. június 19-én a záhonyi Tisza-hídon át az akkor még magyar–szovjet határáron az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy is elhagyta az ország területét.

Ekkor több mint százezer szovjet állampolgár hagyta el Magyarországot, köztük csaknem ötvenezer katona, mellettük családtagok és polgári alkalmazottak. Ellátásukhoz természetesen jelentős infrastrukturális háttér kapcsolódott. Korabeli adatok szerint 1988 végén a szovjet Déli Hadseregcsoport mintegy 100 helyőrséget tartott fenn, és körülbelül 6000 ingatlant használt.

A csapatkivonásokkal egy időben ezeknek az ingatlanoknak a sorsa is kezdte foglalkoztatni a közvéleményt. Az nagyjából köztudott volt, hogy általában enyhén szólva nem a legjobb állapotban voltak az épületek, és gyakran a környezetre is nagyon rossz hatással volt a katonai tevékenység és az azt kísérő gondatlanság.

Magyarországról kivonuló szovjet csapatok 1991-ben (Fotó: Veszprémi Napló, 2016. július 2.)

A Népszabadság 1990. október 11-i száma már számba veszi a szovjet katonai objektumok újrahasznosításának lehetőségeit, de hangsúlyozza:

„Sok egyéb kérdés mellett az egyik legfontosabb: mikor le­het hozzáfogni a tényleges hasznosításhoz? Biztos vála­sza még senkinek sincs, hi­szen nemigen tudjuk, mit is hagytak itt a kivonuló kato­nák. Rémtörténetek keringe­nek szanaszét hagyott lősze­rekről, fegyverekről, olajjal, vegyszerrel szennyezett kör­nyezetről."

Az az érdekes felvetés is megjelent a korabeli sajtóban, hogy az Egyesült Államok szenátusa fogja finanszírozni a területek költséges megtisztítását, azonban hamar kiderült, hogy az erre szükséges dollármilliós összeget hiába várták Magyarországon.

A volt laktanyák hasznosításáról hamarosan tárcaközi bizottságot hoztak létre, és már 1991-ben kormányhatározat született a szükséges intézkedésekről, 930 millió forintot előirányozva már a kezdeti munkákra. Ez a jelentős összeg gyakorlatilag csak a környezeti károk gyors orvoslását volt hivatott biztosítani. Az éveket igénybe vevő kárfelmérés összesen 46 ezer hektárnyi területet ölelt fel.

Beszédes adatokat olvashatunk a Magyar Hírlap 1994. április 30-i számának cikkében: 

„Mintegy 1,3 millió liter szennyezett szénhidro­gén-termék (kerozin, gázolaj, benzin) kitermelése és ártalmatla­nítása mellett 586 ezer köbméter szennyezett talajvíz kiemelése és kezelése történt meg. Ezenkívül 195 ezer köbméter szennyezett talajt tisztítottak meg, továbbá 2900 köbméter hulladék begyűj­tésével, biztonságos elhelyezésé­vel végeztek.”

A szovjet hadsereg használta 1956 és az 1990–1991-es csapatkivonás között a Mátyásföldi repülőteret is, ennek területe is igen szennyezett volt a szovjetek tevékenysége miatt.

A környezeti károk felszámolása azonban csak az első lépés volt. Az épületek hasznosításához újabb pénzösszegek és legfőképpen olyan beruházók kellettek, akik a szükséges tőkén túl rendelkeztek olyan ötletekkel is, amelyek a nem polgári igényekre épült objektumokat a polgári társadalom szolgálatába állíthatták, valamilyen értelmes és működőképes konstrukcióban.

A Magyar Hírlap említett cikke erről így ír: 

„A tapasztalatok szerint sokféle módon hasznosítják az egykori szovjet objektumokat. Elsősorban a tiszti lakások bizonyultak ke­lendőnek. Tavaly év végéig a A Kincstári Va­gyonkezelő Szervezet a kezelésében lévő 15 ezer lakásból 1700-at térítésmentesen önkormányzatoknak adott át, 6800-at pedig értékesített, a töb­bit leromlott állapotuk miatt nem adhatták el. Egykori, felújított szovjet tiszti otthonokba költöz­tek Mátyásföldön az ’56-osok is. Több egykori repülőteret, lakta­nyát különböző vállalkozások hasznosítanak.”

A XVIII. kerületi Halomi úti laktanya részlete archív képen (Fotó: Tomory Lajos Múzeum/Tasnádiné Ferencz Ágnes)

Jellemző a története a XVIII. kerületi Halomi úti laktanya területének, amelyet Budapesten elsőként hagyott hátra a szovjet hadsereg 1990 októberének elején. Felmerült a terv, hogy ide költöztessék a fővárosi hajléktalanokat, hiszen számos tiszti lakóház is volt a területen. Az ötletet, amely egyébként nem akárhonnan, hanem a Fővárosi Tanácstól származott, azonban nagy tiltakozás fogadta a nyugalmát féltő környékbeli lakosság részéről, így hamar elvetették.

A Halomi úti egykori Beloiannisz laktanya területe napjainkban (Fotó: Pápai Tamás)

Az egykori szovjet laktanya területének tulajdonjogán a magyar állam és a XVIII. kerületi önkormányzat osztozott, kétharmad-egyharmad arányban, de a szovjet csapatok kivonulásáig az épületek a kormány hatáskörében maradtak. Ezután a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezelő Szervezet és Hasznosító Intézete arról kötött szerződést, hogy egy ideig a laktanyában lesz a Szovjetunióból Izraelbe kitelepülő zsidók tranzitszállása.

A XVIII. kerületi Halomi úti laktanyával kapcsolatban ugyanakkor 1991 elején az is komolyan felmerült, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem költözzön ide, ám végül Piliscsabán találtak neki helyszínt (szintén egy volt szovjet laktanya területén). Az egyházi hasznosítás azonban részben megvalósult, ugyanis a Máltai Szeretetszolgálat kapta meg a laktanyaépületeket, a tiszti lakásokat pedig a Kincstári Vagyonkezelő és az önkormányzat értékesítette az 1992-es év folyamán. A terület Királyhágó utcai frontján a szovjetek idején sportpályák voltak, ezek helyén a 2000-es években lakópark épült, míg a Tarkő és a Kétújfalu utca felőli oldalon a 2010-es években modern lakónegyedet hoztak létre, központjában a Herrich Károly térrel.

Ugyancsak jellemző a XVI. kerületben, Mátyásföldön a szovjet déli hadseregcsoport egykori parancsnoksága, ahol nagyon jól sikerült a hasznosítás az elmúlt évtizedekben.

Egykori szovjet katonai sportpálya a XVI. kerületi Mátyásföldön (Fotó: Juharos Róbert/Pestbuda.hu)

A Hunyadvár utca – Bökényföldi út – Újszász utca – Diósy Lajos utca által határolt területet a II. világháború előtt a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete kezelte, majd 1952-től a Magyar Honvédség, majd 1956-tól a szovjet hadsereg használta. A volt szovjet laktanya nagy területét a rendszerváltás utáni évtizedekben igen jól hasznosították, itt kapott helyet az egykori szovjet kultúrházban a Corvin Művelődési Ház és Erzsébetligeti Színház, valamint a már a fentebbi sajtóidézetben említett 1956-os Alapítvány épülete, ahol hős 56-os forradalmárok kaptak lakást – itt a lakóépületek már 1991-től megújultak.

A mátyásföldi Corvin Művelődési Ház és Erzsébetligeti Színház épülete (Fotó: Juharos Róbert/Pestbuda.hu)

Az egykori szovjet laktanya területének többi része önkormányzati tulajdonban maradt, melyen az ezredforduló után is folytatódtak a fejlesztések. Ezekben az években itt épült fel a mátyásföldi uszoda, mely 2019 óta az Erzsébetligeti Rátonyi Gábor Uszoda nevet viseli. Az említett Corvin Művelődési Házat és Erzsébetligeti Színházat is felújították, és bővítették a mellette álló egykori szovjet étterem épületével együtt.

Felújított egykori szovjet étterem a mátyásföldi Erzsébetligeten (Fotó: Juharos Róbert/Pestbuda.hu)

A szomszédos XV. kerület egykori szovjet laktanyájának helyén, a Szentmihályi út és a Szilas-patak között ma az 1996-ban felépült Pólus Center, valamint a Szilas parki lakótelep található. A laktanya házainak nagy részét lebontották, de néhány megmaradt épület, mint a tiszti lakótelep kazánháza ma műszaki, kiszolgálófunciót lát el.

Végül a budai oldalról is van példa egykori szovjet laktanyaépületek hasznosítására. A város északi határán, a III. kerületi Bécsi út 324. alatt alakította ki első campusát az 1992-ben alapított Gábor Dénes Főiskola, s később a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Pszichológiai Intézete is itt talált otthonra. Az egykori szovjet laktanya területén ma Waldolf-iskola is működik.

Egykori szovjet katonai épületek a III. kerület Bécsi út 324. alatt (Fotó: Juharos Róbert/Pestbuda.hu)

A fentiekben a volt szovjet katonai objektumok közül jártunk be néhányat, de ezeken kívül a fővárosban több helyszínen volt jelen a szovjet hadsereg, és tartott felügyelete alatt fővárosi épületeket. Különösen a XVI. kerületi Mátyásföldön volt sok kiszolgálóépületük, így a Koronafürt utcai lakó- és irodaház és a Bajcsy-Zsilinszky utcai vendégház, valamint a Keresztúri úti raktárépület.

 A XVII. kerületi Határhalom utcában szovjet irányító adó működött és igen érdekes a XV. kerületben az Észak-Pesti Kórház is, mellyel korábban külön cikkben is foglalkoztunk. Ezt a patinás kórházunkat 1945-ben megszállta és kisajátította a Vörös Hadsereg, és az itt állomásozó csapatok központi egészségügyi kiszolgáló intézményeként hasznosították a szovjetek, akik többször is bővítették, utoljára 1985-ben. De Budapest belső részén is volt szovjet használatban lévő épület, mint a VII. kerületi Rottenbiller utcában a nőt­len katonatisztek szállója.

Immár harminc éve annak, hogy a szovjet katonák elhagyták fővárosunkat... Az általuk használt épületeket nem egy esetben mára nagyon jól sikerült hasznosítani, ami kicsit feledtetni tudja a hozzájuk kapcsolódó szomorú emlékeket.

Nyitókép: Szögesdrót maradványai a III. kerületi Bécsi út egykori szovjet laktanyája körül (Fotó: Juharos Róbert/Pestbuda.hu)