A színházépítészet az európai architectúra kétezer-ötszáz év óta különleges tudást igénylő szakága. Az ókori görögök, kihasználva a kedvező terepadottságokat, a dombos, hegyes tájba vágva építettek színházakat, ahol Thália kultuszát ápolták. 

A középkor első századai több szempontból sem kedveztek a színházi kultúrának. A nézőközönséget biztosító városi társadalmi réteg életlehetőségei megváltoztak a népvándorlás miatt. A keresztény egyház az antik, pogány világ egyik felszámolandó „termékeként” tekintett a kulturális élet e szegmensére.

A Szent István körúton álló Vígszínház, Thália budapesti szentélye 125 éve, 1896. május 1-jén nyitott meg (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A reneszánsz időszaka jelentette az európai színházépítészet újjászületését, Itáliában Andrea Palladio (1508–1580) alkotásai mutatták az antik formanyelv újbóli alkalmazását. Angliában William Shakespeare (1564–1616) híres Globe színházának kör formát alkalmazó megoldása a későbbi évszázadok számára például szolgált, különösen az épületnek a színpadot körbeölelő többszintes nézőtere tekintetében.

A barokk pompa részét képezte a főúri színjátszás világa, több kastély, így az II. Grassalkovich Antal (1734–1794) által építettet gödöllői is rendelkezett végleges anyagokból megalkotott színházzal. Európában a városi polgári réteg művelődési, szórakozási igényeinek kielégítésére a XIX. század hajnalán szerveződtek színi társulatok. A nagyobb létszámú közönség befogadását lehetővé tevő színházak építésekor a tervezőknek összetettebb elvárásoknak kellett megfelelniük.

A bécsi Fellner és Helmer építésziroda által tervezett színházépületek

A nagyobb téralkotás alapos akusztikai, színpadtechnikai ismereteket igényelt. Ez a speciális szaktudás vezetett el a XIX. század második felében, ahhoz a folyamathoz, hogy „színházépítészetre szakosodott tervezőirodák lépjenek fel az európai építészettörténet színpadára”. Ilyen tervezőműhely volt a bécsi Fellner és Helmer építésziroda (Atelier Fellner & Helmer). Ferdinand Fellner (1847–1916) és Hermann Helmer (1849–1919) építészek 1873-tól dolgoztak együtt példátlan sikerrel: szerte Európában negyvennyolc színház terve fűződik a nevükhöz. Bár alkotásaik sok közös vonást hordoznak, az építészpáros mégis minden egyes színházának kívül és belül is önálló megjelenést tudott adni. 

Számos épületük áll a mai Magyarországon: Szegeden a Nemzeti Színház, illetve Kecskeméten a Katona József Színház. Budapesten az egykori Somossy Orfeum, a mai Operettszínház és a Vígszínház.  A Vígszínház épülete a szintén 1896-ban felépített kecskeméti színházéval rokonítható leginkább, de a magyar fővárosban megvalósított teátrum esetében az oromzat fölött magasodó kupolalezárás monumentálisabb hatást biztosít az épületnek.

A Vígszínház kupolájának legmagasabb pontján egy vázadísz látható, ez a díszítőelem kisebb méretben több helyen megjelenik még az oromzat zárópárkányán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Mindkét színház homlokzatának díszítésében kiemelt jelentőséggel bírnak a színészethez kapcsolódó mellszobrok. Ezek az alkotások avatták a kulturális épületeket „Thália szentélyévé”, kiemelve azokat a historizmus általános, szinte minden nagyobb városban megtalálható  „tömegépületei” közül.

A Vígszínház épülete

A Vígszínház helyén a XIX. század második felében a kétes hírű Újvilág mulató állt, amelynek fakerítéssel elzárt épületét csak a színház építésének megkezdésekor bontották le.

A Vígszínház felépítésére 1894-ben létrehozták a Vígszínház Részvénytársaságot. A kivitelezési munkálatokat Havel Lipót (1847–1933) építőmester irányította 1895 és 1896 között a már említett bécsi építészpáros, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei szerint.

A Vígszínház 1896 körül, Klösz György felvétele (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Vígszínház szabadon álló épülete egyedi nemcsak a Szent István körút, de az egész Nagykörút zártsorosan beépített, négy-ötemeletes lakóházegyütteseinek sorában. A körútra néző főhomlokzata a XVIII. századi barokk kastélyok formavilágát hozta el a világvárossá fejlődő Budapestre.  A homlokzat középső részén az előreugró középrizalit a reprezentációt szolgálja a barokk kastélyoknál, ahol az első emeleten a díszterem található. A Vígszínháznál kiszolgálóhelyiségeket tartalmaz ez az épületrész, mind a földszinten, mind az emeleten itt található a ruhatár.  

A körútra néző főhomlokzat a XVIII. századi barokk kastélyok formavilágát idézi (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A főhomlokzat szobrászati díszítéseit Róna József (1861–1939) szobrászművész mintái alapján készítették el olcsó, kevéssé időtálló anyagokból. Róna az „Egy magyar művész élete” című, 1929-ben kiadott önéletrajzi könyvében a következő szavakkal emlékezett vissza a vígszínházi munkáira:

„Amikor a Vígszínházat építeni kezdték az építők, Helmer és Fellner engem bíztak meg a figurális munkákkal. Az oromzat fölé három hatalmas csoportot cinkbe öntöttek, a lebegő alakokat és az amoretteket stukkókban raktuk fel, míg Kisfaludy Károly és Csiky Gergely hatalmas mellszobrát cementből öntöttük ki.”

A főhomlokzat napjainkban, a szobrászati díszítéseket Róna József szobrászművész mintái alapján készítették. A főhomlokzat eredeti díszítőelemei  a II. világháborúban megsérültek, több elem megsemmisült, így az oromzat fölötti szoborcsoportok is, amelyeket a későbbi felújítások során nem állítottak vissza (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Vígszínház homlokzatának épületdíszei is a barokk kastélyokat idézik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A vázamotívum több helyen is megjelenik a színház épületén (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A kupola legmagasabb pontján bádogból készített vázadísz ad vertikális lezárást az épületnek. A vázadísz kisebb méretben több helyen megjelenik még az oromzat zárópárkányán.

Színháznyitás az ezredéves ünnepségek jegyében

Az új társulat megszervezését és irányítását 1896 januárjában Ditrói Mórra (1851–1945) bízták. A Kolozsvárról érkező Ditrói igazgatói munkássága során több újítást vezetett be, ezzel a XX. század hajnalán a magyar színjátszás megreformálója volt.

A színház belső terei is gazdagon díszítettek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A nézőtérre és a páholyokhoz elegáns lépcsőházak vezetnek (Fotó:Both Balázs/pestbuda.hu)

Mennyezeti díszítés a színház egyik lépcsőjénél (Fotó:Both Balázs/pestbuda.hu)

A magánvállalkozásban épített színház nyitóünnepségét 1896. május 1-jén tartották. Az avatásra Jókai Mór írt alkalmi darabot „Barangok, vagy a peóniái vojvoda” címmel. A XIX. század magyar írófejedelmét a bemutató végén ütemes, hosszú taps köszöntötte. Az elismerés azonban nem az új darabnak szólt, amely pár nap alatt megbukott, hanem a reformkortól a Bach-korszak kegyetlenségein át a kiegyezést követő fellendülés éveit alkotásaival végigkísérő nemzeti írónak.

A Vasárnapi Ujság című hetilap  – amelynek a korábbi évtizedekben állandó szerzője volt Jókai Mór – a színház megnyitásáról az alábbi szavakkal tudósított:

„A Vígszínház megnyitó előadását három estén ismételték. A barátságos, derült színház igen tetszik a közönségnek, s a színtársulat is jó erőket mutatott be. Az igazgatóságtól függ, hogy az érdeklődést megtartsa és fokozza.

Kozma Andor „Prologja”, melyben a Vígszínház szelleme, fölidézi Plautus, Moliére és Kisfaludy Károly szellemét, hogy tanácsot kérjen tőlük, szép versekben folyik és hazafias, meleg hangja nagyon illett az ünnepi hangulatba. Jókai is az ezredéves ünnephez való alkalmi vígjátékot irt a megnyitásra, a „Barangok, vagy a peóniái vojvoda” czimen. Ott játszik a darab az egyik Barang, a dúsgazdag Barang Tamás szalonjában, melynek tág erkély-ablakán a város fellobogózott palotáit lehet látni. Épen az ünnepi menet halad végig az utczákon, s történelmi jelmezbe öltözött alakok jönnek föl a színpadra, többi közt Jókai egyik hires alakja Tallérossy Zebulon, ki Szvatopluk kíséretében van. Gyújtó a jelenet, mikor a színház összes személyzete bejön, s elmés és hazafias felköszöntőkben mondják el, hogy mit kívánnak a magyar nemzetnek, Barang Ubul pedig a királyra mond köszöntőt, a mit Molnár  László nagy hatással szavalt el.” 

A Vígszínház nézőtere (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A nézőtér hármas páholysora. Az aranyozás nemcsak ünnepélyességet ad a térnek, hanem erősíti a belső fényt is (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Vígszínház színpadán 1896. május 1-jén játszották az első színdarabot, az avatásra Jókai Mór írt alkalmi darabot „Barangok, vagy a peóniái vojvoda” címmel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A nézőtér feletti menyezet „Thália templomában” (Fotó:Both Balázs/pestbuda.hu)

Az uralkodó, Ferenc József pár nappal a megnyitás után, 1896. május 6-án tekintette meg a színházat. A királyi látogatás napján nem szerepelt műsoron Jókai műve, helyette a francia szerző, Brisson „Államtitkár” címet viselő alkotását játszották.

A II. világháború végén, Budapest ostromakor súlyos sérüléseket szenvedett az épület. A kupola és a főhomlokzat díszeinek jelentős része megsérült vagy megsemmisült.

A Vígszínház épülete 1945-ben súlyos sérüléseket szenvedett (Forrás:Fortepan/Képszám:115366)

A háború után az 1950-es években állították helyre az épületet, és 1951 decemberében nyílt meg újra. Ekkor az itt működő társulatot Magyar Néphadsereg Színháznak hívták.

A Honvédelmi Minisztérium megbízásából a színház előtti kis parkban két „katonaköltő” mellszobrát avatták fel 1952-ben. Baksa Soós György szobrászművész (1908–1978) Petőfi Sándor, míg Tar István (1910–1971) Munkácsy-díjas szobrász Zrínyi Miklós arcmását örökítette meg.

A Vígszínház 1951-ben az újjáépítés utáni megnyitáskor, ekkor a Magyar Néphadsereg Színházának nevezik (Forrás: Fortepan/Képszám: 115373)

A színház 1960-tól újra a Vígszínház nevet viseli. Az épület utolsó teljes körű felújítása az 1990-es évek közepén történt. A színház társulata az építkezési munkálatok alatt a Nyugati pályaudvar közelében felállított nagy méretű sátor alatt játszotta előadásait.

A több mint huszonöt éve, 1994-ben újra megnyitott körúti színházépület főhomlokzatán a II. világháború sebeit csak részben gyógyították be,  a régi, millennium kori díszítésből többet nem pótoltak. A középrizalit két oldalsó részén egykor elhelyezett két mellszobor helyreállítási hiánya vitatható döntés volt, hiszen az egykori büsztök kőbe vésett névfeliratai a mai napig olvashatók.

A középrizalit két oldalsó részén egykor Kisfaludy Károly és Csiky Gergely szobra volt, a feliratok a mai napig olvashatók. A képen is látható a középső ablak feletti felirat, amelyen a Kisfaludy Károly név olvasható (Fotó:Both Balázs/pestbuda.hu)

Remélhetőleg az elkövetkező időben megtörténik majd Kisfaludy Károly és Csiky Gergely szobrának pótlása. Ezzel a két büszttel az épület elnyerhetné régi, millennium kori pompáját. 

Nyitókép: A Vígszínház Ferdinand Fellner és Hermann Helmer építészek tervei alapján épült, Klösz György felvétele az épületről 1900-ban készült  (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.108)