Aigner Sándor 1854. július 21-én született Temesváron. Szülői nyomásra tizenöt évesen egy budapesti könyvkereskedésben kezdett el dolgozni, de mivel az építészet vonzotta, felhagyott a kijelölt pályával, és beiratkozott a bécsi Technische Hochschuléba, vagyis műszaki főiskolára. 1876-ban szintén a császárvárosban lévő Akademie der Bildenden Künste, azaz a Képzőművészeti Akadémia diákja lett. Nagy hatású mestere az a Friedrich von Schmidt volt, aki néhány évvel később a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház neogótikus stílusú átépítését is irányította.

Aigner Sándor (Forrás: Művészet, 1912. 2. szám)

Aigner 1879 októberében a középkori stílusok szeretetével felvértezve végzett az Akadémián, de két évet még Schmidt mellett dolgozott. 1881-ben tette első tanulmányútját, amely Olaszországba vezetett. Hazatérve a Budavári Nagyboldogasszony-templom helyreállításán kapott munkát, építésvezetőként foglalkoztatták. Később, 1890–92 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában is vezetett építészeti tanfolyamot. Természetesen élt benne a vágy saját épület tervezésére is, ezért pályázatokon is elindult.

A Nagyboldogasszony-templom átépítése, a felvétel 1893 körül készült (Forrás: Fortepan/Képszám: 116770)

Az aradi színházra 1883-ban meghirdetett megmérettetésen első díjat nyert, megbízás azonban sajnos nem járt vele. A következő évben pedig a kaposvári plébániatemplom tervpályázatán ért el második helyezést, de ez az épület sem az ő elképzelései szerint valósult meg. 1885-ben a Magyar Mérnök- és Építész Egylet az Andrássy út városligeti torkolatának rendezésére, illetve az ott felállítandó ivócsarnokra pályázatot hirdetett, melyen Aigner nagy aranyérmet kapott. Tervében a római Szent Péter-bazilika hatása figyelhető meg, tehát reneszánsz rajzot készített – ha az elvárások úgy diktálták, tehetségét a középkoritól eltérő stílusokban is meg tudta csillogtatni.

Az ivócsarnok terve (Forrás: Horváth Zsuzsa: Aigner Sándor, az Örökimádás-templom tervezőjének életműve. In: Építőművészek Ybl és Lechner korában. Budapest, 2015)

Az erzsébetvárosi plébániatemplom pályázatára román és gótikus jegyeket is mutató átmeneti stílusú tervet nyújtott be. A középkor megidézése azért is volt kézenfekvő az egyházi épületeknél, mert a közgondolkodásban a katolicizmus ezzel a történelmi időszakkal fonódott össze. A leírások szerint – a terv ugyanis sajnos nem maradt fenn – több tornyot is rajzolt: a bejárat felől egy igen magas harangtorony, a keresztház végein alacsonyabb, lépcsőházat magában foglaló tornyok, a hosszház és a keresztház metszéspontjában pedig egy kecses, úgynevezett huszártorony állt volna. Bár megosztott első díjat kapott, a templom végül nem az ő, hanem Steindl Imre tervei szerint épült fel a Rózsák terén.

A Rózsák terén álló Szent Erzsébet-templom Steindl Imre alkotása (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Első megvalósult épületét dr. Lippich Elek, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti ügyosztályának vezetője – egyben Kadocsa Elek álnéven publikáló író és költő – rendelte meg tőle. A Thököly út és a Zichy Géza utca sarkára egy villához illően szabadon álló, földszintes épületet emelt, amelyen a szamárhátíves kerettel ellátott ablakok képviselték leginkább a neogótikus stílust. 1962-ben kétszintes emeletráépítéssel egészítették ki, így ma már egyáltalán nem érvényesül Aigner eredeti elképzelése.

Dr. Lippich Elek villája a Thököly úton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A korban szokásos módon befektetés gyanánt ő maga is épített egy bérházat a ferencvárosi Lónyay és Mátyás utcák sarkán. Az 1894-re elkészült épület négy szárnya egy belső udvart fog körül, melyben függőfolyosó is körülfut, a lakások ezen keresztül közelíthetők meg. A háromemeletes épület homlokzata ezúttal is itáliai reneszánsz stílusú: szegmens-, félköríves és egyenes záródású ablakok nyílnak rajta, a földszint és az első emelet sávozottan tagolt, a második és a harmadik emeletet világosbarna vakolat borítja. A felső szintek ablakait hangsúlyos szemöldök- és könyöklőpárkányok egészítik ki, amelyek apróbb díszeket is tartalmaznak. A Lónyay utcán található főbejáratot is plasztikus vakolatarchitektúra keretezi, felülről pedig egy erősen kinyúló szemöldökpárkány zárja. A keskeny síkkal levágott sarokhomlokzatot egy enyhén előrelépő, kétszintes zárt erkély határozza meg.

Aigner saját bérháza a Lónyay utcában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 1885-ös Országos kiállításra Aigner tervezte az erdészeti pavilont, amely annyira jól sikerült, hogy az 1896-os Ezredévi kiállításra is őt bízták meg az erdészeti pavilon felépítésével. A Városliget keleti, Hermina út felőli szélén helyezkedett el ez a középpontos elrendezésű épület. Nemcsak azért épült fából, mert ideiglenesnek szánták – ahogyan a legtöbb kiállítási pavilont –, hanem azért is, mert így anyagával is be tudta mutatni a hazai erdészet eredményeit. Jó szerkezettel bírt, és egyben remekül idézte meg a hegyvidéki népi építészet elsősorban fát használó formanyelvét.

A pavilon belső tere nyolcszög alakú volt (Forrás: Bálint Zoltán: Az ezredéves kiállítás architektúrája, 1897.)

Négyzet alaprajzú volt, közepében pedig egy nyolcszög alakú tömeg magasodott, melyet hegyes sisakkal záródó torony koronázott. Ehhez négy oldalról emeletes, úgynevezett csonka kontyos nyeregtetővel fedett szárnyak csatlakoztak, a másik négy oldalt pedig alacsonyabb, földszintes épületrészeket toldottak, így alakult ki a négyzet alaprajz. A világosra festett oldalfalakat favázas tagolás jellemezte, az oromzatok szerkezetét pedig díszesen faragott gerendák alkották. Maga a tetőzet is fából, barnás-zöldes árnyalatú zsindelyekből készült. Aigner e munkáját a kiállítás szervezőbizottsága bronzéremmel díjazta.

A pavilon teljesen fából épült (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.204)

Az építész legjelentősebb műve az Üllői úton álló Örökimádás-templom. A Budapesti Középponti Oltáregyesület már a XIX. század végén tervbe vette egy olyan kápolna állítását, amely kifejezetten az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus folyamatos imádását szolgálja. Amikor 1898. szeptember 10-én Erzsébet királynét meggyilkolták, az egyesület úgy döntött, hogy kápolna helyett templomot építenek, mely egyúttal Sisi emlékét is ápolja majd. Erre országos gyűjtés indult, majd annak előrehaladtával 1903-ban tervpályázatot hirdettek: a templomon kívül zárdát, oltáregyesületi székházat és egy kertet is magában kellett foglalnia az épületegyüttesnek. Ezen végre úgy aratott diadalt Aigner terve, hogy az építkezésre vonatkozó megbízással is együtt járt.

Az Örökimádás-templom pályaterve (Forrás: Építő Ipar, 1904. február 21.)

A templom alapkövét maga a király tette le 1904. május 18-án, és négy évvel később, szeptember 8-án szentelték fel. Aigner szimmetrikus elrendezést valósított meg: a telek közepén áll a templom, melyhez balról az oltáregyesületi székház, jobbról pedig a zárda kapcsolódik két-két emeletes átjáróval a bejárat és a szentély felőli végén is. A két szélső szárny zárt sorú beépítésben áll, a templom felé néző keskeny sarokhomlokzatok viszont jelzik, hogy funkciójában ahhoz tartoznak. Rajtuk nagyrészt csúcsíves ablakok nyílnak, amelyen felül még a háromszögű oromzatok is a neogótikus stílust mutatják.

Az épületegyüttes alaprajza (Forrás: Magyar Pályázatok, 1903. 1. szám)

A templom keskeny főhomlokzatának közepén szintén csúcsíves, bélletes kapu nyílik, melynek felső részében kőrácsos körablak kapott helyet. Az épület közepén egy hasonló formájú, ám jóval nagyobb rózsaablakon árad be a fény. A homlokzatot felülről az 58 méterre a magasba törő, nyolcszög alaprajzú torony határozza meg, melynek törzsén keskeny, csúcsíves záródású, kőrácsos ablakok sorakoznak. Aigner itt is több tornyot tervezett, a nagy két oldalán ugyanis egy-egy kisebb tornyocska is áll. Szobrokkal is díszítette az épületet: a főbejárat melletti pillérekben kialakított fülkékbe állította az uralkodópár védőszentjeit: a királyra Assissi Szent Ferenc, az elhunyt királynéra pedig Árpád-házi Szent Erzsébet utal.

A templom napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Dr. Glattfelder Gyulának, a Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelőjének kezdeményezésére 1900-ban jött létre a pesti Szent Imre Kollégium, amely a fővárosba érkező diákok számára nyújtott lakhatási lehetőséget. Népszerűségét mutatja, hogy hat évvel később már szükség lett egy újabb épületre is, melyet ezúttal Budán, a Fehérvári (ma Bartók Béla) úton szándékozott felépíteni az Intézet. Az 1906-ban lefolytatott pályázaton nemcsak kollégium, hanem egy hozzá tartozó templom tervezése is feladat volt. A megmérettetésen Aigner Sándor diadalmaskodott.

A Szent Imre Kollégium első épülete 1908-ban (Forrás: Építő Ipar, 1908. december 27.)

Ezúttal neoromán homlokzatot rajzolt, amelyre a félköríves formák jellemzőek: az épület középtengelyében álló kétnyílású kapuban oszlopok tartják a félköríves boltíveket, valamint az ablakok is többségében félkörívesen záródnak, bár az első emeleten egyenes záródású, az ötödiken pedig úgynevezett háromkaréjos záródású ablakok láthatók. Utóbbinál eredetileg minden második nyílásban szentek mozaikképei, illetve keresztény témájú díszek kaptak helyet. Apró, bár szép elemek még a negyedik szinten elhelyezett rozetták is.

Az épület napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A homlokzat leginkább szembeötlő neoromán fogásai a harmadik és a negyedik szintet átfogó hatalmas, besüllyesztett fülkék – melyeket kecses falpillérek (pilaszterek) választanak el egymástól –, valamint az épület szélein álló háromkaréjos oromzatok. Utóbbiak felületét kisebb, félkörívben végződő fülkék is tagolják, amelyek helyet adnak a lőrésszerű szellőzőnyílásoknak is. Kauser Gyula vállalkozásának kivitelezésében 1908-ra fel is épült, azonban már a következő évben a bővítéséről döntöttek. Glattfelder eredetileg egy templomot képzelt el mellé, de a növendékek számának erős emelkedése miatt végül inkább egy új szárny mellett határoztak. Ennek stílusát Aigner nagyrészt a meglévőhöz igazította, bár a Mészöly utcai sarkára egy sisakot is tervezett, ami végül anyagi okokból nem valósult meg. Így a ma látható épület teljesen egységes, semmi nem utal arra, hogy két szakaszban jött létre.

Aigner terve az épület bővítéséhez (Forrás: Budapest Főváros Levéltára. Jelzet: BFL.XV.17.d.329. 005034 001 00033)

Aigner legnagyobb budapesti épülete a II. kerületi Fő utcában álló Pestvidéki Törvényszék lett volna, amelynek pályázatát 1909-ben nyerte meg. Ekkorra már nagy tapasztalattal rendelkezett az igazságügyi épületek tervezésében, hiszen számos vidéki város járásbírósága az ő nevéhez fűződött. Bár egy törvényszéki palota nagyobb épületet igényel – abban ugyanis helyet kell kapnia az ügyészség és a járásbíróság hivatalainak, valamint fogházaknak is –, de Aigner ilyet is tervezett: a nagybecskereki törvényszéki palotát 1905-ben az ő tervei szerint emelték.

A Pestvidéki Törvényszék épülete végül Hübner Jenő tervei szerint valósult meg (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Pestvidéki Törvényszék pályaterveit sajnos nem ismerjük, maga az épület pedig Aigner 1912. január 30-án bekövetkezett halála miatt végül Hübner Jenő átdolgozása szerint klasszicizáló premodern stílusban valósult meg. Valószínűsíthető azonban, hogy itt is neoromán stílust alkalmazott volna, hiszen a legtöbb igazságügyi épületét ez jellemzi. A budapestihez időben legközelebb a tordai törvényszéki épület harmadik díjas pályaterve áll (1911), amelyen a hosszú épület monotonitását a két végén és közepén elhelyezett kiemelkedő tömegekkel (rizalitokkal) ellensúlyozta.

A tordai törvényszéki épület pályaterve, 1911 (Forrás: Magyar Építészeti Múzeum)

Aigner a műemlékvédelem területén is aktívan tevékenykedett, és ahogyan a Nagyboldogasszony-templom esetében az átépítést tervező Schulek Frigyestől látta, ő maga is így az úgynevezett purista szellemben járt el a rá bízott épületeknél. A veszprémi székesegyházat 1907–10 között ő is teljesen átépítette, barokkból neorománná változtatta, mert úgy gondolta, hogy az épület a román korban élte virágkorát – a purista elv értelmében minden későbbi hozzáépítést elvetett. Budapesten a Várban található Zichy-palota őrizte egykor a keze nyomát: a XVIII. századi, barokk épületen végzett kisebb munkákat 1909-ben, de azokat az épület II. világháború utáni helyreállításakor eltüntették.

A veszprémi székesegyház (Forrás: Szent Mihály-főplébánia)

Aigner Sándor hosszas betegeskedés után 1912. január 30-án hunyt el 58 éves korában. Viszonylag sokat foglalkoztatott építész volt, korai halála azonban megakadályozta, hogy igazán elismert is legyen. Neve sajnos hosszabb időre többé-kevésbé feledésbe merült, a figyelem csak a historikus építészeti stílusok értékeinek újbóli felfedezésével a XX. század végén kezdett ismét ráirányulni. Budapesti fő művei, az Örökimádás-templom és a Szent Imre Kollégium ma már a városkép megbecsült épületeinek számítanak.

A nyitóképen: A Szent Imre Kollégium homlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)