Árkay Aladár édesapja, Árkay Sándor a XIX. század végének elismert budapesti díszműkovácsa volt, aki 1841-ben született az Arad megyei Világos településen. Árkay Aladár nagyapja, Ehrengruber Jakab csizmadia és cipészmesterként dolgozott. Árkay Sándor és testvérei nevüket  Ehrengruberről ​Árkaira (Árkayra) magyarosították. Árkay Sándor a kovácsmesterség tudományát Aradon sajátította el, majd később, 1868-ban Temesvárott műlakatosműhelyt nyitott. Ebben a városban született Aladár nevű fia 1868. február 1-jén. 

Árkay Aladár portréja

Árkay Sándor a következő évben Pestre költözött, és a mai Csengery utcában alakította ki üzemét. A Városligetben rendezett 1885. évi Országos Általános Kiállításon iparművészeti termékei mellett saját találmányú postaszekrényét, valamint zajtalan redőnyét mutatta be. Munkásságáért megkapta a császári és királyi udvari lakatos címet, később a Ferenc József-rend lovagja kitüntetést. Árkay Sándor 1910. április 8-án hunyt el. Üzemének irányítását fia, Béla vitte tovább.

Árkay Aladár a József Nádor Műegyetem építész szakán megszerzett diplomája és különböző tervezőirodákban eltöltött pár gyakorlati év után az 1890-es évek közepétől historizáló stílusban dolgozott apósa, Kallina Mór (1844–1913) építésztársaként. Számos pályázaton sikerrel indultak együtt, többek között a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Főparancsnokság és a Budai Vigadó megtervezésére is kaptak megbízást.

Az Árkay Aladár és Kallina Mór tervezte budai Vigadó épülete 1905-ben (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az idő előrehaladtával Árkay azonban a modern irányzatokkal kezdett kísérletezni, szemben az élete végéig historizáló épületeket tervező Kallinával, így a XX. század első éveiben önállósodott. Később Árkay Aladár az apósa iránti tisztelete jeléül 1913-ban megtervezte Kallina Mórnak a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben álló magyaros szecessziós stílusú síremlékét.

Árkay első saját munkája, a Babocsay-villa még Lechner Ödön erőteljes hatását mutatta. Az Andrássy út és a Dózsa György út sarkán lévő telken – egy korábbi épület lebontása után – Babocsay Hermann építési vállalkozó Árkay Aladárt bízta meg egy igényes kivitelű, szecessziós villa megtervezésével. Az 1905-ben elkészült épület az egyik legmarkánsabb példája annak, hogy a Városliget környéki villanegyedben épültek először szecessziós stílusú, nagypolgári luxusvillák.

Az Andrássy út 127. szám alatti Babocsay-villa, Árkay első önálló munkája 1906-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A megrendelő a villát nemcsak lakásnak építtette, hanem a tetőtérben kapott helyet Babocsay irodája is. Az építési iroda munkatársai is részt vettek az épület kivitelezésében, így Babocsay az elkészült villát saját vállalkozása referenciájaként is bemutathatta. A villa városképi értéke a saroktelek adottságainak figyelembevételében állt: a Dózsa György (akkori nevén Aréna) úti rövidebb és az Andrássy úti hosszabb homlokzati falszakaszt egy félkörívesen lekerekített kis két részes kupolával zárt „nyaktag” kötötte össze. A kupolát pikkelyszerű Zsolnay-kerámia borította, miként a tetőzet más részeit is.

A Babocsay-villa 1906-ban, a Dózsa György úti és az Andrássy úti oldal külön képen (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Dózsa György úti homlokzatot egy erkély tagolta, amely mellett az épület egyik bejáratát alakították ki. Az erkély megformálása Lechner Ödön Iparművészeti Múzeumának belső kialakítását idézte, az indiai művészet hatását mutatta. Az Andrássy úti homlokzat három részre tagolódott, amelynek közepére rizalitszerűen előreugró falszakaszt tervezett az építész.  A Babocsay-villát az 1930-as években Kozma Lajos (1884–1948) tervei alapján modern stílusjegyeket követve nagymértékben átépítették, az épületet a szecessziós díszeitől megfosztották.

Budapest XII. kerületének Kissvábhegy nevű városrészén 1910–1913 között Árkay Aladár tervei alapján harminchét villa épült fel bírósági alkalmazottak részére. A lejtős terület adottságai következtében a lakótelkek jellemzően az utca szintjénél magasabban helyezkednek el, a szintkülönbséget terméskőből rakott támfalrendszer hidalja át, az épületbejáratok lépcsősoron keresztül közelíthetők meg. A telepszerű beépítés épületei a lejtési viszonyokat követve általában háromszintesek, a tetőteret is beépítették.   

Az Araniczky-villa, Budapest. I. Karap utca 5., Bírák és ügyészek telepe, 1912–1913 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Jeszenszky-villa, Budapest. I. Tóth Lőrincz utca 7., Bírák és ügyészek telepe 1912–1913 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A főhomlokzati kialakításban minden épület egyedi megjelenésű, tömegformálásuk jellemzően aszimmetrikus. A villasor egymástól részletkiképzésben eltérő épületeinek harmonikus összhangját a rusztikus lábazati szintek hasonló megfogalmazása adja. Az utcai homlokzatukon a magyar népi motívumok felhasználásából képzett növényi és állati elemekből összeálló ornamentika látható. A díszítések egy része festés sgraffitotechnikával, másik része az időtállóbb Zsolnay-kerámiából készült.

Árkay Aladár a Bírák és ügyészek telepe tervezésével egyidőben készítette el szintén a XII. kerületi Alma utca és a Városmajor sarkán lévő saját műtermes családi házát. A részben háromszintes, tetőteres épület alaprajzában követi a saroktelek formáját. A főhomlokzaton két gazdagon díszített saroktorony fogja közre az emeleti erkélyes, íves térkiegészítést.

Árkay Aladárnak összesen kilenc temploma valósult meg, amelyek közül az egyik legjelentősebbnek a legelső, a fasori református templom tekinthető. Az építész az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején folytatott tervezői munkássága által nagy szerepet vállalt a modern stílus magyarországi templomépítészetben történő meghonosításában. Legutolsó templomterve, a városmajori Jézus szíve-plébániatemplom megvalósulását azonban 1932. február 2-án bekövetkezett halála miatt már nem élhette meg.


A fasori református templom 1913-ban Erdélyi Mór felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A fasori református templom (Fotó: Ludmann Mihály)

A Budapest-Fasori Református Egyházközség temploma 1911 és 1913 között épült Árkay Aladár tervei alapján a Városligeti fasor 7. számú telken. Az épület főhomlokzatának középső, háromszögű oromzattal lezárt részét kétoldalt egy-egy torony fogja közre; a harangtorony a bal oldalon monumentálisabb, a lépcsőtorony a jobb oldalon kisebb méretű. Ez az aszimmetrikus, kettős toronyelrendezés Kós Károly és Jánszky Béla zebegényi római katolikus templománál jelent meg elsőként a korszak építészetében.

A főhomlokzati bejáratot háromféle méretű és formájú, a pécsi Zsolnay-gyár által készített kerámia ékesíti, amelyeken azonos színeket (fehér, fekete, sárga, arany) találunk geometrikus elrendezésben. A kerámiaelemek geometrikus rendbe foglalása a korai art deco stílusvilágát hozta el a magyar szakrális építészetbe.

A templom bejáratát Zsolnay kerámiák díszítik (Fotó: fasor.hu)

A templom belső tere (Fotó: fasor.hu)

A fasori református templom belső tere karzatokkal, orgonával és szószékkel 1913 után (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A fasori református templom belső tere a karzatokkal 1913 után (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A főhomlokzat megformálása a XX. század eleji finn építészet hatását mutatja, amely főleg Kós Károly közvetítése által hatott Árkayra, míg a belső térben a bécsi Otto Wagner (1841–1918) szakrális művészetének ünnepélyességét érzékelhetjük.

Feltételezhető, hogy Árkay Aladár személyesen látta Otto Wagner bécsi, a steinhofi városrészben 1904 és 1907 között felépült Szent Lipót-templomát, és ismerhette az osztrák építész írását is róla. Az Árkay-hagyatékban fellelhetők a bécsi szecesszió alapos ismeretéről tanúskodó vázlatok, amelyek külföldi építészeti folyóiratokban megjelent tervek alapján születtek.

Árkay Aladár grafikái, tervei a fasori református templomhoz

A fasori református templom görögkereszt alaprajzú. Négy nagy fesztávolságú vasbeton ív tartja a 13,7 méteres átmérőjű belső kupoláját. A földszinti templomteret karzat öleli körül. A belső tér magas színvonalú kialakítása szintén Árkay Aladár tervei alapján, a kor legjelentősebb mestereinek közreműködésével történt: a festett üvegablakok Róth Miksa műhelyében készültek, az Angster-gyár alkotta az orgonát, a csillárokat Miákits Károly. A főbejárattal szemközti orgonakarzat előtt található a liturgikus tér, a fekete márványból készült úrasztala és szószék együttese.

A szószék mögött a hangvető szerepét betöltő fülke kialakítása a bejárati kapu díszítésére emlékeztet, felette a karzaton álló orgona Lánczy Leó (1852–1921) főgondnok adománya.

A Magyar Iparművészet című szakfolyóiratnak az épületről a templomszentelés évében megjelent írása a következő szavakkal méltatta a liturgikus tér kialakítását:

„Az alapgondolat a főfalon nyugszik, a belépővel szemközt levő síkon, amelyet szinte domináló biztossággal emel ki az orgona. Az alatta levő Úrasztallal és szószékkel — elhelyezésük és formájuk megannyi forradalmi újítás a protestáns templomoksablonjában — ez az orgona adja meg az egésznek a nagyszabású és ünnepi jellegét. Ahogy Árkay itt a sípok nyujtotta pompás ritmust és az ezüstös színnek a márványsötétmasszájával való összeolvadását kiaknázta, ez megkapó hangulatot kelt a nézőben. A gyülekezet fia érzi az Úr házában létét, minden felfelé szárnyal, egyszerűen, inkább a megfontoltság, semmint a könnyedség tempójával. Azt lehetne mondani, hogy a Károli Gáspár nyelvének építészetre fordítása ez, súlyosveretű, kemény magyarság.”

Az I. világháború és a világégést követő nehéz, zűrzavaros évek nem tették lehetővé, hogy Árkay Aladárnak az 1910-es évek második felében készített tervei megvalósuljanak. Az 1920-as évek közepén több általa készített szakrális épületterv is megvalósult, így a városmajori kistemplom, és a Keleti Károly utcai Krisztus Király-templom.

A városmajori templom homlokzata (Forrás: A mi templomunk, a Városmajori Egyházközség kiadványa. A templom felszentelése alkalmából 1925 Kisasszony napján, Budapest, 1925.)

A Városmajori római katolikus templom az 1920-as években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Szőnyi Ottó (1876–1937) művészettörténész, római katolikus pap az 1925. szeptember 8-án Csernoch János érsek által felszentelt városmajori  kistemplom egyszerű, az erdélyi népi építészetből merítő tömegformálását az alábbi szavakkal méltatta:

„A városmajorinak oldalfalai olyan alacsonyak, hogy szinte kézzel elérhetjük a tető alól kikandikáló szarufákat. De azért mégsem törpül a jelentéktelenségbe. Az alacsony falak egyhangúságát, megtörik az épület testéből kiágazó tagozatok, hátul a szentély, ehhez csatlakozva a sekrestye és a félköríves záródású egyházközségi tanácskozószoba, elül jobboldalt a torony izmos hasábja, előtte a sarokban a toronyba vezető lépcső hengerded háza. A templom beosztása világosan lerajzolódik már a homlokzaton. Aztán mindegyik épületrész különféle tetőkkel van borítva… Bármerről szemléjük a templomot, változatos képeket kapunk.”

A Városmajori Kistemplom kívül-belül megújult 2020-ban (Fotó: localprayers.com)

Árkay Aladár tervei alapján az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején készült el a Budapest-Rákosszentmihály-Sashalmi Református Egyházházközség temploma, Kőbányán a Magyarországon élő lengyelek temploma, a Mindenkor Segítő Szűz Mária-temploma, valamint a Magyarországon élő bolgárok ortodox temploma Ferencvárosban. Az előbbi két alkotása egyenes folytatásának tekinthető az életműben eddigre kiérlelt „szecesszióból táplálkozó art decos” formavilágnak, míg a bolgárok Szent Cirillről és Metódról elnevezett  temploma, az ortodox kereszténység liturgikus elvárásai okán is historizáló alkotásnak tekinthető.

Budapest-Rákosszentmihály-Sashalmi Református Egyházközség templom

A felújított Szent Cirill és Szent Metód bolgár ortodox templom a IX. kerületben, 2020-ban (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Árkay Aladár élete utolsó éveiben több alkalommal dolgozott együtt fiával, Árkay Bertalan (1901–1971) építésszel és menyével, Árkayné Sztehlo Lili (1897–1959) iparművésszel. Árkayné figyelmét az üvegművesség felé apósa, Árkay Aladár irányította.

Szthelo Lili első üvegtervezései Árkay Aladár alkotásaihoz kapcsolódnak, köztük a mohácsi Fogadalmi templomhoz, a Győr-gyárvárosi plébániatemplomhoz és a fővárosi városmajori (nagy) Jézus szíve-templomhoz. A győri templom felszentelését még megélhette Árkay Aladár. A két nagyobb méretű szakrális épülete, a mohácsi és a városmajori templom végleges kiviteli terveit már fia, Árkay Bertalan készítette, aki több szempontból is az édesapja által elindított modern magyar templomépítészeti stíluskeresés folytatójának tekinthető.

Nyitókép: Az Andrássy út 127. szám alatti Babocsay-villa 1906-ban (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)