Az elmúlt esztendők során a járványhelyzet sokszor szeghette kedvünket a kiruccanásoktól, de most kiváltképp érdemes felkeresni a Magyar Nemzeti Múzeumot körülölelő Múzeumkertet – hiszen néhány éve teljes körű felújításon esett át. Sétánkban egy tartalmas kiadvány segíthet bennünket, a Múzeumkerti kalauz, amely Debreczeni-Droppán Béla sokéves kutatói munkájának köszönhetően született meg.

A kötet a Magyar Nemzeti Múzeum kertjének történetét tárja elénk, és a maga nemében hiánypótlónak és tartalmilag kivételesnek tekinthető: nem készült még a Múzeumkertről ilyen aprólékos kiadvány, amely a helyszín fontosabb történelmi eseményeitől kezdve a növényzet alakulásán át a benne elhelyezett műemlékekig minden részletre kitér. A több mint 200 oldalas mű kutatási mélységét bizonyítja számos idézet és mintegy 200 képillusztráció (találunk köztük litográfiákat, térképeket, tervrajzokat, s persze régi és jelenkori fotókat is).

A korabeli állapotok és történések megismerését gazdag képanyag segíti (Fotó: pestbuda.hu)

A Múzeumkert előtörténetével indít a kötet, egészen a XVIII. századig nyúl vissza: megtudhatjuk, miként szolgált a terület kezdetben virágzó érseki birtokként, majd vált az állam tulajdonává. Az előtörténeti leírások (például területkezelési viszonyok alakulása) mentén eljutunk a Nemzeti Múzeum épületének megszületéséig: többek között kiderül, hogy a Pollack Mihály tervezte múzeumpalota már évekkel azelőtt készen volt, mielőtt az állványzatot elbontották volna.

Természetesen a főszerep az épületi körüli kertrészé marad: a kezdeti „ócska” kerítések vagy a lámpatestek létesítéséről, de a parkosítási elképzelésekről is olvashatunk, továbbá meggyőződhetünk arról, mily rendezetlen állapotok uralkodtak a területen még 1848. március 15-én is.

Az igazi kerti jelleg a szabadságharc után születhetett meg, igen rögös úton: olyan témák kerülnek terítékre, mint a növénytelepítési kihívások, a pihenőpadok elhelyezési szempontjai vagy a vaskerítések felállítása. A századvégi átalakításokról és eseményekről külön alfejezetek szólnak: eljutunk például a Múzeumkert vitákat szülő magánvállalkozói gondozásától a saját főkertészi álláspozíció megszületéséig.

A 2018–19-ben lezajlott rekonstrukció részletei (Fotó: pestbuda.hu)

A XX. század első felét taglaló részből megtudjuk, milyen sok szobor kapott helyet a kertben, vagy azt, hogy az első világháború kitörését néhány nappal megelőző szélvihar nagy pusztítása még a sajtó figyelmét sem kerülte el. Megismerhetjük a kor főkertészeinek (Vanek Ferenc, utána Bezdek Ferenc) munkásságát, erőfeszítéseit, miképpen a második világégés során bekövetkezett rongálásokat, drámai történéseket is (például a téren zajló harcok, a Múzeumkert temetővé válása). A szocializmus hozta változások bemutatása sem marad el: miként került ki a múzeum kezéből a kertészeti felügyelet, hogyan zajlottak ott ismét fegyveres harcok 1956-ban, és később milyen folyamatok vezettek el végül a történeti rekonstrukcióhoz.

Külön fejezet emeli ki a Múzeumkert jelentőségét az ünnepek és hétköznapok tekintetében: az 1848-as forradalom idején több alkalommal is fontos gyűlések helyszíne volt a terület. Kiváltképp a márciustól júliusig tartó időszak eseményeiről olvashatunk, illetve arról, miképp alakult ki a maga természetességével, hogy e terület váljon március 15. általános ünneplőhelyévé.

A könyv kiemeli a kert funkcionális jelentőségét a pihenés, a tanulás, a beteljesült és be nem teljesült (többször öngyilkosságokig fajuló) szerelmek szempontjából is. Már 150 éve is megszokott látkép volt a tanuló diákok sokasága a múzeum lépcsőin, és a kert sok fiatal számára vált a tudatos ismerkedések helyszínévé. A kert ugyancsak szolgált és ma is szolgál a gyermekek játszótereként: korábban futóversenyek vagy akár a Pál utcai fiúkból ismert „gojzizás” révén, ma pedig a rekonstrukció során megvalósított Muzi játszótér formájában.

Némely szobor (például Arany János) elkészültének teljes útja nyomon követhető (Fotó: pestbuda.hu)

A kötet további része kiemelt figyelmet szentel a Múzeumkert szobrainak és emlékműveinek: alaposan kitér minden egyes műalkotás történetére, elhelyezkedésére, jellemzőire. Miért éppen Arany János szobra került múzeum főbejárata elé? Kik álltak modellt Toldi Miklós és szerelme, Rozgonyi Piroska alakjaihoz? Miért helyezték át többször is a múzeumot alapító Széchényi Ferenc szobrát? Hogyan került a Múzeumkertbe a római Forum Romanum egyik márványoszlopa? Milyen kalandos úton került a kertbe, és vált meztelensége miatt állandó vitatémává a Belvederei Apolló-szobor? Ki és miért állít közös emléket George Washingtonnak és Alexander von Humboldt német természettudósnak? Mindezek csupán parányi szeletei a könyvben olvasható leírásoknak.

Mellszobrok és emlékművek tisztelegnek több költő (példáil Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel) és forradalmár előtt is. Utóbbiak között a magyar szabadságharc olasz és lengyel légióinak parancsnokai (Alessandro Monti és Józef Wysocki) mellett az olasz egységért harcoló Giuseppe Garibaldi is helyet kapott. Ezután megismerhetjük a kert emléktábláit és emlékköveit: Petőfi Sándor mellett például az első világháború hősei, az önmagát e helyen felgyújtó Bauer Sándor vagy a Nemzet Múzeum gyűjteményét megmentő Harry Hill Bandholtz amerikai dandártábornok is megkapta a maga emlékművét. A fejezet vége a kutak, szökőkutak, illetve római kori kőemlékek bemutatásával zárul.

A Múzeumkerti kalauz egy alapos, teljességre törekvő ismertetője e hangulatos közterületnek a város szívében. Sok új érdekességgel kecsegtet, és nem csupán az általános történelem rajongói, de a képzőművészet és kertművészet kedvelői számára is.

Nyitókép: Múzeumkerti kalauz: A Magyar Nemzeti Múzeum kertjének története című könyv (Fotó: pestbuda.hu)