Az Istenes Szent János (1495–1550) által Granadában alapított Betegápoló Irgalmasrend (Ordo Fratrum Misericordiæ) 1650-ben jelent meg hazánkban, először Szepesváralján, majd 1669-ben Pozsonyban. Szolgálatuk a betegek ápolására és megsegítésére irányult, a kórházak hálózatának kiépítése mellett az első gyógyszertárak kialakításában is fontos szerepük volt. A XVIII–XIX. században az irgalmasok látták el a járványkezelést is, mivel intézményeikben kiváló izolálási lehetőségek voltak, ezért az ország vezetői rájuk bízták ezt a feladatot.

Istenes Szent János szobra, Rieger Tibor alkotása a Budai Irgalmasrendi Kórház új épületének falfülkéjében (Forrás: irgalmasrend.hu)

Az irgalmasok megerősödése XI. Ince pápának (1611–1689) is köszönhető, aki a törökök elleni háborúkban elrendelte, hogy a harcokban sebesülteket immár szervezetten, intézményi keretek között gyógyítsák és ápolják. Ennek gyakorlati kivitelezésével Francesco Buonvisi bíborost, bécsi nunciust bízta meg. Mint egyik pápai rendelkezésében leírta: 

„Az irgalmas barátok fizetést nem kapnak. Ingyen, egyedül a krisztusi szeretettől indítva teljesítik nemes hivatásukat. Bízvást helyezzük az ő kezükbe a katonák ápolásának feladatát. A pénzért dolgozó ember ugyanis sohasem mutat oly áldozatkészséget, mint a szeretetből működő.”

Az Invalidus-ház Pesten, a mai Központi Városháza  (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az irgalmasok támogatást nyújtottak a török háborúk idején megsebesült, lerokkant, ápolást igénylő magyar katonáknak. Egy kisebb csoportjuk 1684. szeptember 1-jén indult útnak Bécsből Budára Cruchten József páter vezetésével. A páter udvari kamarához fogalmazott jelentéséből tudjuk, hogy vihar tombolt volt aznap éjszaka, amikor hajójukkal kikötöttek Budán, és a magukkal hozott élelmiszer egy részét ennek során elvesztették. A szerzetesek egy mecsetbe költöztek, és már másnap elkezdték a gyógyító tevékenységüket. Kezdetben 1500 beteget ápoltak, de napról napra nőtt a sérültek és rászorulók száma. Az irgalmas atya jelentéseiből azt is tudjuk, hogy nagy problémát okozott a betegek élelmezése és az időközben fejét felütő járvány is. Az irgalmasrend áldozatkész tevékenysége megalapozta a rend jó hírnevét hazánkban.

Az irgalmasok lényeges munkát végeztek Buda visszafoglalása után is. Az 1686. szeptember 2-i győzelmet követően a különböző szerzetesrendek Pesten és Budán is mecsetek mellé telepedtek le. Az irgalmasok az úgynevezett Nagy mecset mellett, a Városháza északnyugati szöglete táján vertek tábort, és kezdték el gyógyító tevékenységüket. Itt ugyanis régóta kórház működött, a török idők előtt a Szent János Lovagrend, a johanniták ispotálya állt.  

A katonai kórház emléktáblája a Központi Városháza épületén (Fotó: pestbuda.hu)

Az irgalmasrend tevékenységét segítette Széchényi György (1592–1695) esztergomi érsek, aki 1690-ben kelt végakaratában 337 000 rajnai forint értékű alapot hozott létre a hadiárvák és özvegyek megsegítésére, a katonák gyógyítására, és egy pesti hadikórház kialakítására. Mint végakaratában írta:

 „Gyakran tapasztalván, hogy őfelsége vitézei közül milyen sokan megromlanak, megcsonkulnak, megsántulnak, és tábori szolgálatra alkalmatlanokká válnak, hogy azért ne kényszerüljenek koldulni, ablakok alatt heverni s a hideg miatt meghalni, Isten sugallatára katonai menhelyet emelünk és alapítunk.”

Az érsek a ház 1692. január 24-én keltezett alapítólevelében kiemelte, hogy mindenkinek – nemzetiségre, felekezetre való tekintet nélkül – segítséget kell nyújtani, aki a török uralom elleni harcokban megsérült. Az érsek még azelőtt meghalt, hogy az  építkezés elkezdődött volna, a bécsi kamara pedig másra használta fel az összeget. Csak 1715-ben Keresztély Ágost (1666–1725) esztergomi hercegprímás-érsek, bíboros hívta fel a figyelmet a korábban létrehozott alapra és egy katonai a kórház szükségességére.

A Városháza II. számú (bal) kapuzata 1930-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A haditanács úgy gondolta, hogy a létesítendő kórházat egy invalidusházban helyezi el, és keresni kezdte a megfelelő területet a létesítmény számára. Az invalidusházak katonai intézmények voltak Európa-szerte, és amolyan város a városban jelleggel működtek. Itt éltek a katonák, a háborús sebesültek, rokkantak és a katonák hozzátartozói. A házban működött kórház, a katonák gyermekeinek iskola, a nőknek textilmanufaktúra, pékség, temető, templom.

A Budára érkező Fortunato de Prati (1680–1738) bécsi kamarai építész javasolta az építkezés helyszínéül a mai Városház utca és az akkori várfal közötti területet. A haditanács a helyválasztást és Prati kórháztervét is elfogadta. Az Invalidus-ház alapkövét 1716-ban tették le. Anyagi okok miatt az építkezés gyakran szünetelt, és Prati tervén is többször módosított a hatóság. Végül Martinelli Antal Erhard építőmesternek adták át a feladatot 1727-ben, aki átalakította Prati terveit. 1728-ban folytatódott az építkezés és 1729 szeptemberében már 300 hadirokkant be is költözhetett az irgalmasok által irányított kórház délnyugati szárnyába. Az építkezés, bár nem teljességében az eredeti tervek szerint, de 1741-ben befejeződött, az épület azonban végül sosem készült el teljesen.

A ház parancsnoksága a betegápolást és a gyógyszertár kezelését az irgalmasokra bízta, ennek értelmében 1731. január 1-én szerződést kötöttek. A 15 pontból álló megállapodás szerint a betegek ápolása, élelmezése és tisztán tartása, valamint a lelkigondozás is az irgalmasok feladata volt. A halottak elszállításáról és a temetésről is ők gondoskodtak. A kaszárnyában az irgalmasok naponta szemléztek, és ha beteget találtak, a kórházba szállították.

 Az Irgalmasrend tagjai közel 2000 hadirokkant ápolását és lelki gondozását teljesítették az ispotályban. Egy hattagú konvent (P. Ernestus Herbst definitor és vikarius, két felszentelt pap, két orvos, egy gyógyszerész, egy segédgyógyszerész) vezette az irgalmasokat. Az általuk szervezett gyógyszertár a pesti lakosokat is kiszolgálta az Invalidus-ház betegeinek igényei mellett. 

Az I. számú (jobb) kapuzat (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A pozsonyi országgyűlés az 1723. II. 96 tc.-ben ünnepélyesen törvénybe foglalta az Irgalmasrend hazai konventjeinek honosítását Keresztély Ágost esztergomi hercegprímás közbenjárására. Egyúttal elismerték eredményes tevékenységüket is.

Az 1880-as évek jelentős változást hoztak, ugyanis II. József 1783. július 10-én túlzsúfoltságra hivatkozva megszüntette a pesti Invalidus-házat, kitelepítette a rokkantakat, és áthelyezte az irgalmasokat. Az épületet laktanyává alakíttatta át a gránátosai számára. 

A Budai Irdalmasrendi Kórház 1806-ban épített, majd később lebontott épülete (Fotó: Klösz György/FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Budán 1794-ben jelentek meg az irgalmasok, miután letelepedési engedélyt kaptak a városvezetéstől. I. Ferenc (1792–1835) császár és magyar király a kórházépítés biztosává Cziráky Antalt nevezte ki 1802-ben. Nagy jelentősége volt az irgalmasok budai megtelepedésében Marczibányi Istvánnak (1752–1810). A szerényen élő, adakozó és a betegeket, rászorultakat támogató egykori csanádi alispán, királyi titkos tanácsos 1803. augusztus 22-én kelt Declaratio infrascripti de qualiter fundalis Budae Ff. Misericordiæ című levelében fogalmazta meg kórházalapítási szándékát, és lejegyezte annak tervezetét. Ebben hangsúlyozta, hogy kizárólag az irgalmasok által vezetett kórház segítségével – akik már az ország 11 intézményében tevékenykednek és gyógyítanak – lehet Buda közegészségügyén javítani. 

A Császárfürdőt is alapító Marczibányi 1806. március 21-én 40 000 forinttal támogatta meg a kórházépítést, és megvásárolta a megvalósításhoz a mai Frankel Leó út, akkor az Országút 1. szám alatti házat és 2. szám alatti területet a fürdővel és kertjével, amit az irgalmasoknak adományozott.  Az intézet alapkőletétele 1806. október 15-én volt, de a kórház csak 9 évvel később, 1815. október 4-én nyílt meg. A klasszicista stílusú kétemeletes ház terveit Fráter Heinricher Keresztély készítette.

A lebontott rend- és kórházépület a Vidra utca felől (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Marczibányinak igaza volt, az irgalmasok ugyanis az akkori kórházakhoz képest lényegesen jobb minőségű ellátást tudtak nyújtani a betegeknek mind az orvosok szaktudása, mind az intézmény felszereltsége által. A betegeket a rendtagok ápolták, 10 betegre 1 rendtag jutott. A Budai Irgalmas Kórház működését elsősorban a Császárfürdő bérbeadásából finanszírozták, részben magánadakozók által, így a szegények ingyenes ellátáshoz jutottak. 

Az irgalmasok az épületet 1898-ban lebontatták, és valamivel odébb emeltek kórházat Kiss Ferenc építész, műegyetemi tanár tervei alapján. A kétemeletes, E alaprajzú kórház 1903. szeptember 29-én nyitott meg a mai Frankel Leó u 17–19. szám alatt. 300 ággyal és hét osztállyal üzemelt, immár nemcsak hadisérülteket, hanem általánosan fogadott betegeket (női betegeket is), és egyedülállóan magas színvonalú ellátást nyújtott.

A Betegápoló Irgalmasrend kórházépülete a mai Frankel Leó úton 1903-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A rend a II. világháborúban fontos szerepet látott el a sérült katonák ápolásában. Az 1944–45. évi budai ostrom alatt az épület súlyos károkat szenvedett, de Simon Gábor Gyula budai perjel vezetésével újjáépítették. Őt 1949-ben elfogták és kivégezték, ennek körülményei máig ismeretlenek.

A hazánkban jelen lévő valamennyi szerzetesrend működési engedélyét 1950. szeptember 7-én felfüggesztették, így az Irgalmasrendét is, intézményeiket ezután államosították. Csak 1990-től folytathatták működésüket, ezt követően kórházaikat, gyógyszertáraikat is visszakapták. A Budai Irgalmasrendi Kórház ma a rend tulajdonában és fenntartásában van.

 A Budai Irgalmasrendi Kórház (Fotó: pestbuda.hu)

A Budai Irgalmasrendi Kórház közel 120 éves épületének korszerűsítésére időközben szükségessé vált. 2017-ben kezdődött és 2020 októberében zárult a beruházás első üteme a rend saját beruházásaként. Ennek során egy modern épületszárnyat emeltek a Vidra utcában, a Margit hídnál. Az új központi szárny kivitelezését, valamint a műemléki védelem alatt álló főépület felújítását, korszerűsítését állami támogatásból fedezik. A második fázis befejezése idén év végére várható.

A kórház területe több okból is jelentős: világörökségi helyszín (mint a Duna-part épületei a Margit hídig), műemléki terület és kiemelt régészeti lelőhely. 2019 májusa és októbere között a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) munkatársai egy XII–XIII. századi település jelentős maradványaira bukkantak (egyebek között középkori házak maradványaira) a kórházépítés helyszínén.

Az Irgalmasrendi Kórház új, modern szárnya, mögötte balra a régi épület (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az irgalmasok számos újítást vezettek be a hazai gyógyításban. Nekik köszönhető az, hogy a XVIII. században megszűnt a közös ágyhasználat, és immár egy ágyban csak egy beteg fekhetett a kórházakban. Szolgálatkészségüknek és odaadásuknak eredménye, hogy azok a – főleg falun élő – emberek, akik a kórházaktól sokáig idegenkedtek, elfogadták az intézményes keretek között zajló gyógyítást.

Istenes Szent János kórházi rendje ma is a betegápolás különleges fogadalmával szolgálja a szegényeket és a betegeket, a segítséget kereső embereket.

Nyitókép: A Betegápoló Irgalmasrend Budai Irgalmasrendi Kórháza a II. kerület Frankel Leó úton (Forrás: irgalmasrend.hu)