Egy nagyra becsült pesti polgár, Sorndorfer Ferenc órásmester építtette 1804–1805-ben az V. kerület Váci utca 13. – Régiposta 15. szám alatti házat, amely a Váci utca legidősebb ma is álló épülete. A török idők után a telekviszonyok tisztázására és az adóügyek rendszerbe foglalására létrehozott első Zaiger-mutató szerint a telek a török kiűzése után még üres volt. Az 1696-os adóösszeírásban azonban már egy egyszobás házat találunk a területen, amely Hafner Jánosé volt.

Sorndorfer Ferenc 1802-ben jutott a telekhez. Az órásmester neve több ok miatt is ismert: egyfelől ő bérelte az utca tisztításának jogát a fővárostól; 1796-ban a városi száz választott polgár között foglalt helyet, és közel húsz esztendeig tulajdonában voltak a temetési gyászkocsik Pesten, melyeket a temetkezési vállalkozók tőle béreltek. A korai klasszicista épület tervezése a legújabb kutatások szerint Pollack Mihály nevéhez köthető, s minden bizonnyal ez volt Pest első háromemeletes lakóháza.

1807-ben a Sorndorfer-ház földszintjén nyitotta meg műkereskedését, ami egyben az  első pesti műkereskedés is volt. Joseph Schreyvogel és Joseph Riedl, a két bécsi kereskedő négy évig üzemeltette a boltot, majd átköltöztek a közeli Pesti Városi Német Színház épületébe, ami a mai Vigadó telke mögött állt, és forgalmasabb hely volt. A soproni Lichtl Károly 1822-ben megvette a boltot, és a német színházból visszaköltözött a Sorndorfer-házba. Lichtl Károly üzlete fölött nem volt cégér, csak egy német nyelvű tábla, ami jelezte a kínálatot. Ezek szerint a boltban kapható volt rézmetszet, festmény, litográfia, térkép, kották, gipszöntvények, de hangszerek is. 

Alter Antal divatháza egy korabeli grafikán (Forrás: oszk.hu)

A tulajdonos, Sorndorfer 1813-ban meghalt, az örökös pedig lánya, Sorndorfer Anna, Steinbach Ferencné lett.  Férje városi tanácsnok és városi főjegyző volt.  

1823-ban a Hazai’s Külföldi Tudósításokban Lichtl Károly magyar nyelvű hirdetést jelentetett meg az eladó képek kínálatáról, innen tudjuk, mit lehetett vásárolni kereskedésében: „Ő Felsége I. Ferenc császár és király és felséges asszonyunk jól eltalált képei; nemkülönben szeretett Nádor Ispánunk Jósef, nagy emlékezetű Jósef császár, őhercegsége, országunk prímása, Rudnay Sándor és a halhatatlan Pázmán Péter más nagy magyarokkal együtt […] amely kommunitás vagy intézet ezen magas tárgyakat magának meg kívánná szerezni, tessék a jövő vásárkor azokat megtekinteni.”

A házban működő Alter és Kiss divatüzlet belseje a Bach-korszakban (Forrás: oszk.hu)

Az üzletet Lichtl két év múlva bezárta, ezután több bérlő váltotta egymást. Nevezetes volt a korabeli Pesten Perger és Murmann kereskedők posztókereskedése. A legkülönfélébb posztókat árulták, „generáli és tiszti formaruhákhoz, valamint magyar gálaruhákhoz a legnagyobb mennyiségben”. Utánuk Alter Antal Zsófia főhercegnéhez címzett szövetárus boltjának adott helyet a ház földszintje. Az üzlet címerképén Zsófia főhercegné volt látható fehér atlasz alruhában, azon zöld uszályos bársony felruhában, amit arany hímzésekkel láttak el – tudjuk meg a Regélő 1836-os leírásából az egyébként életnagyságú címerképről. A főhercegné a nyakán gyöngyfüzért, a karján gyöngy karperecet, a fején hímzett fátylat viselt. A képet a bécsi Johann Mayer festette.

A Hölgyfutár 1857-ben dicsérően ír az üzletről: „Ki pár nap előtt  a Váci utcán, e pesti kis boulevardon sétálgatott, lehetetlen, hogy meglepetve ne állt volna meg egy helyen, hol a gáz fényénél a legköltőibb színek s gyönyörű kelmék némán versenyeznek, hogy egymást felülmúlják. Alter Antal legelső divatkereskedőnk csarnokát értjük, hol ez alkalommal rendkívüli kiállítást rendeztek báli toilettekből. […] A kiállítás meglepő vollt, s a jelenlevő hölgyek nem tudták, mit bámuljanak inkább: a szövetek mesteri szép desseine-jei-e, vagy az ízletes rendezést, melynek harmóniájában a szem csaknem annyira gyönyörködhetett, mint egy művészileg ecsetelt nagy tájfestményben”.

A ház eredeti kapuzata a Régiposta utca felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Miután Alter Antal visszatért Bécsbe, 1858-ban unokaöccse, Alter Eduárd és Kiss Kornél vette át a divatüzletet, amely immár mint Alter és Kiss Divatház néven működött. A cég nemcsak Pest első divatáru-kereskedésévé nőtte ki magát ezekben az években, de európai viszonylatban is nevezetes volt. A királyi családnak is készítettek elegáns holmikat. A sikeres működés miatt egy időben két helyiségben is működtek: a Steinbach-házban, valamint szemben a Váci utca 11/b alatt, a Szentkirályi-házban.

Ebben az időben már férfiruhák készítésével is foglalkoztak. A Magyar Nemzeti Múzeum 2020-as Lépésről lépésre című sorozatában az érdeklődők egy menyecskeruha restaurálását követhették végig, amely még 1867-ben készült az Alter és Kiss Divatházban. A műtárgykarton alapján a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményébe 1989-ben került, mintegy 30 000 forintos vételáron. A kézzel varrott, fehér, ritkaszövésű vászonkötésű pamutból készült ruha alapszövetét virágcsokrokat mintázó fekete nyomással díszítették. Ezt kék, bordó, sárga, lila és zöld hímzett virágrátéttel, valamint piros bársonyszalaggal színesítették. A divatház 1882-ben szűnt meg. A ház híres albérlője volt 1883–1884-ben Mikszáth Kálmán és felesége, Mauks Ilona. Az első emeleten béreltek lakást, amit otthonosan berendeztek. A feleség idehozatta férje bútorait, és az édesanyjától megmaradt örökséget, egy kis rózsás „Alt-Wien” kávéskészletet is, amit még gyermekkorában leejtett, és fontos régi emlék volt a számára. 

A Deák és Horváth Szőrmeáruház 1928-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Felesége visszaemlékezései szerint szeretett a Váci utcai házban élni, és az is megtudható bejegyzéseiből, hogy az utca akkor még igencsak csöndes volt, az alkotó nyugodtan tudott dolgozni. Itt írta meg  Mikszáth Kálmán: Jókai Mór vagy a komáromi fiú, ki a világot hódította meg című munkáját, Az apró gentry és a nép című elbeszéléskötetét pedig itt rendezte sajtó alá. Ugyancsak a házban élt dr. Takács Endre  főorvos, az Erzsébet Kórház és Poliklinika igazgatója; Wurm József zongoragyáros, valamint 1931-től Lux Kálmán építész és restaurátor (fő műve az 1934 és 1938 között zajló esztergomi várrekonstrukció volt), testvére, Lux József építőmester is.

Léda és Hermész domborműve (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Deák János és Horváth József 1817-ben alapította szőrmekereskedése 1888-tól 1945-ig működött a falak között. Ebben az időben ők voltak a tulajdonosok is, és több módosítás is történt a házon.

Az épületet eredetileg az építésekor míves részekkel látták el. Ma is láthatóak az első emeleti konzolok között kialakított figurális domborművek, medalliontartó puttók, sasok, sasfejű, oroszlántestű állatalakok. Eredetiek a félköríves, záróköves kapu bronz, oroszlánfejes kapuszárnyai. A földszinti nyílások, ablakok és ajtók felett a feltükröket mitológiai domborművek díszítették, szám szerint 17 darab. Ebből mára 4 látható a Régiposta utcai oldalon.

A Váci utcához közelebb eső Lédát ábrázolja. A második Hermészt szárnyas kalapjában, kígyókkal körbefont pálcájával, a kapu két oldala felé eső dombormű Dionüszoszt ábrázolja, hátterében szőlőtőkével, a negyedik reliefen pedig Terpszichoré, Zeusz és Mnémoszüné lánya jelenik meg kezében csörgődobbal.

Dionüszosz és Terpszichoré (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Léda és Hermész domborművét a ház egykori tulajdonosa az 1920-as években leszereltette, a másik két mű, Dionüszosz és Terpszichoré (egyes források szerint Aphroditét ábrázolja) a helyén maradt. A kutatások szerint 1955-ben ezeket is eltávolították, hogy másolatot készítsenek róluk. Dionüszosz és Terpszichoré eredeti domborműve a munka közben azonban megsemmisült. A két hiányzó darabot később fénykép alapján faragták újra. Az épület 1963–1964-es felújításkor a négy domborművet visszahelyezték az eredeti helyére. 

Csonkítás is érte a házat. A Régisposta utca 13. szám alatti telken 1936–1937-ben egy Kozma Lajos, Dénes Vimos tervezte ház épült. A házépítés során  a Schorndorfer-ház Régiposta utcai frontjából kétablaknyi részt lebontottak, hogy a felszabadult telekrészt hozzácsatolják az új épülethez. A Régiposta utcai homlokzaton látható kilenc ablak helyett tehát régen tizenegy ablak volt. 

A ház a Váci utca felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Súlyosan megsérült az épület a II. világháború során. 1963–1964 között Lászlóczky Gyuláné tervei alapján renoválták részlegesen (ekkor tették helyükre a domborműveket), aki a hatvanas években több műemlék-helyreállítás építésze volt, például a Budai Várnegyedben. 1973–1974 között pedig Bibó István kutatásai és a fennmaradt fotók, rajzok alapján Fehér András tervei szerint restaurálták az épületet, mely ma is megtartva eredeti funkcióját, a földszintjén üzleteknek ad helyet, az emeletein pedig lakások sorakoznak.

Nyitókép: Az utca legidősebb lakóháza áll a Váci utca 13. szám alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)