A klarissza apácarendet a tatárjárás előtt telepítette IV. Béla Magyarországra. Első kolostoruk Nagyszombatban volt, majd Pozsonyban és Óbudán. Ez utóbbit Károly Róbert király felesége, Piast Erzsébet alapította a XXII. János pápától kapott engedély alapján az 1340-es években. Erzsébet az ország egyik leggazdagabb, legtöbb királyi kiváltsággal rendelkező kolostorává fejlesztette az intézményt.

Az óbudai apácák a törökök elől Pozsonyba menekültek, majd Lipót király elrendelte a visszatelepítésüket, de ez elhúzódott a Rákóczi-szabadságharc eseményei miatt. 1714-ben kaptak engedélyt a visszatelepedésre. Mivel az óbudai kolostor épülete ekkorra tönkrement, ideiglenesen a Budai Várnegyedben helyezték el a Pozsonyból érkezett hét matert és egy sorort. A zárda első apátnője gróf Csáky Franciska, Csáky Imre bíboros, kalocsai érsek testvére volt. Az apácák az Úri utcai kolostorba  magukkal vitték az Óbudáról Pozsonyba menekített irattárukat, ereklyéiket és kincseiket is. A klarissza apácák rendjében elsősorban mágnás családok lányai éltek.

Az egykori klarissza zárda refektóriuma az Úri utcában, 1924 (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Csáky Franciska 1722-ben határozott úgy, hogy új kolostort alapít, és életét ennek megvalósítására szentelte. Az alapítás szándékának oka az volt, hogy a budai zárdában a nővérek létszáma ekkorra már jócskán megszaporodott. Az új belépők többsége német nyelvű volt, és ebben a környezetben Csáky Franciska, Károlyi Krisztina és Kálnoky Hedvig és az újonnan Budán belépett Mécsésy Magdolna egyre rosszabbul érezte magát. Franciska gróf Károlyi Sándort (császári-királyi tábornagy, a szatmári béke aláírója), Károlyi Krisztina testvérét kereste meg, és kérte a segítségét, hogy járjon közben Keresztély Ágost hercegprímásnál az új kolostor alapításához szükséges prímási beleegyezésért. Károlyi Sándor 8000 forint tőkével támogatta meg az alapítást és a telekvásárlást.

Csáky Franciska 1722-ben kelt levelében részletesen ír arról, hogyan érzik magukat az apácák a budai kolostorban: ,,...semmi Lelky Contentumomra nincsen az it lakás, sok okokra nézve ugyan, de leginkább azért, hogy ez a helly már kösztünk is tellyességgel Németségre vált, s itten soha Magyar Személlyekbül álló Fundatio nem lesz, noha bezzeg, én nem arra igyekeztem vala [...] sokat könyörögtem azért az én Istenemnek mutasson modot hogy Édes Nemzetünkel is ékesíthessem Szerzetünket s az Istennek szolgalait szaporíthassam, ugy adatot azért nékem tanácsul, hogy Pesten egy kis Fundatiotska legh könnyebben megh lehetne. Vanis ottan egy igen szép, és Szerzetesnek való alkalmatos és nem is igen drága ház, mellyben, a mint mondgyák csak mostis mindgyárt el lakhatnék.”

 

A kolostor területének alakulása a XVII–XVIII. században (Forrás: Major Máté [szerk.], Építés-építészettudomány, az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei, 1977. 9. kötet)

A levélből kitűnik, hogy Franciska már rátalált a kolostornak szánt területre. Károlyi felkarolta az apácák kérését, és Csáky Imre bíboros kalocsai érsek is az alapítás ügyének támogatója volt. Franciska tárgyalni kezdett a mai V. Szerb utca 21. szám alatti telekről Pest városával. Dr. Bibó István művészettörténész 1977-ben publikált nagyszabású kutatásaiból tudjuk, hogy nem volt problémamentes az alapítás, ugyanis a budai klarisszák ellenezték a pesti intézmény létrehozását. A budai klarissza főnöknő és a ferences tartományfőnök igyekeztek megakadályozni az engedélyeztetést, és elsősorban az apácák alacsony létszámára hivatkoztak. Az engedélyek kiadása így váratott magára.

A Csáky Franciska által kiválasztott telek története egészen a török hódoltság utáni időktől ismert. Az első ránk maradt pesti telekösszeírásban 211. szám alatt nagy méretű sarokteleként szerepel, melyen régi (középkori) templom romjai állnak. A mai épületegyüttes területe összesen három telekosztás eredményeként jött létre. A telkek pontosan a mai Szerb utca 21–23. Királyi Pál utca 1–3. szám helyén terültek el.

1723-ban Csáky Franciska 550 forintért megvásárolta Hans Rodl budai mészárosmester özvegyétől az első, már említett 211. számú telket, amely a mai Királyi Pál utca 13. számú telekrészt és a Szerb utca 21. sz. telek hátsó felét foglalta magában. A városi tanács azzal a kitétellel egyezett bele a vásárlásba és a használatba, hogy az apácák – a szokásoktól eltérően – éves adót fizetnek a telek után.

A kolostoregyüttes területének alakulása a XVIII. és a XX. században (Forrás: Major Máté [szerk.], Építés-építészettudomány, az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei, 1977. 9. kötet)

A munkák első szakasza 1723 őszétől 1724 tavaszáig tartott. Franciska örömmel újságolta Károlyinak 1724. február 14-én kelt levelében, hogy a kőművesmester olyan jól halad, hogy a cellák is hamarosan elkészülnek. Csáky Franciska a további telkeket is szerette volna megvásárolni. A második telek 1726-ban jutott a birtokukba Johann Popkovitz pesti mészárostól. Az építkezés azonban pénzhiány miatt csupán lépésben haladt.  

A dokumentumok szerint az apácák az ügyintézéssel Strobel József pesti lakost bízták meg, aki 1727. február 8-án kelt számadása szerint addig a munkálatokra 3567 forint 23 krajcárt költött. A szerény adományok mellett Csáky Franciska saját pénzéből fizette a beruházást több részletben. 1727-re készült el az öt apácára tervezett első épületrész: „az alsó contignatiónak egy tractusa a refectoriummal és konyhával”. 1728-ban használhatóvá vált négy szoba, a refektórium, kápolna, sekrestye, kórusnak való szoba a kápolna mellett, „gyónóház", „szállóház", konyha, kamra, pince, és még több cella fala is állt.

Az épületegyüttes Szerb utcai bejárata napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Időközben, 1728 novemberében III. Károly király jóváhagyta az engedélyt az öt apáca átköltözéséhez. Az érsek engedélyét már korábban megkapták az apácák. Az átköltözés azonban még egy évig húzódott a budai főnöknő ellenkezése miatt. A munkálatok nagyon lassan  folytatódtak, aszerint, ahogy az apácák pénzhez, alamizsnához vagy hitelhez jutottak. Csáky Franciska nem is érte meg álma beteljesülését, 1729. február 4-én 65 éves korában meghalt. (A harmadik telket majd csak 1759-ben sikerült a klarisszáknak megvenniük. Ezzel a telekvásárlással alakult ki végleg a mai telekforma.)

Az épületet eredetileg emeletesre tervezték, de 1729-ben még csak földszintes volt. Dr. Bibó István művészettörténész kutatásai szerint ez az elkészült rész a mai udvari keresztszárnynak, valamint a hosszanti udvari szárny egy részének földszintjével volt azonos. 1730-ban a provinciafőnökség helyszűkére hivatkozva nem engedélyezte, hogy több apácát felvegyenek a kolostorba, folytatni kellett tehát a bővítést. A mesterek hitelben dolgoztak a klarisszáknak. Bibó felhívja a figyelmet, hogy a közel fél évszázadon át zajló építkezések mestere ismeretlen, egy költségvetésben például szerepel Mayerhoffer András építőmester neve, és feltételezhető, hogy ő volt a templom és 1730-tól a teljes építkezés mestere is, de erre nincs bizonyíték.   

Átalakítási terv 1847-ből (Forrás: Országos Levéltár)

1730-ban az újabb félkész cellákat valószínűleg befejezték, mert karácsonykor már új novíciát vettek fel, és közben a zárda temploma is épült. 1733 szeptemberében „már Isten kegyelméből jó Formán épülget az Templomocskánkh”, írta az új rendfőnöknő, Kálnoky Hedvig Károlyinak.

1737–1739 között végre nagyobb adományt kapott a kolostor: egy győri katolikus polgárasszony 7000 forintot adományozott a rendnek belépő mostohalánya után. Ebből a pénzből épült meg a Szent Anna tiszteletére szentelt templom hajója 1733–1739 között. Miután a templom elkészült, a zárda építése szünetelt. A kutatások szerint 1747–1752 között azonban ismét jelentősebb munka folyhatott, Csáky Miklós kalocsai érsek, Franciska testvére pedig felszentelte a templom harangjait. Az építkezés utolsó nagy szakasza 1772–1774 között volt.

II. József rendfeloszlatási intézkedései sorában az elsők között oszlatta fel a klarisszák rendjét 1782-ben. Az akkor immár 24 apácának öt hónapja volt arra, hogy elhagyja a kolostort. Vagyonuk leltározása során a feloszlatást végrehajtó biztosok Jung Józseffel egy felmérést készíttettek.

A Jung József készítette felmérés a kolostorról 1782-ből (Forrás: Országos Levéltár)

Ezekből a dokumentumokból tudható, hogy amikor az apácák elköltöztek a területről, a mai Szerb u. 21. sz. telket kelet-nyugati irányban kőfal választotta ketté. Az egyik telken egy földszintes ház állt, a másikon a templom, a kolostorépület egy része. Az udvart és a kertet kőfallal kerítették el az utca és a szomszédok felől.

Négy bejárata volt az épületegyüttesnek: két kocsibehajtó a maiakkal azonos helyen, és két kapu a gyalogosoknak. A mára megsemmisült barokk templom az udvari keresztszárny déli oldalán helyezkedett el, főhomlokzata az utcára nézett.

Az apácarend feloszlatása után Pest városa kórház céljára magának kérte a helyszínt. A király ezt először elfogadta, majd 1784 őszén elrendelte a hely kiürítését, hogy katonai raktárnak használhassák azt. Ezután a General-Seminarium (papnevelő intézet) számára jelölte ki az uralkodó a területet. Már ekkor felmerült, hogy a helynövelés érdekében egy emeletet ráépítenek a meglévő alapra az udvari keresztszárny és a refektórium fölé. Az építész Franz Anton Hillebrand volt, a munka pedig 1785–1786 között zajlott. Minderről dokumentáció nem maradt fent, de valószínű, hogy nemcsak a keresztszárnyra és a refektórium fölé, hanem az egész kolostorra második emelet épült. Az egykori templomteret pedig annak laicizálása (a felszentelés megszűntetése) után födémekkel három szintre osztották fel.

Az így átalakított és bővített épület csak rövid ideig működött papnevelő intézetként, II. József halála után ugyanis a pesti szemináriumot megszüntették. A klarisszák egykori kolostorát az 1794-ben felállított Közalapítványi Ügyigazgatóság kapta meg, melynek vezetői és tisztviselői számára lakásokat alakítottak ki. 

Első emeleti helyiség az egykori sekrestye fölött, az udvari keresztszárnyban 1977-ben (Forrás: Major Máté [szerk.], Építés-építészettudomány, az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei, 1977. 9. kötet)

1799-ben felmerült a Budai Zálogház Pestre történő áthelyezésének ötlete. Ez idő tájt Budán kívül csak Pozsonyban volt zálogház az országban. 1801–1802 között átalakították az egykori kolostort, 1802 decemberében pedig már itt működött a zálogház igazgatósága. 1829–1831 között újabb, nagyobb építkezésre került sor. Kibővítették a zálogház telkét, az udvarát (a mai déli udvart) új szárnyakkal teljesen körülépítették, és az új utcai homlokzatrész klasszicista architektúrát kapott.

A bővítésre a raktárhiány, a megszaporodó zálogtárgyak tárolása miatt volt szükség. A tervező Pollack Mihály volt. A további raktározás érdekében 1846-ban Pollack Ágostonnal az egyik lakásból először csak egy raktárt alakíttattak ki, majd nagyszabású átalakításokat végeztettek vele. Az 1847-es munkák során egyebek közt a Királyi Pál utcai szárny földszinti folyosóját áthelyezték az udvari oldalra, az utcai oldalra került helyiségek új boltozatot kaptak.

Új folyosóval bővítették a hosszanti udvari szárnyat az északi udvarban, ezt a folyosót összekapcsolták az egykori refektórium melletti folyosóval. Az utcai ablakok egy részét vakablakként kialakítva befalazták. 1869-ben Hild Károly is dolgozott az épületen, egy csarnokot épített a déli udvarban az utcai szárnyhoz.

Az épületegyüttes az Egyetem tér felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Miután 1902–1903-ban a Kinizsi utcában új központi zálogházat nyílt, a belvárosi épület csupán ennek fiókjaként, majd kizárólag raktáraként üzemelt. A Pesti Királyi Főzálogház 1918-ig működött az egykori kolostor tereiben. 1916-ban már az együttes lebontásáról volt szó, azonban a világháború ezt a tervet meghiúsította. 1919 után rövid ideig fogházként üzemelt az ingatlan. Az I. világháború után a Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karához kapcsolódó felsőkereskedelmi iskolai tanárképző intézet kapott benne helyet.

Az ingatlanba az 1930-as években a Műegyetem (akkor M. Kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) költözött. Előbb a Villamosmérnöki Kar, majd a Távközlési Műszaki Főiskola tanszékei működtek itt. Jelentősen átszabták a lépcsőházakat, valamint az utcai homlokzatokon az architektúra tagozatait is. Az egykori klarissza templomtereit és a nagy belmagasságú volt zálograktárakat tanteremként használták fel. 

A háborúban a helyszín nem szenvedett jelentős károkat. Az 1970-es években a metróépítés miatt ismét szóba került a bontás, indokként szerepelt  az épületegyüttes elhanyagolt és korszerűtlen volta. 

Az épületegyüttest 1982-ben helyreállították (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Szerencsére a műemlékvédelmi szakembereknek sikerült megvédeniük a néhai kolostort. Lebontás helyett egy alapos történeti kutatás után 1983-ban elkezdődött az épületegyüttes felújítása és részleges helyreállítása, melynek során részben visszabontották a klasszicista beépítéseket. Egy telekcsere révén az egykori kolostor és területe az ELTE kezelésébe került a kilencvenes években. Nagyszabású felújítása ekkor fejeződött be. 

A barokk korban itt élő apácák zárdája helyén ma az  ELTE igazgatóságai, Rektori Hivatala és a Kancellária működik.

Nyitókép: Az épületegyüttes az Egyetem tér felől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)