A múzeumkerti Arany János-szobor című kötet az eddigi legteljesebb könyv az emlékműről, annak születéséről, felállításáról, fogadtatásáról és eddigi történetéről. A közel 500 oldalas terjedelem mögött hatalmas kutatói és szerkesztői munka áll: a szerző, Debreczeni-Droppán Béla történész-muzeológus teljes körű áttekintést nyújtó szövege mellett közel 150 korabeli jegyzőkönyv, levél, felhívás és egyéb irat olvasható a kötetben, s ezek igazi lenyomatai a XIX. századi Magyarország érték- és ízlésvilágának. 

A szerzőnek nem ez az első munkája a helyszínről: Múzeumkerti kalauz című kötete 2019-ben jelent meg, az új kiadvány pedig bizonyította, hogy e fontos történelmi színtér kimeríthetetlen lehetőséget nyújt arra, hogy a múlt eseményeit és értékeit közelebb hozzuk a ma emberéhez.

A múzeumkerti Arany János-szobor című könyv egyszerre szól az emlékművek és a XIX. századi történelem kedvelőinek, de a művészettörténet iránt érdeklődőknek is (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

A kiadvány első fele hat olvasmányos fejezetből áll, mindegyik egy-egy nagyobb téma köré épül. Az első a szoborállítás kívánalmának története: olvashatjuk, amint Arany János halálát (1882. október 22.) követően már másnap lapok cikkeztek a szobor szükségességéről, s azonnal megindult  a közadakozás. Így írt a Nemzet című fővárosi napilap 1882. október 23-án:

„A magyar nemzetnek szoborral kell megörökíteni a fővárosban Arany János emlékét. Nem kételkedünk, hogy a nemzet sietni fog teljesíteni e tartozást.”

Megismerkedhetünk a híresebb fővárosi adakozókkal, valamint az Arany Szoborbizottság megalakulásával, annak tagjaival is. Kitekintőt kapunk korábbi szoborbizottságok működéséről, ami nemcsak érdekes összehasonlítás, de segít jobban megismerni a főváros XIX. századi kulturális közegét.

Nagy nevek az Arany Szoborbizottság tagjai között: (balról jobbra) Pulszky Ferenc műgyűjtő és politikus; Ybl Miklós, a korszak legnagyobb építésze; Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki a bizottság egyik elnöke volt (Képek forrása: Wikimedia Commons)

Közadakozás nem csak Budapesten volt, a könyvben megtalálunk több olyan társaságot, amelyek a gyűjtésből kivették a részüket, legyen az Bicskén, Fiumében vagy az amerikai Clevelandben.

A kötetben közölt korabeli metszetek, karikatúrák, újságrészletek segítenek elmélyülni a XIX. századi Budapest kulturális életében

A második fejezet bemutatja azokat a vitákban gazdag éveket, melyek elvezetnek a szobor helyszínének kiválasztásáig. Korántsem volt egyértelmű, hogy hová kerüljön az emlékmű: bár a Nemzeti Múzeum előkertje merült fel elsőnek, a bizottság egyes tagjai kardoskodtak a Ferenciek tere, a Várkert Bazár előtti tér, a mai Jókai tér, a Deák tér, a Népszínház előtti tér, valamint az Erzsébet tér és a pesti korzó több pontja mellett is. Megismerkedhetünk a viták szereplőivel, az érvekkel és ellenérvekkel, ahogyan a korabeli értelmiségiek gondolkodtak a szépről és helyesről.

Az egyik kiszemelt helyszín az Erzsébet tér volt, a kioszk előtti kör alakú virágágyas közepe. Klösz György felvétele 1890 után készült  (Forrás: Fortepan/Budapesti Főváros Levéltára)

A könyv harmadik fejezete a szoborpályázatról szól: hogyan történt annak a kiírása, milyen szempontoknak kellett megfelelni, s hogyan fogadta a bizottság az elkészült mintákat. A könyvben megismerhetjük mind a 9 pályázót és a 10 darab (képekkel is illusztrált) tervmunkát. A sok érdekesség egyike, hogy az a Zala György pályázott két munkával is, aki legfőbb riválisa volt a győztes Stróbl Alajosnak. Ők ketten a korszak legnagyobb és legelismertebb szobrászai (annak idején rendre egymás elől nyerték el a pályázatokat).

Az Arany-szoborpályázat győztese a Stróbl Alajos munka közben című festményen. Hans Temple alkotása 1886-ból, ma az MNG tulajdona (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

A negyedik fejezet végigkalauzol bennünket Stróbl Alajos életútján: milyen családi háttérben nevelkedett, hogyan teltek a lőcsei majd bécsi tanulmányi évei, mivel tűnt ki a többiek közül, kik voltak a tanárai és mesterei. Kiderül többek között, hogy nagyon szerette a történelmi kosztümökben rendezett szerepjátékos ünnepélyeket, s ilyeneket tanárként ő maga is rendezett Budapesten. Megismerhetjük számos korábbi és későbbi munkáját, olvashatunk tanári tevékenységéről és elismertségéről, műtermeiről és vadregényes vidéki otthonáról Liptóújvár közelében.

Stróbl Alajos életútja mellett számos szoborműve visszaköszön a könyvben (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

Az ötödik fejezet az Arany János-szobor elkészüléséről szól: a sikeres pályázat után hogyan történt a szerződéskötés, mi volt a pontos tartalma, hol sikerült helyszínt találni a mintázáshoz. Megtudhatjuk, hogyan készítette Stróbl a szoboralakokat, miket használt az öntéshez, mely forrásokból formázta Arany János arcát, kik álltak modellt a mellékalakokhoz (Toldi Miklóshoz és Rozgonyi Piroskához), s hogyan sikerült megtalálni őket. Olyan apróságokra is kitér a könyv, mint például a műtárgyak (sarkantyú és buzogány) kikölcsönzésével járó kihívások. A kemény munkát jelzi Stróbl saját beismerése, miszerint végső soron az Arany János-szoborral tette le névjegyét.

„… az Arany-szobor megteremtése elannyira eltölti énemet, hogy ez képezi rám nézve éltem legjelentősebb epizódját.”

A Debreczeni-Droppán Béla által írt és összeállított könyv hatodik fejezete a kész mű története az avatástól napjainkig: miként zajlott az avatóünnepség, hogyan fogadta a szobrot a közönség, illetve a sajtó. Az emlékmű későbbi eseményeknél is kapott kisebb-nagyobb szerepeket: például Kossuth temetésén helyhiány miatt koszorúkkal borították be, Ady Endre búcsúztatásán pedig többtucatnyi ember mászott fel rá.

Életkép a szobor mellett: ellenségtől zsákmányolt lövegek közszemlére tétele 1915-ben. Müllner János fényképe (Forrás: Fortepan/Országos Széchenyi Könyvtár)

Olvashatjuk Kosztolányi írásait a Múzeumkerttel és az Arany-szoborral kapcsolatos élményeiről, és külön alfejezet szól az Arany-szobor talapzatára felkerült ötágú csillag történetéről is. Az emlékmű 2017 és 2018 közötti teljes körű restaurálását is megismerhetjük.

Sok fénykép örökíti meg a szoborrestaurálás időszakát, a szállításokon és munkafolyamatokon át a restaurátorcsapat bemutatásáig (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

A könyv második fele egyfajta óriásmellékletként az Arany-szoborbizottság iratait tartalmazza: a 145 dokumentum között olvashatjuk a bizottság üléseinek jegyzőkönyveit, a szoborra kiírt pályázat felhívását, jelentést a közadakozás eredményeiről, műleírásokat, szakvéleményeket, hol hivatalos, hol személyes kérvényeket, árajánlatokat, lemondónyilatkozatot (például nézetkülönbség miatt), egyéb felkéréseket, igénybejelentéseket és így tovább. Ezek az iratok még közelebb hozzák az olvasót a dualizmus korszakának fogalmazási és társalgási szokásaihoz, segítenek megérteni az akkori emberek motivációit és értékítéleteit.

A könyvben igen sok fotó kapott helyett, s láthatunk eddig nem közölt felvételeket Stróbl Alajosról is.

A kötet „látogatása” a Múzeumkertben 2023 januárjában (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

A múzeumkerti Arany János-szobor című könyv sokat mesél arról az időszakról, amikor kialakult fővárosunk jellegzetes városképe, és remekművek egész sora kezdte ékesíteni a köztereket. Különleges csemegének számít, hogy egy szoborpályázaton, egy győztes alkotón, annak fő művén és az emlékművet értékelő személyeken keresztül láthatjuk ezt a századfordulós világot.

A Magyar Nemzeti Múzeum kiadásában megjelent kötetet mindenkinek érdemes lapozgatnia, akit érdekel a XIX. század utolsó harmada vagy önmagában a főváros története, illetve a szobrászat és az örökségvédelem.

Nyitókép: A múzeumkerti Arany János-szobor című kiadvány a névadó emlékmű előtt (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)