
Régi paloták mestere – 110 éve hunyt el Lang Adolf
2023. május 2. 11:30
A soknemzetiségű Habsburg Birodalom változatossága Lang Adolf életében is megmutatkozott: német anyanyelve és zsidó felmenői ellenére Prágában született 1848. június 15-én. A későbbiekre jellemző vándorlását már fiatalon megkezdte, a főreáliskolát ugyanis Brünnben, a felsőfokú tanulmányait pedig a bécsi Politechnikumban végezte, és itt vált belőle építészmérnök. Diplomázása után észak-olaszországi tanulmányútra ment, megfordult többek között Veronában is. A császárvárosba visszatérve tanári állást vállalt a politechnikumban, de a nyugtalan természete nem sokáig hagyta egy helyben. Ekkoriban alakult át az állam Osztrák–Magyar Monarchiává, és kezdett annak keleti fele szédületes gazdasági fejlődésbe.
Lang Adolf portréja (Forrás: hu.wikipedia.org)
A Magyarországon indult rengeteg építkezés a friss diplomás Lang Adolfot is hozzánk csábította, 1873-tól a Pesti Építőtársaság főépítésze lett. A vállalat számos épületet tervezett például a belvárosból a Városliget felé vezető Sugárútra, amely a korszak legnagyobb beruházása volt. A ma Andrássy útnak nevezett impozáns környezet nemcsak a magántőkét, hanem a különböző intézményeket is vonzotta: az Országos Képzőművészeti Társulat például 1872 tavaszán kérte Pest városától, hogy biztosítsa számára egy telek elővásárlási jogát, melyen egy képzőművészeti alkotások bemutatására szolgáló műcsarnokot építhetne fel.
A Régi Műcsarnok eredeti alaprajza (Forrás: Pilkhoffer Mónika: Lang Adolf építész munkássága, 2018)
Annak megvétele után, 1874 tavaszán a társulat nemzetközi pályázatot hirdetett az épület terveinek beszerzésére, melyet roppant nagy érdeklődés övezett: negyvenöt pályamunkát nyújtottak be, melyek fele külföldről érkezett. A bírálóbizottság Lang Adolfnak ítélte az első díjat, így az ő elképzelése valósulhatott meg. Egy négyzetes belső udvart szabadon hagyva a telek széleire helyezte az épület négy traktusát, melyek közül a Sugárútra néző volt a legszélesebb, ez foglalta ugyanis magába a díszes aulát, valamint a jobb oldalra helyezett díszlépcsőházat is. Az oldalszárnyakban több kisebb, a hátsóban viszont csak egyetlen nagy terem kapott helyet. E három épületrész abban is különbözött az utcaitól, hogy kétemeletes volt, míg utóbbira a magasföldszintes kialakítása miatt csak egyetlen emelet került.
A veronai Palazzo Bevilaqua (Forrás: it.wikipedia.org)
Lang számára a homlokzat tervezésekor a személyesen is látott veronai Palazzo Bevilaqua szolgáltatta a mintát, mely Sanmicheli jeles olasz építész reneszánsz alkotása volt (1534). Bár a pesti mű inkább csak nagy vonalakban követi az itáliait, de a cinqecento harmóniája így is érvényesül rajta: a két széle szimmetrikusan előrelép, közepén pedig a kapuzat három nyílását dór oszlopok választják el. A földszintet durva felületű vakolat borítja, mely azonos méretű kövek (kváderkövek) látszatát kelti. Az egyenes záródású ablakokat díszes zárókövek koronázzák, és figyelemre méltók a plasztikus övpárkányt tartó, ívelt gyámkövek is.
A Régi Műcsarnok 1883 körül Divald Károly fotóján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A veronai előkép hatása az emeleten tükröződik jobban, hiszen ugyanúgy felváltva sorakoznak rajta a kisebb és nagyobb, félkörívesen záródó ablakok. Előttük hasonló bábos korlát húzódik, mely megismétlődik az erőteljes főpárkány fölötti attikában is. A nyílásokat korinthoszi fejezetű féloszlopok választják el, az íveket pedig oroszlánfejes zárókövek, gyümölcsfüzérek, valamint szoboralakok teszik változatosabbá. Díszek a belső térbe is bőven kerültek, az előcsarnok boltozatára növényi motívumokból álló festés, padlójára pedig geometrikus mozaik. A lépcsőházat borító kupolát stílszerűen a művészeti ágakat szimbolizáló freskók díszítik, a legpompásabbra azonban az emeleti díszfolyosót képezték ki, amit emléktáblákkal, mellszobrokkal és színes üvegablakokkal láttak el, a mennyezet medalionjaiból pedig a Lotz Károly festette újabb allegorikus alakok tekintenek lefelé.
A díszfolyosó allegorikus freskói (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Az Országos Képzőművészeti Társulat elégedett lehetett Lang munkájával, ugyanis a szomszédos telekre szánt Zeneakadémia megtervezésére is őt kérték fel 1877-ben. Meglepőnek tűnhet, hogy a Társulat finanszírozta egy másik művészeti ághoz tartozó intézmény építkezését, a magyarázat viszont tisztán pénzügyi: inkább nagyobb összegű hitelt vettek fel, de így a másik ingatlan bérbeadásából tudták törleszteni az adósságot. A bérlő az állam, pontosabban az azt képviselő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt, mely felelt az 1875-ben létrehozott Zeneakadémia fenntartásáért. Az alapító elnök egyébként nem kisebb személy volt, mint maga Liszt Ferenc.
Koller Károly fényképe Liszt Ferencről (Forrás: hu.wikipedia.org)
A Vörösmarty utca és a Sugárút sarkán fekvő telek kisebb volt, mint a Műcsarnok esetében, ezért azt szinte teljesen beépítették, csak két apró udvarnak jutott hely hátul. A háromemeletes épület így nagyjából téglalap alaprajzú lett, melynek hosszabbik oldala futott párhuzamosan a Sugárúttal. Az eredeti beosztás szerint a földszinten, a második és a harmadik emeleten többszobás lakásokat alakítottak ki, az első emelet legnagyobb helyisége viszont a Vörösmarty utca felőli végében lévő díszterem volt. Ebben az úgynevezett fiókos teknőboltozattal fedett, remek akusztikájú térben tartották a koncerteket, és oda könnyedén át tudott sétálni Liszt Ferenc is, hiszen a szint kétharmadát az ő lakása foglalta el.
A Régi Zeneakadémia első emeleti alaprajza (Forrás: Pilkhoffer Mónika: Lang Adolf építész munkássága, 2018)
Lang Adolf a homlokzat megszerkesztésében az Izabella és a Vörösmarty utca közötti egész háztömbre figyelemmel volt, melyet három épület alkotott: a túlsó végén a Rauscher Lajos tervezte Mintarajztanoda állt, középen a Műcsarnok volt, és a jobb oldalra került a Zeneakadémia. A harmónia kedvéért Lang az iskolához igazította a homlokzat stílusát, hiszen így lett szimmetrikus a tömb. Nem követte teljesen azt, de legalább quattrocento lett, szemben a Műcsarnok cinquecento stílusával (előbbi az 1400-as, utóbbi az 1500-as évek itáliai művészetét jelenti).
A Régi Zeneakadémia napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Az 1879-re megvalósult épület vízszintes hangsúlyú, hiszen az egyes szinteket párkányok választják el, ráadásul a földszintet vonalazással élénkítette a tervező. Az ablakok sem különösebben magasak, sőt az első és a harmadik emeleten viszonylag kis méretűek, de az összes szinten félkörívben záródnak. A homlokzat középtengelyét a hármasablakká szervezés emeli ki, illetve az első emeleten – Liszt Ferenc lakásából – egy erkély is helyet kapott. A második emelet azonban díszesebb, itt az ablakok kötényében a bábos korlát, boltíveikben pedig a plasztikus zárókő vonzza magára a tekintetet. A szem azonban az ablakok közötti medalionokon időzik legtovább, melyben jeles zeneszerzők félprofil portréit csodálja meg: a mai állapot szerint balról jobbra Bach, Mozart, Liszt, Erkel, Haydn és Beethoven szerepel bennük.
Híres zeneszerzők a Régi Zeneakadémia homlokzatán (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
A két szomszédos épület a későbbi sorsukban is rokon, legalábbis a tekintetben, hogy viszonylag hamar funkcióváltáson mentek keresztül: 1896-ra ugyanis felépült a Városliget szélén az új Műcsarnok, így Lang Adolf korábbi alkotását a Mintarajztanoda vette át, és lett az azóta Magyar Képzőművészeti Egyetemmé vált intézmény központja. A Zeneakadémia pedig 1903-ban költözött be a Liszt Ferenc téri gyönyörű, szecessziós palotájába, így a Vörösmarty utcai épületre mozgalmas évtizedek vártak: volt benne könyvkiadó, kávéház, irodaház, majd az 1980-as évektől kapott az eredetihez némileg hasonló szerepet, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola oktatási intézménye lett. A névadó egykori lakásában ma Emlékmúzeum, a földszinten a pedig a Liszt Ferenc Kutatóközpont és Kutatókönyvtár működik, de az épületre legtöbbször mégis Régi Zeneakadémiaként szokás hivatkozni.
Lang Adolf e két mesterművével párhuzamosan felépítette még például a Sugárút legelejére a Stein-palotát (Andrássy út 1.) és néhány másik bérházat is, szintén neoreneszánsz stílusban. Ezek után azonban visszatért Bécsbe, de 1890-ben már újra hazánkban találjuk, hogy tizennyolc évig itt is maradjon. Második korszakában olyan pazar épületeket tervezett Budapestre, mint a Magyar Színház a mai Hevesi Sándor téren (1896-1897), ekkor azonban már vidéken tevékenykedett többet. Neki köszönhetjük a Kassai a Pécsi Nemzeti Színházat vagy a szegedi Móra Ferenc Múzeumot is. Végül 1908-ban újra Bécsbe költözött, és itt is hunyt el 1913. május 2-án.
A nyitóképen: A Régi Műcsarnok 1883 körül Divald Károly fotóján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
Erre a csodálatos neoreneszánsz épületre nagyon ráférne egy homlokzat felújítás, mert már nagyon el van feketedve. Az Andrássy út egyre több palotáját renoválják, remélhetőleg erre is sor kerül!
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!