Nemrég írtunk a II. kerületi Szépjuhászné fölé magasodó Nagy-Hárs-hegy érdekes sziklaüregéről, a Bátori-barlangról. Nos, aki ezt a hegyet és a barlangot egy rövidebb körtúra keretén belül keresné fel, az valószínűleg belebotlik majd egy, a szomszédos Kis-Hárs-hegyen álló, furcsa kilátóba. A csigalépcsőre emlékeztető, fa- és vasszerkezetes toronyról kevesen tudják, hogy az organikus építészet hazai mestere, a 12 évvel ezelőtt – 2011. szeptember 27-én – elhunyt, Kossuth- és Ybl Miklós-díjas Makovecz Imre tervezte, akinek a nevét 2012 óta viseli ez az építmény.

A kilátót valóban érdemes egy kisebb kirándulás keretében felkeresni, amelybe beleilleszthetjük például a közeli budaszentlőrinci pálos kolostorromok vagy a nagy-hárs-hegyi Kaán Károly-kilátó megtekintését is. Ha autóval érkezünk, járművünket a kedvelt kirándulóközpont, a Szépjuhászné parkolójában hagyhatjuk; ha a Gyermekvasúttal utaznánk, az itteni állomáson szállhatunk le a kisvonatról. A 22-es, 22/A és 222-es autóbuszok is megállnak itt.

A kilátó napjainkban (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Ha a leggyorsabban szeretnénk elérni a kilátót, akkor a Szépjuhásznétól az innen induló és már erdőben haladó, enyhén lejtő Schüller úton induljunk el. A széles sétaúton – amely a közeli, 1880-as években Schüller Károly által alapított és ma már sajnos nem üzemelő vendéglőről kapta a nevét – a zöld körtúra jelzést követve keresztezzük a Gyermekvasút vágányait, majd hamarosan – körülbelül tizenöt perc után – elérjük a Nagy- és Kis-Kis-Hárs-hegy közötti nyerget. (A szocializmus éveiben Hársfa Vendéglő néven ismert legendás étterem a Schüller út másik végpontjánál, a mai Hűvösvölgyi út 132. szám alatt működött.) 

 Előtérben az Apáthy-szikla, mögötte a Látó (Gugger)-hegy (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

A nyeregből jobbra, a sárga háromszög jelzést követve érünk fel a Kis-Hárs-hegy 362 méter magas csúcsára, ahol egy kis tisztáson végre megpillantjuk a valóban csigalépcsőre hajazó tornyocskát.

Makovecz Imre, a későbbi Kossuth-díjas építész, 1989-ben (Forrás: Fortepan/Képszám: 124744)

Makovecz Imre munkássága során közel ötszáz épületet tervezett, amelyeknek nagyjából a fele épült meg. Hatalmas életművét számtalan különleges épület képviseli szerte a Kárpát-medencében: gondoljunk csak a dobogókői Zsindelyes vendéglőre, a paksi Szentlélek-templomra, a makói Hagymaházra vagy éppen a csíksomlyói Hármashalom-oltárra, és még sorolhatnánk. Említhetnénk még A Művelődés Házát és Könyvtárát Sárospatakon, a százhalombattai Szent István-templomot, a piliscsabai Stefaneumot, de a jobb sorsra érdemes, sajnos rohamosan romló állapotú, sevillai Expo '92 magyar pavilonját is.

Különleges, tekervényes formájával ez a kicsiny kilátó is hűen illeszkedik Makovecz organikus épületeinek világába, és persze saját, erdei környezetébe is. A kis tornyot a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság építtette 1982-ben, az akkor már nemzetközi szinten is ismert és elismert építész tervei alapján, aki akkor az erdőgazdaság főépítésze volt.

Az egymásba visszaforduló csigalépcsők a kilátó tetején (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Egy betonalapon nyugvó vascső adja az egyedi alakú kilátó vázát, amelyre mintegy feltekeredik a két, összesen harminc akácrönkből (eredetileg vasúti talpfákból) álló, spirálisan egymásba fonódó csigalépcső. Ezeken felsétálva, a torony tetején egy kisebb terasz fogad, amelyről fantasztikus körpanoráma nyílik az alattunk elterülő fővárosra és a környező hegyekre.

A kilátó spirális lépcsői: az akácrönkök eredetileg vasúti talpfák voltak (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Észak felé tekintve a Pilis, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny vonulatai kéklenek, majd kelet felé tovább pillantva a Hármashatár-hegy tömbje nyújtózik előttünk, tetején az adótornyokkal. Dél felé alattunk a város: a távolban a Duna, a belváros, a Várhegy és a Citadella is feltűnik; végül a János-hegyi és a nagy-hárs-hegyi kilátók látványa zárja panorámaképünket.

A Hármashatár-hegy tömbje a kilátóból (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Az építmény önmagába visszaforduló lépcsősora azért ötletes építészeti megoldás, mert ha egyszerre többen szeretnének feljutni a torony tetejére, elkülönülhetnek egymástól a fel- és lefelé lépcsőző kirándulók. Persze, ha elvonatkoztatunk e materiális magyarázattól, akkor az ég felé nyúló csigalépcsőkbe akár DNS-szálakat is beleláthatunk.

Kilátás a torony tetejéről: előtérben (balra) a Nagy-Hárs-hegy, háttérben, a távolban a Pilis vonulatai (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Érdekesség, hogy a kilátónak lehetne „saját” Gyermekvasút-megállója. Ugyanis a vonal harmadik – Szépjuhászné (akkor még Ságvári-liget) és Hűvösvölgy közötti – szakaszának átadásakor, 1950-ben, a Kis-Hárs-hegy oldalában létesítettek egy megállót, azonban ezt a pálya kedvezőtlen lejtésviszonyai miatt néhány hónap múlva megszüntették.

Alattunk a főváros (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Az ezredforduló környékére a kilátó állapota jelentősen romlott, statikai problémák miatt imbolyogni kezdett, ezért 2006-ban lezárták, majd 2008-ban az eredetivel szinte teljesen megegyező tervek alapján – a Pilisi Parkerdő Zrt. beruházásában – újjáépítették. A kilátót a köznyelv már korábban is Makovecz-kilátónak hívta, de a hivatalos névadó ünnepségre 2012. május 12-ig várni kellett: ekkor – az előző évben elhunyt építész hozzátartozóinak jelenlétében – egy névtáblát is elhelyeztek rajta, amely azóta sajnos eltűnt.

A kis-hárs-hegyi Makovecz-kilátó 2012-ben, oldalán a névtáblájával (Forrás: Wikimedia Commons)

2018-ban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építészhallgatói és a Makovecz Imre Alapítvány önkéntesei ismét felújították: megerősítették a központi vastengelyen nyugvó tartószerkezetet, stabilabb korlátokat helyeztek el, végül újra lefestették a tornyot. Az erdőgazdaság pedig megújította a kilátó alatti lépcsősorokat és az itteni pihenő- és tűzrakóhelyet.

2018 óta tehát újra egész évben szabadon látogatható ez az egyedi építmény, azonban legyünk óvatosak: újabban kissé újra billeg, és helyenként a korlát egyes elemei is hiányoznak, éppen ezért kisebb gyermekek részére csak szülői felügyelet mellett ajánlott felmenni a tetejére.

A kilátó északkelet felől (Fotó: parkerdo.hu)

Az utóbbi években ez a kilátó is bekerült az úgynevezett „Makovecz-utak” rendszerébe. Ezen útvonalak lényege, hogy az országot hét régióra osztva fűzik fel az építész által tervezett és megvalósult épületeket. A kis-hárs-hegyi kilátó a „Budapest és Duna-kanyar” útvonal egyik állomása.

Makovecz-utak: tájékoztató tábla a kilátó mellett (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Ha kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, még pihenhetünk egyet a torony alatti kis tisztáson kialakított padoknál, asztaloknál. Apropó, tisztás. Makovecz Imre szerette az erdei tisztásokat, misztikus helynek tartotta őket, ezt jól tükrözi egy részlet is az egyik írásából:

„Azt mondják tisztás. Tisztás az erdőben. Miért éppen ott nem nő fa, még bokor sem? Mert más a talaj, magasan van a talajvíz, lehet. Én inkább azt hiszem, hogy ott, ahol a tisztás van, ott történt valami nagyon régen. Olyan régen, amire már senki sem emlékezhet. Talán csak a fák. Ilyen helyeken, ha a tisztás körvonalára állok, oda, ahol az első sorban álló fák, vagy egy kicsit hátrébb, úgy látom, hogy a fák lenéznek arra a helyre.”

Pihenőhely (asztalok, padok és tűzrakó) a kilátó alatt (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Amióta áll ez a kilátó, szerencsére már nem csak a fák nézhetnek le ránk, hanem mi is letekinthetünk az alattunk nyüzsgő városra, vagy annak ellenpontjaként végigpásztázhatjuk a nyugalmat árasztó, csendes hegyvonulatokat.

Panorámakép a Makovecz-kilátóból (Fotó: Benyó Gergely/pestbuda.hu)

Ezután pedig visszatérhetünk a kiindulópontunkra, akár a Schüller úton, akár a cikkünk elején említett, rövidebb körtúrán – a sárga jelzésen – a Bátori-barlang és a Nagy-Hárs-hegy csúcsának és kilátójának érintésével. Ha tömegközlekedéssel indultunk, lesétálhatunk a Széher úti Szent Ferenc Kórház felé is, ahonnan a 129-es autóbusz alig több mint negyedóra alatt elrepít minket a Széll Kálmán térre.

Nyitókép: A kis-hárs-hegyi Makovecz-kilátó ​(Fotó: parkerdo.hu)