Tizenkét tény a 120 éves Erzsébet hídról

Az Erzsébet híd sokak szemében egy jelkép, annak a jelképe, hogy a dualizmus alatt a magyar gazdaság hova fejlődött. Valóban a híd több szinten is szimbólum, hiszen a maga nemében is egyedülálló alkotás volt:  tisztán lánchídként a legnagyobb volt a világon. Valójában ez egy kompromisszumnak tekinthető, hiszen a magyar ipar részéről ez volt az akkor elérhető maximum. A történet nem sokkal a híd átadása előtt kezdődött.  Lássuk a 12 érdekességet a 120 éves Erzsébet híd történetéből!

1.  Egy pesti képviselő, Hubenay József  vetette fel 1885 elején, hogy Duna-híd épüljön a mai Március 15-e tér és a Döbrentei tér között. Az ötletet a főváros azonnal a magáévá tette, a kormány azonban nem, sőt az első időkben még hallani sem akartak a minisztériumokban egy itteni hídról, ugyanis semmi okát nem látták, hogy a Belváros közepére hidat építsenek.

2. A pesti belváros nagyon zsúfolt volt, földszintes, egyemeletes házak szegélyezte kis utcák, terek labirintusa volt, a ma ismert Kossuth Lajos és Szabadsajtó utak még nem léteztek, a mai Rákóczi, akkori Kerepesi út a mai Kiskörúton belül a szűk Hatvani utcában folytatódott, de az nem futott le a Dunáig. A Duna-parton egyszerűen nem volt hely egy hídfőnek.

3. Új hidak építését az tette lehetővé, hogy 1885-ben megváltozott a hídvám szedése, annak felhasználása, az 1885. évi XXI. törvénycikk létrehozott egy elkülönített pénzalapot a majdani hídépítésre. A pénzügyi lehetőségeket bővítette, hogy 1890-re a főváros fejlesztésére 1870-ben felvett kölcsön tartalékalapja is akkorára rúgott már, hogy onnan 4 millió forint felhasználható lett hídépítésre.

4. Mivel a pesti belvárosban nem volt hely egy rendes hídfőre (az útpályát olyan magasan kellett vezetni, hogy a hajózást ne zavarja, amihez viszont feljáró kellett, valójában annak nem volt hely), olyan tervek is születtek, hogy itt csak gyalogoshíd épüljön, hiszen a gyalogosok tudnak lépcsőzni. Volt olyan elképzelés, hogy gyalogos- és villamosforgalom számára építsenek hidat, a gyalogosok lépcsőn vagy lifttel jutottak volna fel a hídra, a villamosokat daru emelte volna fel.

5. Egy konferencián döntöttek arról 1891-ben, hogy itt, az egykori Eskü térnél rendes, közúti közlekedésre alkalmas híd épüljön. Ugyanekkor az is véglegessé vált, hogy a vámháznál is épül egy híd. Szóba került még ezen a megbeszélésen az Országháznál és a Boráros téren építendő híd is, de ezeket elvetették.

6. A hídépítést az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el, ennek 2. paragrafusa kimondta:

2. § Az előző §-ban felsorolt összegekből: a) a fő- és székváros I. kerületi Rudas-fürdő előtti teréről a IV. kerületi eskütéri róm. kath. plébánia-épületnek vezető Dunahid;

b) az I. kerületi Sáros-fürdőtől a IX. kerületi vámház-körut irányában vezető Dunahid épitési költségei fedezendők és

c) az a) és b) alatt megállapitott munkálatok költségeinek fedezése után megmaradó rész, abban az esetben, ha Budapest fő- és székváros közönsége legkevesebb két millió o. é. forinttal hozzájárul; a hidakhoz vezető végleges feljáróknak, a feljárók létesitése végett szükséges kisajátitásoknak, nemkülönben a IV. kerületi róm. kath. plébánia-épület irányában a Rózsa-tér és Sebestyén-utczán át a hatvani-utcza torkolatáig vezető utvonal megnyitásának költségeire forditható.”

7. A hídépítésre nemzetközi pályázatot írtak ki, amin egy német pályamű, Julius Kübler német mérnök, illetve Eisenlohr és Weigle építészek kábelhídterve lett az első. A terv ugyan nyert, de végül nem ez a híd valósult meg, mert a hidat magyar anyagokból kívánták megépíteni, és ekkor itthon nem tudtak megfelelő kábelt gyártani.

8. A megépítendő hidat végül magyar mérnökök lánchídként tervezték meg, kissé más paraméterekkel, hosszabban a város felé benyúló hídfőkkel. A híd tervezői Czekelius Aurél, Beke József és Gállik István voltak.

9. A híd építése miatt a teljes belvárost átépítették, a régi egyemeletes, földszintes házak helyett sokemeletes bérpalotákat emeltek a szélesre hagyott új, Dunáig vezető út és a kialakított új tér mentén. A hídnak áldozatul esett a régi városháza és majdnem a Belvárosi templom is. Az építkezés azzal járt, hogy az addig jobbára kézműves, kisiparos német nyelvű belvárosi lakosság helyére magyar anyanyelvű polgárság költözött.

10. A híd építése 1898-ban indult el. Hatalmas, 290 méteres nyílása miatt világszenzáció volt, a párizsi világkiállításra kivitték a híd modelljét, valamint egy darab 15 méteres láncszemet, ami egymaga nagy feltűnést keltett. Akkoriban ez volt a világ legnagyobb nyílással rendelkező lánchídja. Érdekesség volt, amit külön modellen is bemutattak, hogy a pilonok nem szilárdan, függőlegesen álltak, hanem a két pilon két-két lába egy-egy hengeres görgőn, így a pilonok mozogni tudtak. (A mai Erzsébet híd is ilyen, sőt ugyanazokon a parti öntvényeken áll, mint az elődje.)

11. A híd építésekor történet egy kis probléma, a budai hídfő, mivel a szigeteléshez használt aszfaltot a budai hőforrások megolvasztották, megcsúszott, ezért a hídfőket át kellett tervezni, meg kellett erősíteni. Ekkor épült mind a két partra két, egyenként 17 méter magas kőépítmény, amelyek úgy néztek ki, mint valami szobortalapzat. Volt arról szó, hogy ezekre valóban szobor kerül, de ezt végül elvetették. A hatalmas építmény szerepe az volt, hogy tömegével tovább rögzítse a hídfőket, azok ne tudjanak mozogni.

12. Az okkersárgára festett hidat 1903. október 10-én adták át. Ferenc József nagyon érdeklődött a híd építése iránt, többször is megkérdezte a tervezőket, hogy valóban nem lesz-e pillére a Dunában. (Azért nincs egyébként, mert a Duna itt a legkeskenyebb, és a szakemberek nem merték tovább szűkíteni a folyót pillérekkel, leginkább az árvízveszély miatt.) A hidat végül Ferenc József király feleségéről, Erzsébetről nevezték el. 

A csodaszép hidat a német csapatok felrobbantották 1945. január 18-án. Mivel a pilonok nem szilárdan álltak, hanem mozgó csuklón, a budai pilon bedőlt a Dunába, a pesti valahogy állva maradt. Arról, hogy nem az eredeti híd épül vissza, csak 1959-ben döntöttek.

Nyitókép: A fenséges Erzsébet híd (Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.110)