Kelenföld, noha Újbuda része, mégis egy igen régóta lakott területe a fővárosnak: a XIII. században már német telepesek költöztek ide, akik Krenfeldnek, vagyis Tormaföldnek nevezték. Van azonban olyan feltételezés is, hogy a környék Kelen honfoglalás kori vezérről kapta a nevét, mások pedig a Dunán történő átkelés kifejezésből eredeztetik azt. Az viszont biztos, hogy a török hódoltság idején elnéptelenedett, és csak a XVIII. században népesült be újra szőlőművesekkel, mai képe pedig a XIX. századi jelentős változások eredményeképp alakult ki.
Keleti szélén ugyanis évszázadokig mocsár terült el, amit az 1881–1886 közötti folyószabályozással csapoltak le, nyugati peremén pedig az 1860-as években kezdték lefektetni a vasúti síneket, amelyeknek köszönhetően az ország egyik legforgalmasabb állomása jött létre. Sorra létesültek gyárak is – különösen a Fehérvári úttól keletre –, melyek mágnesként vonzották a munkavállalókat, akik a közelben telepedtek le. Sok volt köztük az evangélikus vallású is, akik 1914-ben alapították meg a Kelenföldi Evangélikus Templomépítő Egyesületet.
Az első világháború és az azt követő forradalmak lesöpörték a terítékről az Istenháza gondolatát, de az 1922. február 14-i Fővárosi Közgyűlésen Horváth Károly képviselő ismét emlékeztetett arra, hogy egész Budán egyetlen evangélikus templom van, és az is fent a Várban. Javasolta, hogy a testület ajánljon föl telket templomépítés céljára a kelenföldi gyülekezetnek. Bár az ekkor hivatalosan még nem létezett, de 1924 nyarán formálisan is létrejött, és amikor a Lenke (ma Bocskai) úttól délre eső területet felparcellázták, ők is részesültek annak egy szeletéből.
A következő év májusában a belügyminiszter jóváhagyta a kezdeményezésüket, melynek keretében adományokat gyűjthettek az építkezés anyagi hátterének előteremtésére. A rendelet szerint egy éven keresztül árulhattak ötezer koronás téglajegyeket és ezerkoronás számolólapokat az ország egész területén. Mindeközben a hívek egyébként a Bartók Béla úti elemi iskola – ma Gárdonyi Géza Általános Iskola – tornatermében gyűltek össze istentiszteletre.
Az adománygyűjtő akció sikerének köszönhetően 1926-ban megbízták Schulek Jánost, Schulek Frigyes fiát a templom terveinek elkészítésével. Ő az apja által kijelölt úton haladt tovább, és a középkori stílusokban dolgozott, a mai Bocskai út, Magyari István utca sarkán álló kelenföldi épületegyüttes esetében neorománban. Ez a mély, bélletes főbejáraton kívül még az ablakok formáiban figyelhető meg legszebben: a harangok zúgását félköríves ikerablakok eresztik ki a torony felső részéből, a karzatra vezető lépcsőházak emeletén pedig szűk, félköríves záródású ablakok sorakoznak.
Az egyszerű, gúla alakú toronysisak tetejére már kereszt került, hiszen a XX. századra az evangélikusoknál is ez lett a szokás a korábbi kakas vagy csillag helyett. E végződés azonban nehezen látható a forgalmas Bocskai útról, hiszen a harmincegy méteres torony a telek belsejében magasodik. A telek formája ugyan lehetővé tette volna, hogy a torony az útra nézzen, csak éppen az egyházközségnek nem volt pénze egy annyira monumentális templomra. Szüksége volt viszont gyülekezeti házra, illetve lakásokat magában foglaló épületre is, amelyeket szintén ezen a telken kellett elhelyezni.
Schulek ezért egy egészen kis méretű templomot tervezett a telek hosszirányára merőlegesen: mindössze huszonkét méter hosszú és tíz méter széles. Ehhez délről csatlakozik a lakóépület, északról pedig a közösségi ház úgy, hogy a szárnyak távolabbi végei rizalitot képezve kiszélesedtek. Természetesen a kiegészítő részek is követik a templom stílusát, így a Bocskai útra is félköríves záródású ablakok néznek, melyeket rendkívül plasztikus szemöldökpárkányok vesznek körül a földszinten és az attikaemeleten is.
A földszinti ablakok egyébként a hivatali helyiségekhez tartoznak: a lelkésznek és a segédlelkésznek is itt található az irodája. A szárny legnagyobb részét a gyülekezeti terem teszi ki, melyet úgy rendeztek el, hogy a templomban zajló szertartásokat is nyomon lehessen követni onnan. Utóbbiban ugyanis mindössze háromszáz ülőhelyet létesítettek – így örömteli látványt nyújtott a templom, mert szinte minden vasárnap tele volt – nagyobb események alkalmával viszont szűk lett volna, ilyenkor nyitották össze a gyülekezeti teremmel. E szerkezettel számos későbbi evangélikus templom számára adott mintát. A túlsó szárnyban pedig a lakások kaptak helyet: a segédlelkésznek csak egy kisebb jutott, a lelkész és családja viszont négy szoba kényelmét is élvezhette, sőt még cselédjük is volt.
A homlokzatot fehér vakolat borítja és ez ismétlődik a templomtérben is. Mégsem ez határozza meg a belső látványt, hanem a sok fa, mely igazán barátságos hangulatot kelt. Az úgynevezett koporsóboltozatot a jobb akusztika kedvéért gerendákból állították össze, hiszen azok puha felülete – különösen az ilyen formájú mennyezet esetén – elnyeli a visszhangot. Ma fa borítja a bejárat fölötti orgonakarzat mellvédkorlátját is, eredetileg azonban keresztény szimbólumok voltak rajta. Az önmagában nem meglepő, hogy az ajtók anyaga is fa, de számuk és méretük annál inkább különleges: a főbejáraton kívül ugyanis a gyülekezeti teremből is vezet ide két széles ajtó, melyeket az említett nagyobb ünnepek alkalmával tártak ki.
Félköríves felső záródásukat színes üvegablakok tölti ki, melyek aljánál háromkaréjos ívsor, valamint háromszögekből álló pártázat halad. Az ajtólapok betéteibe pedig a neorománra oly jellemző négykaréjos motívumokat faragtak. E stílusban készült a padozat és a szószék is, melyek Jakab Gyula műbútorasztalos műhelyéből kerültek ki. Az oldalfalak ablakaiba is színes üvegeket építettek be, melyek peremét virágok díszítik, a szentélyben nyíló körablakot pedig szinte teljesen elborítják a kék, zöld és aranyszínű díszek, így azok nem is engednek be túl sok fényt. Annak szerepe amúgy is inkább csak a gyönyörködtetés, a tompítással még azzal a jótékony hatással is jár, hogy az esetleges napsütés nem zavarja meg a szertartást.
A körablak alatt áll ugyanis az oltár, melynek vörösmárvány építménye Raksányi Dezső oltárképét foglalja magába. A vásznon Hitetlen Tamás története elevenedik meg, akinek a fehér ruhába öltözött, feltámadott Jézus megmutatja sebeit. A templomot ezt leszámítva csak keresztény szimbólumok díszítik, pontosabban ma már csak Andrássy Kurta János kovácsoltvas munkája látható a déli oldalfal közepén, a mennyezetet tartó támpillérek törzsein sorakozó görögkereszteket ugyanis eltüntették az ablakokat keretező díszítőfestéssel együtt.
A templom alapkövét 1926. szeptember 19-én tették le és két évnyi munka után 1928-ban avatták fel. Belső berendezése azonban a közbejött gazdasági világválság miatt is lassan került a helyére, a vörösmárvány keresztelőmedence 1932-ben, az oltárkép 1933-ban, a Rieger-gyárban készült orgona pedig 1934-ben, Andrássy Kurta János említett műve pedig 1957-ben. A gyülekezet összetartozását az is jelzi, hogy 1989-ben a templom előcsarnoka alatt urnatemetőt létesítettek. Az alapítás századik évfordulóját méltón megünnepelték, június 23-án a Gárdonyi Géza Általános Iskola tornatermében tartottak hálaadó istentiszteletet – ott, ahol 1924-ben minden elindult.
A nyitóképen: A templom és a hozzá tartozó épületszárnyak röviddel az átadásuk után (Forrás: Fortepan/Képszám: 131867)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció